A Dream Teamet is legyőzték egyszer…

Szabó Máté 2025. 02. 22. 12:05    
Olvasási idő: 4 perc

Magic Johnson és Michael Jordan az olimpián. (Fotó: Getty Images)

1992: A NOB, a FIBA és az NBA megállapodásának köszönhetően a sportág történetében először az észak-amerikai profik, azaz az NBA legjobb játékosai is részt vehettek a barcelonai olimpián.  David J. Stern komisszár és az NBA vezetése nem aprózta el, azonnal a lehető legerősebb keretet küldték el az olimpiára. Azzal, ami ott történt, történelmet írtak, hiszen az egész világot lenyűgözték a sztárok, a csodálatos képességeik és az a dominancia, amivel végig verték a mezőnyt.

A három legfőbb húzónév a világ akkori egyértelműen legjobb játékosa, Michael Jordan, illetve a 80-as években az NBA-t meghatározó (és azt felemelő) Larry Bird és Magic Johnson párosa. Utóbbiakkal kapcsolatban azért meg kell jegyezni, hogy Bird már túl volt a csúcson, hiszen az 1991-92-es szezon volt számára az utolsó az NBA-ben, és a válogatottban intett búcsút a játéknak, míg Magic Johnson 1991-es kényszerű visszavonulása miatt egy év kihagyás után érkezett meg az edzőtáborba. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a 1992-t megelőző kb. 12 évben ők hárman uralták a kosárlabdát (addigra hármuknak együtt már 10 bajnoki címe, valamint 9 alapszakasz- és 7 döntő MVP-trófeája volt). Magic Johnsont a HIV-fertőzése miatt róla szóló cikkek miatt az is ismerte, aki magával az NBA-vel nem volt nagy barátságban, míg nyugodtan mondhatjuk, hogy Jordan a popkultúra nagyágyújának számított már akkor is.

A többiek sem voltak akárkik: A 1992-es MVP Jordannel együtt az All-NBA első két csapatából kilencen kerettagok voltak: Jordan, Karl Malone, Clyde Drexler, David Robinson és Chris Mullin az All-NBA első csapatból, Scottie Pippen, Patrick Ewing, John Stockton és Charles Barkley a másodikból. Melléjük jött ugye a két legenda, Bird és Johnson, illetve egy újoncot is beválasztottak a keretbe Christian Laettner személyében. Ők 12-en alkották a Dream Teamet, amely 14 tétmeccset játszott 1992 nyarán.

Június 28. és július 5. között a Portlandben megrendezésre kerülő amerikai kontinenstornán melegítettek be, ezen átlagosan 51,5 ponttal vertek el mindenkit. Egy hónappal később a barcelonai olimpián átlagosan 44 ponttal bizonyult jobbnak az ellenfeleknél. Horvátország ’’szorította meg’’ Jordanéket a legjobban, hiszen előbb ’’csak’’ 33, majd a döntőben ’’csak’’ 32 ponttal kaptak ki az amerikaiaktól.

Hihetetlen dominancia, ugye? Verhetetlen csapat benyomását keltik.

Pedig egyszer tényleg vereséget szenvedtek…

A San Diego-i felkészülés során volt nyolc főiskolás fiatal, akit áldozati bárányként odaküldtek a profik elé egy edzőmeccsre, ám ők nem törődve a nagyságokkal, fogták magukat, és legyőzték a világ legjobb kosárlabdázóit. A szövetségi kapitány, Chuck Daly legnagyobb örömére.

62-54-re nyertek a fiatalok.

Chuck Daly arra volt kíváncsi, hogyan muzsikálnak együtt a szupersztárok. Önzőznek majd, és mindenki maga akarja majd dobni a pontokat? Meglepő módon pont az ellenkezője történt. Mindenki túlpasszolta magát, és a biztos helyzeteket sem vállalták el. Közben fény derült a csapat akkori egyik gyengeségére, nem tudtak mit kezdeni az alacsony, gyors irányítókkal, mint az akkoriban a jövő John Stocktonjának tartott, Bobby Hurley. Az irányító parádézott, ahogyan Chris Webber is. A segédedzők és a Dream Team tagjai is érezték, hogy ez egy lecke, amit Chuck Daly ad éppen. Michael Jordan például keveset játszott, illetve a mester a meccsbe sem nyúlt bele.

Hagyta, hogy a sztárok tanuljanak belőle.

A meccs zártkapuk mellett zajlott, egyetlen kamera rögzítette a mérkőzést. Miután vége ért, és mielőtt beengedték a sajtó képviselőit a csarnokba, az eredményjelzőt lenullázták. Daly nem akarta, hogy az újságírók lássák az eredményt. A meccs után azt mondta a csapat tagjainak, hogy „látjátok, bárki vereséget szenvedhet, úgyhogy álljatok készen.”

Másnap játszottak egy visszavágót, annak az eredménye 102-55 lett a Dream Team javára. Jordanék szétszedték a fiatalokat.

Azután évekig nem beszélt erről nagyon senki. Legandaként terjedt szájhagyomány útján, de senki sem tudta, igaz volt, vagy sem…

Most azonban az HBO dokumentumfilmet készített arról a nyolcasról, aki részt vett azon a meccsen.

A keretből később többen is sztárok lettek az NBA-ben: Grant Hill és Chris Webber a Halhatatlanok csarnokának is tagja lett, Penny Hardaway és Allan Houston is nyert olimpiát 1996-ban és 2000-ben, Jamal Mashburn is volt All-Star, Rodney Rogers volt a legjobb hatodik ember az NBA-ben, Bobby Hurley ás Eric Montoss a főiskolán remekelt, de nem hagyott olyan mély nyomot az NBA történelemkönyvének hasábjain. Hurley még újoncszezonjában súlyos autóbalesetet szenvedett. Talán ez is közrejátszott, hogy nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki. Montross a csapat egyetlen tagja, aki már nincs közöttünk, ő 2023-ban hunyt el.

Egyetemisták vs profik

Tegyük hozzá, volt hagyománya annak, hogy a legjobb NCAA-játékosokból összeállt egy válogatott, hiszen az 1988-as szöuli olimpiáig egyetemisták alkották az amerikai válogatottat. Ott akkor Szöulban az elődöntőben a szovjetek 82-76-ra nyertek Rimas Kurtinaitis 28 pontjával. Ezt a fiaskót követően, 1989-ben döntött úgy a FIBA, hogy az NBA-s profik is mehessenek az olimpiára.

A Dream Team edzőjének, Chuck Dalynek az edzőmeccsel az volt a célja, hogy csapatot kovácsoljon a keretből, hogy a játékosok vegyék komolyan a tornát, és ne csak egy könnyed All-Star-meccsként fogják fel ezt az egészet. Így is úgy tűnt az 1992-es tornán, hogy ez egy ujjgyakorlat volt nekik. Akkoriban még lehetett lazázni, mert a világ nagyon sokkal le volt maradva az amerikai kosárlabdától.

Itt muszáj megjegyezni, hogy ha fogtunk volna öt másik NBA-játékost azon a nyáron, akik valamilyen okból ki lettek hagyva (mint Shaquille O’Neal és Isiah Thomas – előbbi állítólag a Reebokkal kötött szponzori szerződése, utóbbi pedig a pletykák szerint a Michael Jordannel való rossz viszonya miatt volt kénytelen kihagyni ki a tornát), vagy akik épp nem fértek be, de két év múlva mentek a Dream Team II-be (például Joe Dumars, Domique Wilkins és Larry Johnson), és kiállítjuk a Dream Team kezdőötöse ellen, nem biztos, hogy 10-ből 10-szer Jordanék nyertek volna. Az viszont holtbiztos, hogy ha ezt az ötöst és hét másik NBA-sztárt küldték volna akkor a világ bármely válogatottja ellen, ugyanúgy domináltak volna a pályán. A második Dream Team 1994-ben – amely nagyrészt azokból a játékosokból állt, akik 1992-ben nem fértek be – 37,8 ponttal verte az ellenfeleit az 1994-es kanadai vb-n. Nem sokkal volt szorosabb az a torna, mint a barcelonai.

Négy évvel később, az atlantai olimpia előtt is rendeztek egy Dream Team III – Select Team mérkőzést. Azt már a televízió is közvetítette, és a Tim Duncan vezette egyetemista csapatot csak 96-90-re tudta legyőzni az olimpiára készülő válogatott. A félidőben még 17 ponttal vezettek Duncanék. Ehhez képest az olimpián a legszorosabb mérkőzésen 22 pontra szorították meg a litvánok az amerikaiakat.

Az NCAA és az NBA közötti különbség is kisebb volt a kilencvenes évek első felében, hiszen Webberék San Diegóban és Duncanék az 1996-os meccsen már 20-21 évesek voltak, és egy éven belül mind profinak álltak. Ma már egy 21 éves játékos nem ritkán túl van két NBA-szezonon.

A hétvégén az amerikai válogatott nem kerül képernyőre a Sport TV-n, de például a világ egyetlen négyszeres olimpiai bajnok kosarasa, Kevin Durant igen, ahogyan a 2024-es olimpia hőse, Steph Curry is. A hétvégi élő meccseink:

Chicago Bulls – Phoenix Suns: február 22., szombat 23:00, Sport1 (élő)

Golden State Warriors – Dallas Mavericks: február 23., vasárnap 21:30, Sport1 (élő)