Háfra Noémi: Pozitív érzéseim vannak az olimpiai selejtezővel kapcsolatban

Háfra Noémi a Rosztov-Don elleni BL-meccsen. (Fotó: fradi.hu)

Háfra Noémi 2019 után 2020-ban is ott van a jelöltek között a női kézilabda BL legjobb fiatal játékosa cím kapcsán. „Nagyon bizakodó vagyok, hogy engem választanak a jelöltek közül, de nekem már az is nagyon megtisztelő, hogy jelöltek az álomcsapatba.”

A még mindig csak 21 éves játékos örömmel éli meg az egyéni és csapatsikereket egyaránt, fárasztó időszakon van túl, de bevallja, a járvány miatt kialakult helyzet a pihenésre is jó volt. „Itt volt ez az alapvetően rossz időszak, amikor viszont én nagyjából ki tudtam pihenni magamat, szóval egy kicsit azért jó is volt ez. Most kezdem el átgondolni azt is, hogy azok a sikerek korábban (például a junior vb megnyerése – a szerk.) nagyon jók voltak, és én újra át szeretném élni őket. Most már nem juniorként, hanem felnőttként majd, és például az olimpia egy fontos cél lehetne.”

Elmondta, mit volt az, amit pozitívumként tudott megélni az elmúlt két hónapban: „Egy kicsit tudtunk regenerálódni. Nagyon sok volt szerintem a meccs, és a stresszes időszak java még most jött volna. Egy kicsit le tudtunk állni, nincsenek meccsek, és nekem ez volt a legjobb, hogy regenerálódni tudtam. Nem volt az, hogy megint meccs, megint edzés, megint mennem kell, hanem egy kicsit le tudtam nyugodni, és ezt most motiváltan tudom felhasználni. A másik az, hogy beálltam a konyhába, és megtanultam főzni. Vannak sikerélményeim. A családban nagyon híres a házi húsleves, amit a nagymamám csinál a legjobban, majd anyukám, és most én is megcsináltam, és anyukám azt mondta, hogy leköröztem mindenkit.”

Elárulta, az édesanyja nagyon sokat segített neki mindig abban, hogy a maximumot tudja nyújtani, és szeretne még tovább fejlődni. Ehhez meg kellett tanulnia türelmesnek lenni, mert a szintlépés nem jön egyik napról a másikra. „Most már a barátommal is meg tudom beszélni a dolgokat, és ő is sokat tud segíteni nekem, hiszen kézilabdázó. Irányítóként látja a meccshelyzeteket, és elmondja, hova tudnék jobban helyezkedni, mit tudnék jobban csinálni. A türelmet kellett még megtanulnom, hogy nem jön minden egyik napról a másikra, hanem dolgozni kell. A sikerek gyorsan jöttek folyamatosan, engem is váratlanul értek, mert nem gondoltam, hogy ilyenekre képes vagyok, majd jött egy időszak, amikor picit megálltam. Ugyanazt tudom nyújtani, mint eddig, és még magasabbra szeretnék jutni, de még nem jön a következő fokozat, és türelmesen ki kell várnom, hogy a stagnáló időszak után jöjjön egy ugrás feljebb, és még jobb játékos legyek.”

Külön kitért a beszélgetés során korábbi edzőjére, Golovin Vlagyimirra, jelenlegi trénerére Elek Gáborra, és Danyi Gáborral, akivel a tervek szerint a női válogatottnál dolgozik majd együtt. „Vova egy évig volt az MTK-ban edzőm, és Gábortól kerültem hozzá, hogy egy évet tudjak NBI-ben játszani. A türelme nekem nagyon sokat segített, és tanított is ezáltal. Rossz volt a technikám az átlövéseknél, ez a Fradiban nem jött úgy ki, mert nem kaptam még annyi szerepet, hogy sokat lőjek. Ekkor Vova ki tudta belőlem hozni, hogy egy érett átlövő legyek, és kapjak annyi játékpercet, amit most már a Fradiban is nagyon jól fel tudok használni. Utána ő lett a juniorválogatott edzője, aminek nagyon-nagyon örültem. Ott a Vova nagy erőfeszítéssel ki tudta belőlünk hozni, hogy meg tudtuk nyerni a vb-t. Danyi Gáborral még nem dolgoztam, viszont Elek Gáborral a klubomban most is együtt dolgozom. A válogatottal kapcsolatban nagyon pozitív érzéseim vannak, és szerintem sikeresek leszünk az olimpiai selejtezőn, ha ők maradnának a kapitányok. Gábor az, aki most is a maximumot tudja kihozni belőlem, és igazából a sikereimhez ő is nagyban hozzájárult, úgyhogy igazából a mindennapi munkámhoz ő segít hozzá.”