Selecao: a mumust kell legyűrni az elődöntőért

Sport TV 2019. 06. 27. 09:58    
Olvasási idő: 3 perc

Titével már dkerült legyőrni egyszer Őatahuayt – most ennek a megismétlését várja Brazília az ősz kapitánytól (Fotó: Getty Images)

SZENEGÁL–ALGÉRIA

Mindkét csapat azon kevesek közé tartozik, amelyek magabiztosan és a távlatokat tekintve is biztatóan játszva mutatkoztak be a tornán. Szenegál Tanzánia, Algéria Kenya elleni 2–0-val kezdett, mindkét mérkőzést a kairói Június 30. Stadionban játszották, ahol csütörtökön egymással is megmérkőznek. (Szenegál győzelme azért kevéssé meglepő, mert a csapat a tornán szereplő 24-es mezőny legmagasabban rangsorolt csapata a maga 22. FIFA-világranglistás helyével.)  A két együttes egyaránt rutinos Afrika-kupa-résztvevőnek számít, a szenegáliak 15., az algériaiak 18. alkalommal lépnek fel a kontinenstornán.

Keita Balde és társai Tanzánia után Algéria ellen is mindhárom pontot elvinnék (Fotó: Getty Images)

A két mester eddigi pályája sokban hasonlít egymáshoz. Nemcsak azonos évjáratúak, hanem csupán három nap különbséggel születtek 1976 márciusában, ennyivel idősebb a szenegáli Aliou Cissé az algériai Dzsamel Belmadinál. Mindketten profi karrierjük során többnyire francia és angol csapatokban szerepeltek, még közös klubjuk is volt, a PSG, amelyben az algériai két évvel a szenegálit megelőzően játszott. Mindketten a középpályán játszottak és szerepeltek hazájuk válogatottjában is, Belmadi 20-szor, Cissé 35-ször húzhatta magára a nemzeti szerelést. Utóbbi tagja volt országa története legjobb csapatának, amely 2002-ben ezüstérmes lett az ANK-n, s csak 11-esekkel veszített a döntőben Kamerun ellen (csapatkapitányként Cissé elrontotta a maga büntetőjét a végén 3–2-re elvesztett párbajban), aztán játszott ugyanabban az évben a vb-n a címvédő franciákat a nyitó meccsen világszenzációként legyőző együttesben, amely aztán egészen a nyolcaddöntőig menetelt és csak aranygóllal kapott ki a törököktől. A két mester egyébként a pályán is szembe került egymással, éppen ez emlegetett vb selejtezősorozatában egy csoportban volt a két válogatott, a dakari 3–0-s hazai győzelemmel végződő találkozón – amelyet a legendás El-Hadzsi Diouf mesterhármasával nyert meg a hazai gárda, mindketten a pályán töltötték a 90 percet, Cissé sárga lapot is kapott.
Most amelyikük csapata nyer, az a csoportkör végéig várhat az ellenfélre, mert a csoportgyőztes a négy legjobb harmadik egyikével folytatja, a vesztes meg figyelheti az A-csoport záró fordulójának rangadóját, az Egyiptom–Uganda összecsapást, amelynek végén az ottani másodikkal (nagy valószínűséggel a kelet-afrikaiakkal) mérkőzik meg a nyolcaddöntőben. Ha a csütörtök esti meccs döntetlen lesz, az első két pozíció elosztásáról az dönthet, melyikük mennyire győzi le a záró csoportmeccsén a saját keleti riválisát, a sokkal gyengébb Kenyát, illetve Tanzániát.
A két együttes örökmérlege az északiak felé billen: 21 eddigi mérkőzésükből 12-t Algéria nyert, 5 döntetlen és 4 szenegáli siker mellett. (Érdekesség, hogy a négy szenegáli siker 2001 és 2008 között, egymás utáni mérkőzéseken született, azelőtt és azóta a nyugat-afrikai gárda egyszer sem tudta legyőzni arab ellenfelét.) És e négy egyikén, 17 éve a pályán futkározott a két kispad mai parancsnoka is­…

BRAZÍLIA–PARAGUAY

Már eddig is hatalmas volt a nyomás Tité kapitány együttesén, s ez csak fokozódik. A selacaótól mindenki a tornagyőzelmet várja, a soron következő ellenfél azonban igen veszélyes. Az örökmérleg persze az aranyzöldek óriási fölényét mutatja, az egy híján 80 eddigi meccsükből 48-at nyertek meg a brazilok és csupán 10-et az albiroja, Igen ám, de a tízből hat éppen a kontinenstornán született és  a 10 itteni statisztikai döntetlenből a legutóbbi kettőt vereségként élte meg az ötszörös világbajnok.  A 2011-es argentínai és a 2015-ös chilei tornán ugyanebben a fázisban, a negyeddöntőben találkoztak, s előbbi esetben a 0–0-t követő 2-0 (minden idők legpocsékabb brazil 11-es párbajával), utóbbiban az 1–1-et és a hosszabbítást követő 4-3  (ugyancsak 11-esekkel) egyformán az esélytelenebb elődöntőbe jutását jelentette. Utóbbi mérkőzésről éppenséggel a selacao mai keretéből 7-nek is megvan a maga fájó személyes emléke, míg paraguayi oldalon „csak” négy játékos maradt meg a mai 23-as keretben.
Persze, ettől még a hazai együttes a toronymagas esélyes, de már a Tité-korszakban is akad intő jel: a sikeres vb-selejtezősorozatban 2016 márciusában Asunciónban még a 78. percben is 0–2-re állt Brazília, ekkor szépített Ricardo Oliveira és Dani Alvesnek, a mostani csapatkapitánynak csak a 90. percben sikerült megszereznie az egyenlítő gólt.  Igaz, egy évre rá a „visszavágón” már sima 3–0 volt az eredmény Sao Paulóban, az akkori három gólszerzőből most csak Philippe Coutinho játszhat, Neymar és Marcelo nem lesz a pályán Porto Alegrében.
A védelem (hazai) stabilitása azért imponáló: Brazília közel 3 évvel, 12 mérkőzéssel ezelőtt kapott brazil földön gólt, akkor a Kolumbia elleni vb-selejtezőn Marquinhos talált a saját kapujába az egyébként 2–1-re megnyert meccsen. („Idegen”, azaz ellenfél játékos még régebben lőtt gólt Brazíliában a selecaónak: 2016 márciusában, azaz három és egynegyed éve Luis Suárez a recifei 2–2-es vb-selejtezőn.)
A színhely, pontosabban a mérkőzésnek helyet adó város is kedvez lélektanilag a Tité-gárdának. Éppen Porto Alegrében érte el a felkészülési szakasz legnagyobb különbségű győzelmét Honduras 7–0-s letarolásával. (Azt a meccset nem a Gremio Arenában, hanem a városi konkurens, a korábbi kétszeres Libertadores-kupa-győztes, klubvilágbajnok SC Internacional stadionjában játszották.)
Szóval a hazai együttes a három Copa-meccs együttes 8–0-ja után most a szerzett gólokat tíz fölé tornászná, Alisson kapuját meg érintetlenül hagyná –  kérdés, az eddig keveset mutató, nyeretlen paraguayiak mekkora ellenállást tudnak tanúsítani ezzel szemben…

Sport1 19:00 Szenegál–Algéria Afrikai Nemzetek Kupája-csoportmérkőzés (kommentátor: Méhes Gábor); Sport1 2:30  Brazília–Paraguay Copa América-negyeddöntő (kommentátor: Faragó Richard)