Oh, azok a csodás kilencvenes évek

Szabó Máté 2020. 06. 09. 20:42    
Olvasási idő: 5 perc

Mekkora már ez a kép? (Fotó: Getty Images)

Ha arra kérnénk, tippeljétek meg, melyik pozíció négy játékosa volt ott a Top5-ben a szezonvégi MVP-szavazáson 1994-ben és 1995-ben, kitalálnátok azonnal? Jó, nyilván igen, mert fent már leírtuk, miről szól ez a cikk… Na mindegy, jó játéknak tűnt 😊

És igen: A CENTEREK.

Patrick Ewing, Hakeem Olajuwon, Shaquille O’Neal és David Robinson egyszerre csúcsformában.

És melyik pozíció három játékos végzett a pontlista élén ugyanebben a két szezonban?

Igen. A CENTER.

1994-ben:

1. Robinson: 29,8

2. O’Neal: 29,3

3. Olajuwon: 27,3

…

6. Ewing: 24,5

1995-ben:

1. O’Neal: 29,3

2. Olajuwun: 27,8

3. Robinson: 27,3

…

6. Ewing: 23,9

Aki olyan nagyon nem követte az NBA eseményeit ebben a két szezonban, az talán nem tudná rávágni azonnal, melyik csapat nyerte meg az 1994-es és 1995-ös bajnoki címet. Pedig a válasz egyszerű: a Houston Rockets. És ugye tudjuk, ki volt a csapat (és ebben a két szezonban az NBA) legjobb játékosa? Hakeem „The Dream” Olajuwon, a center, akit 1984-ben Michael Jordan előtt választottak, és nem lőttek bakot vele.

Jordan 1993-as visszavonulása után valójában két játékos pályázott arra a címre, hogy a liga alfahímje legyen: Hakeem Olajuwon és David Robinson. Úgy lehet valaki az, hogy egyrészt nagyon jó játékos, másrészt a csapata is eredményes. Talán nem meglepő, hogy 1994-ben Hakeem Olajuwon, 1995-ben pedig David Robinson lett a liga MVP-je. Sőt, Hakeem Olajuwon 1994-ben az Év Védője is volt, míg 1995-ben egy másik center, Dikembe Mutombo kapta ezt a díjat. Olajuwon bravúrjára egyedül Michael Jordan volt korábban képes egyébként, mármint arra, hogy egy szezonban megszerezze ezt a két címet.

1994-ben és 1995-ben is All-Star volt a Charlotte Hornets akkor még fiatal centere, Alonzo Mourning, az ő csillaga ekkor kezdett egyre fényesebben csillogni. Az 1994-es MVP-szavazáson kapott még szavazatot Kevin Willis is, bár őt azért nem sorolnánk a klasszikus értelemben vett sztárcenterek közé, illetve a Cleveland Cavaliers nagyon fiatalon, 1994-ben visszavonuló magasemberét, Brad Daughertyt még illik megemlíteni a legjobb centerek között.

A korabeli sajtó egyébként egy nagy centerhatosról beszélt 1994-95-ben, ebbe a hatosba tartozott Ewing, Mourning, Mutombo, Olajuwon, O’Neal és Robinson. Egyszerűen úgy alakult, hogy ebben a két szezonban ez a hat center úgy játszott, liga legjobbjai közé tartozott, és ha így jobban megnézzük, ez az időszak két korszak találkozása. Az első 1984-ben Olajuwonnal kezdődött, utóbbi O’Neallal ért véget kétezres évek közepén. Pont ebben a két évben csúcsosodott ez ki a legjobban, és ez a liga térképére nagyon szépen rányomta a bélyegét. Az még egy másik világ és egy másik játék volt, ahol a centerjáték kulcsfontosságú volt:

2000 óta viszont nem nyert olyan játékos MVP-díjat (O’Neal), akinek az elsődleges pozíciója center volt.

1993-94: Olajuwon vs Ewing

Olajuwon egyéni érdemeit fentebb már említettük. Robinson úgy lett pontkirály, hogy az alapszakasz utolsó meccsén 71 pontot dobatott vele csapata a Los Angeles Clippers ellen, előtte pedig még februárban összehozott egy quadrupla-duplát.

Robinson hiába volt jó az alapszakaszban, ha csapata az első körben elhullott a Utah Jazz-zel szemben, ráadásul a pontkirály pontátlaga 10 pontot esett a rájátszásra… Shaquille O’Neal épülőben lévő csapatától, az Orlando Magictől az is bravúr volt, hogy a franchise története során először rájátszásba jutott, ám nem bírt az Indiana Pacers-szel. Dikembe Mutombo az NBA története során először vezetett győzelemre egy nyolcadik helyen rájátszásba jutó csapatot. Ezt a ligaelső Seattle Supersonics bánta, majd a Utah Jazz ellen 0-3-ról állt fel a Denver Nuggets, és hétmeccses párharcra kényszerítette Karl Malone-ékat. Mutombo a 12 playoff-meccsen átlagosan 5,8 blokkot osztott ki…

Ez a rájátszás mégis a két öreg rókáról Ewingról és Olajuwonról szólt, ők játszották a döntőt. Ewing és a Knicks 25 meccset játszott a playoffban a lehetséges 26-ból. A New Jersey Nets 3-1-es legyőzése után a Jordan nélküli Bulls és az Indiana Pacers ellen is hétmeccses párharc döntött. Nyugaton Olajuwonnak a Charles Barkley vezette Suns jelentette a legkomolyabb akadályt, a másik két ellenfél a Blazers és a Jazz volt, és az MVP volt minden párharcban a legeredményesebb játékos.

A döntő hétmeccsesre sikerült, a 3-2-re vezető Knicks a hatodik meccsen bajnok lehetett volna, ha nincs Hakeem. Johns Starks triplakísérletét blokkolta az utolsó pillanatban, ezzel behúzta a hatodik meccset a Houston:

A hetedik meccset is a texasiak nyerték, Houstonba került a bajnoki cím.

Bár a csapatok nagyjából kiegyenlített küzdelmet vívtak, a két centeróriás párharcra rendkívül egyoldalúra sikerült. Olajuwon meccsenként 27 pontos átlagot hozott össze, míg Ewing magához képest szerény 19 pontra volt képes mérkőzésenként, „Az Álom” minden találkozón túldobta a „Jamaikai Szörnyeteget”.

Naná, hogy Hakeem lett a döntő MVP-je…

Olajuwon – a legnagyobb riválisai: 1-0  

1994-95: Olajuwon mindenkit kicsinál

A szezon végét picit elhomályosította Michael Jordan visszatérése az NBA-be. De azért más pályákon is zajlott az élet. Az alapszakaszt a San Antonio Spurs nyerte, a keleti konferencia legjobb mérlegét az Orlando Magic érte el. Robinson MVP, O’Neal pontkirály lett. A Houston Rockets viszont csak a nyugati konferencia hatodik helyén zárt a bajnoki cím után, és innen lett bajnok. Soha a liga történetében nem nyert még bajnoki címet csapat a hatodik helyről.

Keleten az Orlando Magic legyőzte a playoff második körében a Michael Jordannel felálló Chicago Bullst és az Indiana Pacerst is, így jutott döntőbe.

Nyugaton a Spurs első kiemeltként a nyolcadik Nuggets-szel kezdett, de 3-0-ra lesöpörte Dikembe Mutombóékat. Robinson nem volt jó, de még így is gondoskodott róla, hogy Mutombo három meccsen összesen 10 mezőnykísérletet (!!!) vállaljon… Aztán a Los Angeles Lakers következett, 4-2. A Rockets ugye mélyről indult, és előbb a Utah Jazz, majd a Phoenix Suns legyőzése is bravúrnak számított. Olajuwon játékéra senkinek sem volt válasza.

Így érkezünk el a nyugati döntőhöz, ahol összejött a várva várt Robinson vs Olajuwon párharc. Sem előtte, sem utána nem találkozott a rájátszásban a két legenda, és

ez a hét meccs tesz örökre relációt kettejük közé. Spurs szurkolóként is meg kell emelnie az embernek a kalapját Olajuwon előtt. Még ha ezért utálta is.

Ebben a mozdulatban minden benne van:

De ha valaki a teljes kivégzésre kíváncsi:

4-2-re nyert a Rockets. 5 meccsen is Olajuwon szerezte a legtöbb pontot, a negyedik összecsapáson Olajuwon és Robinson is 20-20-szal zárt. Olajuwon 35,3 pontos átlagot dream shake-elt össze, és emellett 5 gólpasszt is adott meccsenként. Robinson nem tudott felnőni hozzá, 23,8 pontra volt képes. Ez nem kevés úgy általában, de az Admirálistól az, és a különbség igazán óriási (11,5 pont).  A Sport2-n vasárnap éjféltől, majd hétfőn 17 órától meg lehet nézni a kivégzés utolsó felvonását. Tényleg nézze meg mindenki, aki látni akarja a centerjáték legnagyobb varázslóját.

Olajuwon – a legnagyobb riválisai: 2-0  

A heti NBA Klasszikusok menetrendünk (a cikk folytatódik alább):

A 32 éves Olajuwonra és Clyde Drexlerre a 22 éves Shaquille O’Neal és a 23 éves Anfernee Hardaway várt az Orlando Magic elleni döntőben. Sokan hitték azt, hogy trónfosztás lesz, de a Rockets számára ujjgyakorlat volt ez a párharc, 4-0-ra leiskolázta a Magicet. Naná, hogy Olajuwon volt a legjobb pontszerző mind a négy meccsen, O’Neal is megkapta azért a magáét, 32,8 pontot szórt rajta meccsenként a rutinos öreg róka, és ő csak 28-cal tudott visszavágni.

Olajuwon – a legnagyobb riválisai: 3-0

Összegzés: Egyértelműen Hakeem Olajuwon volt a legjobb játékos ekkor mindnyájuk közül

, megvívta saját párharcát ebben a két szezonban Ewinggal, Robinsonnal és O’Neallal is, és mindet fölényesen megnyerte. Az egy dolog, hogy a csapatai diadalmaskodtak, de feltörölte a padlót a posztriválisokkal. Sőt, Olajuwon ebben a két szezonban minden playoff-párharcának a legjobb pontszerzője volt, hiába jött vele szembe a centereken túl Clyde Drexler, Karl Malone vagy Charles Barkley is. Esélyük sem volt.

Talán nem meglepő, hogy visszavonulása után mindenki tőle szeretett volna leckéket venni, Yao Minget és Dwight Howardot is oktatta a palánk alatti mozgásokra, de Kobe Bryant is tőle vett ilyen jellegű leckéket.

Ez a két év egy álom volt, az NBA-ben legalábbis biztosan…Aztán felébredtünk, és újra Michael Jordanről és a Chicago Bullsról szólt minden.

Július 31-én tér majd vissza az NBA, mi addig is igyekszünk a lehető legjobb klasszikus meccseket megmutatni nektek.

Akiket még láthatunk a héten a Sport TV-n:

• Az 1969-es NBA-döntő, újra összecsap Wilt Chamberlain és Bill Russell. A párharc után Jerry West lesz a döntő MVP-je, de ebből semmilyen következtetést nem vonnánk le.
• Zion Williamson NBA-s debütálása a Spurs ellen.
• Egy kétszeres hosszabbítás egy Spurs-Suns meccsen úgy, hogy Duncan és Nash is játszik.