Derrick Rose, a talán legnagyobb „Mi lett volna, ha…?” játékos

Más már soha nem viseli az 1-es mezt a Bullsban. (Fotó: Getty Images)

Derrick Rosa ugyanis Chicagóban született, így azon kevés NBA-játékosok egyike, akinek konkrétan a szülővárosában sikerült ilyen maradandót alkotnia. Aki picit is jártas az észak-amerikai profi sportok világában, az tudja, hogy ennek az esélye jóformán nulla. Hiszen előbb az egyetemi ösztöndíjrendszernek, később pedig az NBA-draftnak köszönhetően a sportolók elkerülhetnek Amerika bármely szegletébe. Előbbibe valamelyest beleszólhat egy játékos, de az utóbbi tényleg lutri. Függ a franchise teljesítményétől, illetve attól is, hogy egy játékos a saját korosztályában épp hányadik a rangsorban.

Nos, Derrick Rose a 2008-as draftosztály legjobbja volt. A drafton megelőzte például Russell Westbrookot és Kevin Love-ot is, de az akkor nagyon népszerű (és sokra tartott) Michael Beasley – OJ Mayo duónál is előbbre rangsorolták. És itt jön a mázlifaktor: A Bulls az előző kiírásban a liga 9. legrosszabb mérleggel rendelkező csapata volt, és mindössze 1,7 százalék esélye volt megcsípni az első választás jogát. Mégis ők választottak elsőként. A draft lotteryk (a draftsorrend sorsolása) történetében egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy csapat ennél kisebb eséllyel választhatott végül mégis elsőként. A chicagói fiú így Bulls-mezbe öltözhetett.

Az 1-es szám lett az övé, és olyan jól teljesített, hogy őt választották az Év Újoncának. A második szezonjában bekerült az All-Star-csapatba, a harmadikban pedig MVP-nek választották. Ő lett a Bulls történetének második játékosa, aki kiérdemelte ezt. A másikat talán ismeri mindenki, ő Michael Jordan. Ráadásul Rose minden idők legfiatalabb MVP-je lett, mindössze 22 éves és 7 hónapos volt ekkor. Aki nem annyira van képben, milyen is volt Derrick Rose fiatalon, annak érdemes megnéznie ezt a kisfilmet:

Egyszerűen lélegzetelállító volt. Hatalmasokat ugrott, irtózatosan gyors volt, ebben a videóban nem véletlenül a robbanékony szó az, ami mindenkinek azonnal eszébe jut róla.

Ami viszont a látványos játékánál is fontosabb, a Bulls egyre jobb lett vele. Az MVP-szezonjában a Bulls-é volt az NBA legjobb mérlege (62-20), a rájátszásban konferenciadöntőt játszott a csapat a Miami Heat ellen, és egy évvel később is listavezetők voltak (igaz, akkor a Spurs-szel holtversenyben). Rose és a Bulls is fergeteges volt, és Chicagónak a kilencvenes évek után újra nagycsapata volt… Majd jött a 2012-es rájátszás első meccse. Rose a tulajdonképpen már megnyert Sixers elleni találkozó vége előtt 80 másodperccel egy ártatlan szituációban a térdéhez kapott, majd az alapvonalnál lefeküdt. Azonnal látszott, hogy nagy a baj.

Ezt az MRI igazolta is, hiszen elszakadt az elülső keresztszalagja. Azt azonban az MRI sem tudta előre megmondani, hogy ez nem csak egy ACL-szakadás, hanem sokkal több ennél. Rose karrierje ketté is tört tulajdonképpen.

Az Adidas sorozatot készített a rehabjáról, és mindenki arra számított, hogy egy év után majd visszatér, és minden olyan lesz, mint előtte. Nem így lett. Egy teljes szezont kihagyott, majd az azt követőn is csak 10 meccset játszott. Elindult egy negatív spirál a karrierjében. Sorra jöttek a további térdsérülések. Már nem tudta azt a kosárlabdát játszani, amit előtte. Hisz lassult, és már nem ugrott akkorát. Még két évig játszott a Bullsban 2016-ig. Nyolc évig volt Bulls-játékos, az alapszakaszban 406-szor, a rájátszásban 41-sze lépett pályára a csapatban.

A klub úgy érezte – egyébként nagyon helyesen -, hogy megérdemli a mezvisszavonultatást. Ezt január 4-én, a New York Knicks elleni meccs szünetében jelentették be. Rose előtt tosztelegtek egy ceremónián a félidőben. Ezen beszédet mondott volt csapattársa, Joakim Noah, a Bulls egyik kommentátora, Stacey King és persze maga Rose is.

„Köszönöm Chicago, hogy arra késztettél, hogy jobb legyek. Hogy ilyen elvárásokat támasztottál felém” – mondta a főhős, Rose. Noah pedig úgy véli, Rose nem csak egy MVP, ő az emberek bajnoka. Igaza van.

Rose tényleg közönségkedvenc volt, azért is szerették, mert a karrierjét a sok-sok sérülés és a borzasztó állapotban lévő térde ellenére vissza tudta terelni olyan szintre, hogy meghatározó játékosa volt a ligának. Minnesotában például 2018-ban egy 50 pontos produkcióval is elő tudott rukkolni. Nem tudott már az MVP-címét versenyezni, de igazi harcos volt a pályán. Ha a csapatérdek azt kívánta, akár a padról szállt be New Yorkban, Clevelandben, Minnesotában, Detroitban vagy Memphisben, ahol még megfordult a pályafutása során. Abbahagyhatta volna korábban is, végül idén nyáron vonult vissza.

A mezét valamikor a 2025-26-os szezonban vonultatják majd vissza. A következő kérdés, hogy Rose majd valamikor bekerül-e a Hírességek Csarnokába. Ha nem kerülne be, ő lenne az NBA történetének egyetlen MVP-je, akit nem iktatnak be oda…

Egyetlen olyan korábbi MVP-je van az NBA-nek, akitől olyan kevés csúcsévet láthattunk az NBA-ben, mint Derrick Rose-tól. A közelmúltban elhunyt Bill Walton az, akiből szintén csak négy szezont kapott a közönség majdnem teljesen egészségesen. Walton is visszaküzdötte magát a pályára, később is közönségkedvenc volt, és ő ott van a Hall of FAME-ben. Akkor Rose-nak is ott a helye?

Hogy az NBA mostani legjobbjai hogyan szerepelnek, azt lehet követni majd a Sport TV NBA-közvetítéseiben és magazinműsoraiban. A héten három korábbi NBA MVP is pályára léphet a Sport TV által közvetített meccseken. LeBron James a Lakersben, Kevin Durant a Sunsban és Nikola Jokic a Nuggetsben.

Ez lesz a menetrendünk a hétre:

Trash Talk: január 9., csütörtök 21:45, Sport1 (élő)

Los Angeles Lakers – Charlotte Hornets: január 10., péntek 4:30, Sport1 (élő); 15:45, Sport2 (felv.); 22:45, Sport1 (felv.)

Alley-oop: január 10., péntek 18:45, Sport2

NBA Action: január 11., szombat 10:15, Sport1

Az NBA ABC-je: január 11., szombat 22:45, Sport2

Phoenix Suns – Utah Jazz: január 11., szombat 23:00, Sport2 (élő)

Dallas Mavericks – Denver Nuggets: január 12., vasárnap 21:00, Sport1 (élő)