Gyurka János: Végre megérkeztek ezek a srácok oda, ahova szerettek volna

„Jó volt látni újra azokat az örömöket és játékelemeket, amiben már volt részük, és volt sikerélményük. Megérkezni egy felnőtt férfiválogatottba, és egy Eb-n ilyen ellenfelek ellen sikereket elérni, és nagyon jó teljesítményt nyújtani csapatszinten…Örömteli volt. Valahogy úgy gondoltam, végre megérkeztek ezek a srácok oda, ahova szerettek volna” – nyilatkozta Mai helyzetben Gyurka János, aki a csapat tagjainak nagy részével dolgozott együtt az utánpótlásban: „A 96-97-es korosztállyal értük el a legnagyobb sikereket. Azt is tudni kell, hogy amplitúdóval tudunk csak játékosokat nevelni. Itt kiemelném Ligetvári Patrik és Győri Mátyás teljesítményét és hozzáállását, amivel tudta motiválni, ösztönözni a többi játékost is. (…) Nagyon fontos, hogy milyen játéklehetőséget kap, és milyen edzésmunkát végez el, de főként az a menedzselés, amiről már régóta beszélünk, hogy ezeket a korosztályokat menedzselni kell, hogy hol játsszon, milyen mérkőzéseket játsszon, ehhez hozzá kell segíteni. Ez is egy kiemelt része, amit most már láthatóan a mostani felnőtt szövetségi kapitány-stáb nagyon bátran és használva tudja alkalmazni. Ez rendkívül fontos, mert az utánpótlásban is és magyar szinten is a klubmunka most igazolta, hogy valójában olyan, amilyennek szeretnénk.”

A szakember úgy véli, a kézilabda már oda jutott, hogy ugrani, futni és dobni mindenki tud, a technika és a helyzetkiválasztási képesség az, amit figyelni és fejleszteni kell. Az említett 96-97-es korosztály szerinte kiemelkedő, és ez az utánpótlásban elért eredményekben is megmutatkozott. „Céltudatosak voltak a srácok, jó motorikus képességekkel, és ezt a céltudatosságot a pályára is fel tudták vinni. Rendkívül igényesek voltak a munka iránt, és nagyon jó volt velük dolgozni, mert szinte maguktól, dicsérő szó nélkül elvégezték a munkát. Egy olyan közösséget tudtunk kialakítani, amelyet megcsodáltak.”

 „Ezeknek a játékosoknak végig kell járni a ”fejlődési létrát”, ami azt jelenti, hogy a megfelelő korosztályos világversenyeken ott kell lenniük, tapasztalatot kell szerezniük, és ezt mérkőzésről-mérkőzésre, világversenyről-világversenyre el tudják raktározni, és tudjanak ezekben a szituációkban, stresszhelyzetekben teljesíteni. Ez most látható volt, például Szita Zolinál, hogy az utolsó pillanatokban sorsdöntő gólt tud lőni. Fel meri vállalni, fel tudja dolgozni azokat a helyzeteket, és azokat a játékszituációkat hideg fejjel, amiket az edzői csoporttól kap, ezeket a játékban jó döntésekbe tudja építeni” – árulta el azzal kapcsolatban, milyen feladatokhoz kellett felnőnie a fiatalabb csapattagoknak, de úgy véli, a rutinos csapattársak hozzáállása is fontos: „Az idősebb játékosok olyan kisugárzással, egyenrangú félként állnak hozzá ezekhez a játékosokhoz, igazából ez csak így működhet egy jó csapatnál. Ez most egy nagyon jó kollektíva, láthatóan hiszen egymásban, elfogadják egymást, és így fel tudnak nőni ezek a fiatal játékosok, hiszen döntő szituációkban tudnak teljesíteni, és nem is akárkik ellen.”

Úgy véli, jó korosztályok vannak az utánpótlásban: „A szövetség mindent megtesz annak érdekében, és támogatja azt, hogy a korosztályos válogatottak a legjobb képzéseket kapják, és az elkészített program minden mérkőzését a legjobb szinten tudják a játékosok lejátszani. 3 éve indult egy elitképzési program, amelynek jómagam is az egyik vezetője vagyok. Fel tudtak állítani olyan mércéket, amivel már meg tudjuk mondani, hogy ki lehet jó képességű, és ki nem” – nyilatkozta. Ennek szempontjairól is beszélt: „Motorikus felmérések, pályatesztek alapján, illetve diagnosztikai-, labor- és pszichológiai méréseket tudunk biztosítani a kluboknak, és ugyanakkor tudunk neki fejlesztő-programot is szolgáltatni, hogy a korosztályokban milyen fontos munkát kell, hogy elvégezzenek a játékosok. Azon kívül tudunk ajánlást is adni, kicsit menedzselni, hogy mennyi játékidőt kell eltöltenie a játékosnak a pályán, és hol kellene, hogy játsszon. Ezeket természetesen maximálisan dotálja a szövetség, és ez a hároméves munka meglátásunk alapján egy-két év múlva be fog érni, ugyanis az utánpótlás-nevelés nem arról szól, hogy holnapután már jó játékosok lesznek, hanem pár év céltudatos és kollektív jó munkával el tudunk érni olyanokat, hogy ilyen örömöket érjünk el a pályán. Egy picit részesei tudunk lenni ezeknek a játékosoknak a fejlődésének.”

Úgy gondolja, a prevencióban kell még fejlődni, hogy kevesebb sérülést szenvedjenek a magyar tehetségek. „Győri Matyinak volt két sérülése is. Rendkívül fontos, mert a diagnosztikai mérésekkel a prevenciót is ugyanúgy tudjuk szabályozni, hogy mennyit terheljünk egy játékost, mennyi mérkőzése legyen, és mennyi olyan képzést kapjon még pluszban esetleg, ami lehet fizikális vagy specifikus képzés. A stresszhelyzeteknek nem mindenki tud ugyanúgy megfelelni. Azon kívül az izom mennyiségéről is meg tudjuk mondani, hogy mennyi lenne az optimális, amivel annak a játékosnak dolgoznia kell. A terhelés és a pihenés fázisának ajánlása rendkívül fontos. Nagyon nagy értékűek ezek a játékosok, rendkívül nagy munkát elvégeznek, hogy a céljaikat meg tudják valósítani, nem jó elveszíteni, és a fejlődés során, ha hosszú egy kiesés, az mindenféleképpen meglátszik. Nagyon örülök, hogy Matyi ide feldolgozta magát, ő egy rendkívüli egyéniség, céltudatos, erős, nagyon sokat dolgozott. Ezeket is tudjuk segíteni.”