Wilt Chamberlain a rekorder: 20000 nő, 100 pont, 55 lepattanó

Szabó Máté 2020. 05. 15. 18:39    
Olvasási idő: 7 perc

100 pont egy NBA-meccsen. (Fotó: twitter)

Hogy az NBA pontszerzési örökranglistáján hol helyezkedik el Wilt Chamberlain, arról talán azok az adatok árulják el a legtöbbet, hogy

• egyedül ő tudott legalább 100 pontot dobni egy NBA-meccsen, a pontrekord listán második Kobe Bryant tőle 19 ponttal lemaradva 81 pontig jutott.
• 3 játékos tudott legalább 72 pontot dobni egy meccsen a ligában, Chamberlain ötször, Kobe Bryant és David Thompson egyszer-egyszer.
• az 1961-62-es szezonban 50,4 pontos átlagot ért el, amely a legtöbb, amit játékos valaha elért egy szezonban, a második és harmadik lejobb (44,8-as és 38,4) is az ő nevéhez fűződik.
• 3 játékos volt képes legalább 36,9 pontos átlagot összehozni az NBA-ben, Chamberlain ötször, Elgin Baylor és Michael Jordan pedig egyszer-egyszer.
• Hétszer volt pontkirály zsinórban 1960 és 1966 között.
• Karrierátlaga 30,07 pont, aminél csak Michael Jordan 30,12-es karrierátlaga magasabb.

Az már csak adalék mindehhez, hogy 11-szer a liga legjobb lepattanózója volt, és hogy 22,9-es karrierátlaga a mai napig rekord, és vélhetően örökre az is marad. Ráadásul az 1967-68-as szezonban ő adta centerként a legtöbb gólpasszt (az átlaga második volt Oscar Robertson mögött).

Az 1961-62-es szezonban egyébként 50,4 pontot dobott meccsenként, és emellett leszedett 25,7 lepattanót is…

Amit a pályán csinált, az egyedülálló volt. Nem meglepő, hogy sokan gondolják azt róla, hogy ő minden idők egyik legjobb játékosa. Az ilyen listákon két okból nem szerepel előrébb Wilt Chamberlain:

1. Azért, mert az egyéni dominanciája nem párosult csapatsikerekkel.

Mert akkor lett először bajnok, amikor elkezdte felismerni, hogy hiába dob ő 40 pontot meccsenként, ha azzal a csapatai nem szereznek bajnoki címet (1964-ben a döntőig jutott, de a San Francisco Warriors kikapott a Boston Celticstől). Az 1966-67-es szezon volt az első pályafutása során, amikor nem lett ponkirály, és ”csak” 24,7 pontot dobott az alapszakaszban, a rájátszásban pedig még egy kicsit kevesebbet, mégis ekkor lett bajnok először (majd 1972-ben a Los Angeles Lakersszel). És ebből következik a másik kritika:

2. Nem volt győztes alkat, és a tét növekedésével romlott a teljesítménye (persze magához képest csak).

Chamberlain ugyanis – ellentétben például Michael Jordannel – sokkal alacsonyabb pontátlagot produkált karrierje során a playoffban, mint az alapszakaszban. Hat NBA-döntőt játszott, és csak kétszer, 1967-ben a Sixers-szel és 1972-ben a Lakers-szel tudott nyerni.

Legnagyobb riválisát, Bill Russellt pont az ellenkezője jellemezte. Ő a társait és a csapatát tette jobbá. Lepattanók számában nagyjából partiban voltak, de Russel feleannyi pontot szerzett, mint Chamberlain, ellenben 11-szeres bajnok volt a Boston Celtics-szel.

Ez nem azt jelenti, hogy Chamberlain sosem nyert, és hogy a győzelmek során nem játszott jól. Az 1972-es NBA-döntőben például őt választották a legértékesebb játékosnak. Ez azért fontos információ, mert a Sport TV-ben látható lesz az 1972-es Lakers-Knicks döntő ötödik meccse, amin a már nem túl fiatal Chamberlain 24 pontot és 29 lepattanót szerez. Egy kicsit kapunk tehát abból a Wilt Chamberlainből, akiről a mendemondákból oly sokat hallottunk. Elképesztő egyébként a névsor, amely pályára lép ezen a meccsen, és csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a Knicksben például az a Phil Jackson is játszik, akiről a „The Last Dance”-ben elég sok szó esik, hiszen ő volt a Chicago Bulls vezetőedzője a hat bajnoki cím során.

De miben volt Chamberlain egyedülálló?

A legfontosabb az, hogy állítása szerint húszezer nővel volt szexuális kapcsolata.

Oh pardon, nem, ez csak egy érdekes adalék az életével kapcsolatban. A pályán „A Chamberlain jelenség” abból fakadt, hogy jelentősen megelőzte a korát. 216 centis magassághoz 113-140 kiló párosult pályafutása során, és atletikusabb, ügyesebb és erősebb volt minden kortársánál.

Megvolt benne Shaquille O’Neal ereje, és ehhez a legendák szerint a csúcson még egy 120 centis emelkedés is párosult.

Sportolásra született.

Fiatalon atletizált. 198 centit tudott magasugrásban, a 400 métert 49 másodperc, a 800 métert 1:58:3 alatt futotta, 670 centi volt a rekordja távolugrásban, súlylökésben 16 méter felett dobott. Azonban mivel Philadelphiában a kosárlabda volt a legnépszerűbb sportág, és mert a gimit már 211 centisen kezdte el, átnyergelt a kosárlabdára. 16 évesen Red Auerbach, a Boston Celtics legendás mestere összehozott egy 1-1 elleni meccsezt közte és az akkori egyik legjobb egyetemi kosaras BH Born ellen, amit Chamberlain 25-10-re megnyert (Born fel is adta utána kosaras álmait). Aztán a Universityof Kansas színeiben az NCAA-ben is parádézott. Mondjuk alapvetően kényelmetlen lehetett számára a játék, mert hol hárman, hol négyen védekeztek rajta…

A Harlem Globetrottersben is szerepelt.

Két szezon után elhagyta az egyetemet, és mivel nem mehetett rögtön az NBA-be, beállt a Harlem Globetrottersbe, ami ugye arról híres, hogy olyan parádét és showműsort csinálnak a kosárlabdával, amit el sem hisz az ember, és hogy az egész muri közben a Sweet Georgie Brown szól.

Szóval egy évig volt a Globetrotters tagja, és például Moszkvában is fellépet a csapattal.

2000-ben a 13-as számot visszavonultatta a csapat.

Az NBA Góliátja.

Az NBA-ben1959-ben mutatkozott be. A regionális drafton szülővárosának csapata, a Philadelphia Warriors csapott le rá. Már újoncként pontkirály és lepattanókirály lett, és MVP-nek választották. Az 1961-62-es szezon volt egyéni statisztikái szempontjából a legdurvább, meccsenként 48,5 percet töltött átlagban a pályán. A hosszabbítások miatt magasabb volt a percátlaga 48 percnél, és csak azért nem játszotta végig csapat minden egyes percét, mert egyszer két technikait kapott, és kiállították. Ekkor átlagolt 50 pont felett, és ekkor volt a 100 pontos meccse.

A Warriors 1962-ban San Franciscoba költözött, és Chamberlain ezt követően két év múlva jutott először döntőbe pályafutása során. A fináléban a Celtics győzte le. A csapat anyagi problémái miatt a Warriors a 76ers-hez cserélte az 1964-65-ös szezonban. Ismét a szülővárosában játszott, ahol 1966-ban, 1967-ben és 1968-ban is a liga MVP-jének választották. 1966-ban karrierje során immár ötödször kapott ki a rájátszásban a Boston Celticstől és riválisától, Bill Russelltől.

1967-ben tört meg a jég, főleg annak köszönhetően, hogy Chamberlain mentalitása megváltozott a pályán és a pályán kívül egyaránt, komolyabban vette az edzéseket, fontosabb lett számára a csapat, elkezdett védekezni, és a csapattársait is igyekezett jobbá tenni, jellemző, hogy majd felére csökkent a mezőnykísérletei száma meccsenként. A változás az edzőnek, Alex Hannumnak volt elsősorban köszönhető. A center lett az MVP, a Sixers lett az NBA-történetének addigi legjobb alapszakaszát produkáló csapata (68-13). A keleti főcsoport döntőjében előszőr győzte le Chamberlain csapata Bill Russell csapatát (4-1-re), a párharc egyik meccsén sem Chamberlain dobta a legtöbb pontot, de ötből négyszer ő szerezte a legtöbb lepattanót. A döntőben a center volt csapata, a Warriors ellen játszott, és nyert 4-2-re. Kiderült, hogy képes nyerni. A győzelem után pedig minden idők legjobb csapatának nevezte azt a Sixerst. lehet, hogy az volt, de egyetlenegy bajnoki címet tudott csak szerezni.

1967 nyara a pályán kívül hozott egy kis bonyodalmat, ami miatt majdnem elvesztette az NBA Chamberlaint. Kis híján a rivális ligába, az ABA-be szerződött. A klub korábbi tulaja ugyanis azt ígérte a centernek, hogy visszavonulása után megkapja a franchise 25 százalékát, azonban az új tulaj azt mondta, erről szó sem lehet. Végül megegyeztek a felek, a fizetését emelték meg, és még egy évig maradt Phillyben.

A Sixers nyerte az alapszakaszt, és ebben a szezonban adta a csapat centere a legtöbb gólpasszt, és mivel a pontszámok és a lepattanók is rendben voltak, megkapta negyedik MVP-trófeáját jutalmul. A keleti döntőben azonban a Boston Celtics 1-3-ról fordított a Sixers ellen, erre az NBA-ben előtte még soha nem volt példa, így Russelék jutottak a döntőbe.

Chamberlain (Warriors, Sixers, Lakers) – Russell (Celtics): 1-7

1-6-ra állt a mérleg 1968-ban, amikor Chamberlain Hollywoodba költözött, és a Los Angeles Lakers játékosa lett. Ha a mai ligával akarjuk párhuzamba állítani, akkor ez olyasmi volt, mint LeBron James LA-be-be költözése. Chamberlain ismertsége és népszerűsége miatt nem nagyon költözhetett kisebb városba New Yorknál vagy Los Angelesnél. Egyébként Chamberlain Sixers-játékosként is New Yorkban élt, mert nagyon közel van egymáshoz a két város, és ott aktívabb volt az éjszakai élet, és Chamberlainnek ez akkor még fontos volt. Állítólag alig aludt, de ha aludt is, akkor szeretett dél körül kelni. Úgyhogy nem nagyon tréningezett a Sixers reggelente, vagy ha igen, akkor nagyrészt Chamberlain nélkül.

Ha azt hinné valaki, hogy Wilt a nyugatra költözéssel megszabadult legfőbb ellenfeleitől, a Celticstől és Russeltől, akkor nagyon téved. A Lakers (amelyben Jerry West és Elgin Baylor is játszott) döntőbe jutott 1969-ben, de a fináléban a Boston Celtics volt az ellenfél. Talán mondanunk sem kell, hogy Bill Russellék ezúttal is nyerni tudtak 4-3-ra. Russell a szezon után visszavonult. 10 szezon alatt

nyolcszor találkozott egymással a két legenda a rájátszásban, és csak egyetlenegyszer győzött Chamberlain.

A minden idők legjobb játékosait összevető listákon ezért kerül általában Russell Chamberlain elé, még ha egyéni mutatóiban jócskán el is maradt tőle.

A Lakers-szel 1970-ben ismét döntőt játszik, de kikap a Wills Reed vezette Knickstől, majd az 1970-71 es szezon felejthetőbbre sikerül.

Csapatszinten 35 évesen ért fel a csúcsra

Az 1971-72-es szezon előtt Elgin Baylor (achilles) súlyos sérülése miatt Wilt Chamberlain lett a Lakers csapatkapitánya, és az aranysárga-lilák megdöntötték a Philadelphia 76ers 68 meccses győzelmi rekordját, és 69-13-as mérleggel zárták az alapszakaszt. Ez a csúcs az 1995-96-os Chicago Bulls féle 72-10-es szezonig élt, és azóta is csak két másik csapat ért el jobb eredmény (a Bulls 1997-ben és a Warriors 2016-ban). Chamberlain megváltozott, sokkal kevesebb pontot dobott, mint bármikor korábban, és a csúcsformáját – ellentétben az eddigiekkel – az NBA-döntőre időzítette. A pont- és lepattanó-átlaga is jobb volt, mint akár az alapszakaszban, akár a rájátszás korábbi meccsein. Sőt, a legjobb meccsét az ötmeccses Knicks elleni fináléban az utolsó ütközetre hagyta, amikor is 24 pontot dobott, leszedett 29 lepattanót, adott 8 gólpasszt és volt 8 blokkja is (ez utóbbi akkor még nem volt hivatalos NBA-statisztika, de a kommentátor számolta meccs közben).

Ráadásul törött kézzel. Be is zsebelte a döntő MVP-nek járó trófeát.

Ezt a meccset lehet megnézni szombaton 23:30-kor és vasárnap 11 órakor a Sport2-n.

Az 1972-73-as volt játékosként Chamberlain utolsó szezonja, amelynek végén ismét döntőbe jutott, de csapata ezúttal kikapott a New York Knickstől, összesítve tehát 6 NBA-döntőjéből kettőt tudott megnyerni.

Az 1973-74-es szezonra lett volna szerződése még a Lakers-szel, de helyette aláírt egy játékosedzői szerződést, az NBA riválisának számító ABA-ban szereplő San Diego Conquistadorsszal. A Lakers beperelte, és ezért nem léphetett pályára, csak az edzői pozíciót láthatta el. Egy év után otthagyta a kispadot, és búcsút intett a kosárlabdának, pedig állítólag a nyolcvanas években fel is tűnt néha a Lakers edzésein, sőt, azt beszélik, 45 évesen a Cavaliers, 50 évesen a New Jersey Nets is szerette volna szerződtetni.

A kosárlabdán túl

Chamberlain nem csak a kosárlabdapályán volt népszerű. Még aktív játékos korában majdnem bokszolt Muhammad Ali ellen. Szerencsére ez a projekt nem jött össze…De szerepelt például Arnold Schwarzenegerrel a Conan, a pusztítóban.

Sőt, még kosarasként beleszeretett a röplabdába is, és az akkor induló profi amerikai röplabdasorozat elindításában is részt vett, pályára is lépett a liga All-Star meccsén, hogy adja a tévé, illetve a Seattle Smashers csapatában néhányszor. Később a sportág népszerűsítéséért végzett munkája miatt bekerült a röplabdás hírességek csarnokába is.

1999-ben, 63 évesen szívbetegségében hunyt el az NBA történetének egyik legjobb játékosa, akit sokan minden idők legatletikusabb magasemberének tartanak.

Ő volt Wilt Chamberlain, akinek megnézhetjük tehát élete egyik legfontosabb meccsét szombaton este 23:30-tól és vasárnap délelőtt 11-kor a Sport2-n.

De lesz még csemege a hétvégén NBA-csemege a Sport TV-ben:

Seattle Supersonics – Denver Nuggets, az 1994-es playoff első körének 5. meccse

Például megnézhetjük, hogyan csinált történelmet 1994-ben a Dikembe Mutombo vezette Denver Nuggets, amely az NBA történetében először ejtette ki nyolcadik kiemeltként a nyugati konferenciát megnyerő Seattle Supersonics csapatát. Az ötödik meccset adjuk szombaton hajnalban fél 1-kor a Sport1-en és délután fél 6-tól a Sport2-n.

A 2004-es NBA All-Star-gála

A 2004-es All-Star-mérkőzést Los Angelesben a Staples Centerben rendezték, és Shaquille O’Neal hazai közönség előtt lett a meccs MVP-je. Ezt idézzük majd fel vasárnap 21:15-kor a Sport1-en és hétfőn 14 órától a Sport2-n.