Doncic-Porzingis: Ilyen párost még nem látott a világ

Szabó Máté 2019. 10. 28. 17:52    
Olvasási idő: 5 perc

Euro Step Brothers: Doncic és Porzingis, a két féltesó. (Fotó: FCDallas)

Nézem a Doncic-Porzingis duót (amivel alapból nagyon szimpatizálok), ami zseniális, és hétvégén elkezdtem azon kattogni, volt-e már valaha olyan az NBA-ben, hogy egy franchise vezetése két európai játékos kezébe adta a labdát, hogy „Hajrá, játsszatok, ez a ti csapatotok!”. Ráadásul láttam egy tweetet, amiben Euro Step Brothers-nek hívták őket, ami a pont tökéletes becenév (ez valami olyasmit jelent, hogy Európai Féltestvérek vagy Európa Mostohatestvérek, de az első jobban hangzik).

Pörögtek a játékosnevek, de nem találtam. Mielőtt arról lenne szó, kik voltak közel, röviden nézzük, honnan is jött a Csodafiú és az Unikornis:

Van két All-Star kaliberű (és olyan szinten is játszó) játékosunk, Luka Doncic, a Wonderboy és Kristaps Porzingis, a Unicorn. Doncic szlovén, a második szezonját kezdte meg az NBA-ben azután, hogy nyáron az Év Újoncának választották. Annyira nem nagy meglepetés, hogy brillírozik a ligában, hiszen Európában már nagyon fiatalon bizonyított, szupersztár volt 17 éves kora óta a Real Madridban és a szlovén válogatottban is. Látszott, hogy bírja a terhet, borítékolható volt – ha csak nem kiáltott valaki előre bustot (de miért tette volna?) -, hogy nagy fogás lesz a Mavericks részéről. Bár azért pár euroszkeptikus (egy kosaras cikkben jól néz ki ez a szó) féltette, egy pillanatra sem tűnt úgy az előző szezonban, hogy annyira megviselné a váltás. Ráadásul Dallasban lehetett egy olyan mentora, akinek egy elég szép karriert sikerült befutnia európaiként az NBA-ben. Talán hallottál már Dirk Nowitzkiről.

Ehhez az kellett, hogy a draft után a Mavericks és a Hawks cseréljen, így került Trae Young a Hawksba, Doncic pedig Dallasba. Jelenlegi teljesítményüket elnézve, nagyon úgy néz ki, hogy ők ketten voltak a 2018-as draft legjobbjai.

Doncic idei teljesítménye olyan jó, hogy Paul Pierce egészen az NBA öt legtehetségesebb játékosa közé sorolja. Legjobb öt!

Pörgesd csak a neveket, akik eszedbe jutnak: Giannis, LeBron, Davis, Harden, Curry, Leonard, Durant, George, Simmons, Embiid, Young… Hopp, ez már jóval több, mint öt. Igen, Pierce szerint ebből a névsorból maximum négyen tehetségesebbek Doncicnál. Azért ez elég komoly bók:

Porzingis esete picit más, de csak azért, mert olyan országból érkezett, amit sokáig nem soroltunk épp a kosárnagyhatalmak közé. Lettország Porzi előtt nem okádta magából úgy a tehetségeket, mint az egykori Jugoszlávia országai (például: Szerbia, Horvátország, Szlovénia). Elnézést, Gundars Vetra és Andris Biedrins! Porzingis előtt csak ők ketten mutatkoztak be az NBA-ben, azóta viszont kiderült, a lett kosárlabdában van még tartalék (Kurucs, Biedrins). Kristaps Lettországból egy spanyol szinten kisebb csapathoz, Sevillába került 15 évesen. Itt lett felnőtt játékos, és a Spanyolországban töltött három éve alatt olyan csapattársai voltak, mint Tomas Satoransky (cseh, most Chicago Bulls) vagy Willy Hernangomez (spanyol, most Charlotte Hornets).

Engedjétek meg, hogy belinkeljem ide a 2019-es londoni NBA-meccsen forgatott filmünket, ahol egyrészt Tomas Satoransky beszél arról, milyen volt a szinte gyerek Kristaps Porzingis, Mario Hezonja pedig arról, miért jók a horvátok minden sportágban, és elsősorban kosárlabdában. Amit ő elmond, az ez nagyjából igaz Szlovéniára is. 14:05-től vannak a vonatkozó részek:

Szóval Porzingis volt az az újonc, akit 2015-ben kifütyült a New York-i publikum, amikor a Knicks negyedikként draftolta. Nézze meg nyugodtan mindenki, mire vitték eddig a többiek, akiket Porzingis után választottak. Bemutatkozott, majd meggyőzött mindenkit, All-Star szinten játszott, de 2018-ban elszakította a keresztszalagját. Olyan elégedetlen volt a legrosszabbul vezetett NBA franchise-nál, hogy sérülten is inkább elcseréltette magát, és a Dallas Mavericks kapott is az alkalmon. Ebben a szezonban tért vissza másfél év kihagyás után, és a rehab alatt elég komolyan ki is pattintotta magát. Szerencsére abszolút nem látszik rajta a kihagyás. Az első meccseken nagyon harmonikusnak tűnt a Doncic-Porzingis duó (most épp 2-1-gyel áll a Mavs):

Ezután térjünk vissza az alapfelvetésre: Volt-e olyan csapat, ahol két klasszikus európai kosaras alkotott egy tehetséges franchise párost? Ilyen biztos nem, ezért kitágítottam külföldiekre a kört, hogy több ember jöhessen szóba. Légiósok, akik eszembe jutottak azonnal: Drazen Petrovic, Vlade Divac, Toni Kukoc, Dino Radja, Detlef Schrempf, Rik Smits, Arvydas Sabonis, Peja Stojakovic, Yao Ming, Zydrunas Ilgauskas, Pau Gasol, Marc Gasol, Nikola Vucevic, Nikola Jokic, Giannis Antetokounmpo, Rudy Gobert…; ha valakit kihagytam, elnézést, de így sem rossz lista. – Ők mind jó játékosok (voltak), fontosak csapatuk számára, de nem voltak ilyen szituációban. Voltak azonban páran, akik majdnem megugrották a lécet, DE… Nézzük inkább kik ők, és fejlstük ki, esetükben mi az a „DE”:

A francia Tony Parker és az argentin Manu Ginobili (Ginobili egyébként tiszteletbeli európainak minősül, hiszen az olasz másodosztályból draftolták): Soha nem csak ketten voltak, mert volt még mellettük egy Tim Duncan*, vagy LaMarcus Aldridge, vagy Kawhi Leonard. Ettől függetlenül az NBA történetének legeredményesebb duójáról beszélünk, ami tiszteletre méltó.

*Az NBA szereti azt terjeszteni, hogy Tim Duncan (vagy épp Hakeem Oljauwon is) külföldi kosárlabdázó, mert ezzel még nemzetközibbnek lehet nevezni a ligát. Duncan az Amerikai Virgin-szigeteken született, de ha valaki az amerikai válogatottban játszik, azt maximum jogi értelemben tekinthetjük külföldinek, ezért Duncant (és Olajuwont) semmiképpen sem soroljuk külföldinek. Ráadásul azt kikötöttem, hogy az amerikai gimi és egyetem kizáró tényező. Pedig milyen erős lenne azt mondani, hogy a Duncan-Parker-Ginobili külföldi hármas nyert négy bajnoki címet a Spurs-szel….

A német Dirk Nowitzki és a kanadai Steve Nash: De menő lenne, ha a Mavericks kétszer is megcsinálta volna ezt, DE

1. Nem létezett olyan, hogy Nash-Nowitzki páros, csak Nash-Nowitzki-Finley hármas, és 2000-2004 között voltak hárman együtt a ”csúcson”, Nowitzki és Nash pedig csak ezután teljesedett ki igazán. Nash ráadásul már Phoenixben.
2. Nash ugyan kanadai, de mégis az NCAA-ből került a ligába, tehát végülis az amerikai sportrendszer terméke a kétszeres MVP.

Ben Gordon és Luol Deng két brit kosaras volt, akik együtt játszottak a Chicago Bulls-ban, és a 2006-2007-es, illetve a 2007-08-as szezonban ők voltak a csapat legjobb pontszerzői. Azonban nem voltak azon a szinten, ahol most Doncic és Porzingis van, ráadásul, mindketten Amerikában jártak már középiskolába és főiskolára is. Gordon pedig igazából a Bulls titkos fegyvere volt, aki a padról állt be, és bár a legjobb hatodik ember volt, nem biztos, hogy a franchise alapjaként tekinthetünk rá emiatt.

Két szituáció volt közel ehhez: a 2005-06-os Utah Jazz, amikor az orosz Andrei Kirilenko és a török Mehmet Okur vette vállára a csapatot, de csak azért, mert Carlos Boozer szinte végig sérült volt. Szóval a franchise terve nem az volt, hogy majd a Kirilenko-Okur párosra épít, ez csak így alakult. Illetve 2016-17-ben a szerb Nikola Jokics és az olasz Danilo Gallinarira igaz az az állítás, hogy ők ketten voltak a csapat legjobb pontszerzői Denverben. Viszont Gallinarit ezután el is passzolták (szóval rá aztán biztos nem hosszú távon számítottak). Ez a négy játékos akkor (Jokics rajongói kedvéért hangsúlyozom, hogy akkor, egyébként a soha szó lett volna itt) nem volt olyan szinten, amilyen szintem most a dallasiak vannak.

Egyébként, ha Joel Embiid és Ben Simmons egyenesen Kamerunból és Ausztráliából került volna az NBA-be, ők lennének pariban ebből a szempontból a Doncic – Porzingis párossal. Szinte minden szempontból (tudásban és méretben), de ugye ők is mindketten amerikai gimiben és egyetemen pallérozódtak.

Így már talán érthető, miért gondolom, hogy tényleg nem volt még olyan páros az NBA-ben, mint Luka Doncic és Kristaps Porzingis. Ők a Euro Step Brothers (Európai Féltestvérek).

A ljubljanai Csodafiú és a liepajai Unikornis a három legtehetségesebb európai játékos között van (a Görögy Szörnnyel együtt), és ők Dallas királyai jelenleg. Szivar a szájba, cowboy-kalap a fejre, amerikai nyakkendő a nyakba, whiskey a pohárba, és már be is költöhetnek Dallas legmenőbb ingatlanjába, a Southfork Ranchra.

Nagyon szép jövőt jósolnak a csapatnak, és ez nem véletlen. Ha elkerülik őket a sérülések, még sok szép megmozdulásra számíthatunk tőlük. Könnyen lehet, hogy megnövelik a Dirk Nowitzki miatt már egyébként is népes európai szurkolótábort. Eszméletlen belegondolni, hogy Doncic még csak 20, Porzingis pedig csak 24 éves…

A kilencvenes évek elején mit szóltak volna a csapatvezetők, ha azt mondjuk, hogy pár év múlva egy szlovén és egy lett páros miatt örömködnek majd Texasban? Szerintem huncut mosoly kíséretében megsimogatták volna annak a buksiját, aki ezt mondta nekik, és elküldték volna kávéért.

Vicces, hogy nyáron arról cikkeztünk, hogy kanadai a bajnok, görög az MVP, szlovén az Év Újonca, francia az Év Védője és kameruni a Legtöbbet Fejlődött Játékos.