Kína-Nagyvilág (egyelőre) 5-3

Csao a számok alapján a legesélyesebb: övé a legjobb ranglistahelyezés, övé (holtversenyben) a legtöbb szerzett pont és a legjobb frame-kükönbség. Vajon a győzelem is az üvé lesz? (Fotó: Getty Images)

A Championship League találkozói rövidek, így illik kellő óvatossággal kezelni a papírforma és a meglepetés fogalmát. Az erőviszonyok meghatározásakor valamire persze mégis támaszkodni kell, ami lehet jelen esetben a ranglistapozíció, a friss élményanyag, illetve a mindenkori sikerek alapján betöltött státusz. Hétfőn az E-csoportban Mark Williams győzelmét várhattuk, továbbá az egykor szebb napokat megélt, az utóbbi két szezonban inkább gyengébb teljesítményt nyújtó hangulatemberre, Stephen Maguire-re tekinthettünk úgy, mint komoly kihívóra. Az F jelű négyesben Hossein Vafaei és Jimmy Robertson számított húzónévnek, míg Liu Hao-tien ugyanúgy sötét lóként lépett asztalhoz, mint a másik csoportban lévő honfitársa, Lu Ning. Williams és Vafaei egy-egy villámsebes, magas breakekkel teli 3-0-val indított.

Maguire először kikapott a végül nevető harmadikként 7 egységgel a csoportját megnyerő Liutól, majd két 3–0-val folytatta, ami a kezdeti botlás miatt a második helyhez bizonyult elegendőnek.

A másik asztalnál Lyu Haotian gyűjtött 7 pontot, Vafaei Williamshez hasonlóan elfogyott, Robertson háromszor ikszelt, Michael Judge pedig, akárcsak Aaron Hill az elválasztó fal túloldalán, egy döntetlent jegyzett.

A kedd a nevek alapján egyenlő erők küzdelmét ígérte, sem a C, sem a H jelű kvartett esetében nem lehetett érdemben jósolgatni. Stuart Binghamet és David Gilbertet természetesen nevezhettük favoritnak, de előbbi csoportjában ott volt a top 16-ba visszavágyó Jamie Jones, a 2021-es Welsh Open-bajnok Jordan Brown és a tour ,,időzített bombája”, Ben Woollaston. Utóbbi a tavaszi Gibraltar Openen diadalmaskodó Robert Milkinsszel, valamint Xiao Guodonggal és Michael White-tal mérkőzhetett meg.

Fontos megemlíteni White kapcsán, hogy őt annak idején szupertehetségként tartották számon, két pontszerző tornát is megnyert, de rendezetlen életmódja miatt később évekre eltűnt a fősodorból.

A walesi mostanra összeszedte magát, és az egyik legnehezebb úton jutott vissza áprilisban a profik közé: kvalifikált a világbajnokság főtáblájára. White-ot eleinte a Championship League-ben sem hagyta el a lendülete, az első két meccsét hozta, az utolsón azonban kikapott Csiaótól, aki így egy hajszállal megelőzte.

Gilbert címvédőként egyetlen szerény pontocskával sereghajtóként búcsúzott.

A másik csoportban a papírforma érvényesült, Bingham viszonylag könnyedén kvalifikált a harmadik etapra.

Szerdán eljött a nap, amire sokan vártak: színre lépett Ronnie O’Sullivan az A-csoport tagjaként. Előzetesen dörzsölhettük a tenyerünket a négyes láttán, mert Peng Csün-csü és Jüan Szi-csün egyaránt látványos játékra képes fiatal tehetség, míg Ali Carterrel jelentős közös múltja van a hétszeres világbajnoknak. A Rakéta két ízben győzött a Kapitány ellen világbajnoki döntőben (2008, 2012), de talán élénkebben él a köztudatban a bulvárlapoknak sokáig beszédtémát szolgáltató 2018-as „vállösszekoccintós” szócsatájuk. A felek között nincs harag és feszültség, de elkerülhetetlenné vált, hogy a párosukról ne a bő négy évvel ezelőtti vb-incidens jusson elsőként a rutinos nézők eszébe.

A sors fintora, hogy az O’Sullivan–Carter (3–0) találkozónak végül semmi tétje sem volt, mert a délután folyamán a kínaiak nem igazán hagyták levegőhöz jutni az angolokat, korán elvéve továbbjutási sanszaikat.

A négyes élén Peng végzett, másodikként Jüan zárt. A szintén szerdán rajtoló D-csoportba a jelenkori elitbe tartozó Mark Allen és Zhao Xintong (képünkön), a mindig kemény dió Gary Wilson, illetve Csang Pin-jü kerültek.

A Ciklon, azaz Csao a becenevéhez méltóan lecsapott, elképesztő tempóban tüntette el a golyókat és lett 7 ponttal csoportgyőztes, ráadásul útközben meglökte a torna és saját profi pályafutása eddigi legmagasabb breakjét (145).

A második szakasz utolsó játéknapján csak azért nem tudott kínai játékos továbbjutni, mert a G-csoportban négy angol, a B-csoportban pedig két walesi, egy angol és egy belga feszült egymásnak. Előbbi négyest illetően – habár a Walden, Slessor, Hamilton trió kifejezetten trükkösnek tekinthető – 2005 világbajnoka, a szezont jó formában kezdő Shaun Murphy volt a favorit, a G-kvartettben ugyanezt Luca Brecelről mondhattuk el. A második kiemelést talán picit óvatosabban határozhattuk meg, mert a Scottish Open címvédőjének két roppant kellemetlen ellenfél, Jamie Clarke és Chris Wakelin, illetve a jelentős profi rutinnal rendelkező, de pillanatnyilag amatőr státuszban lévő Daniel Wells ellen kellett játszania.

A két top 16-os versenyző közül végül Brecelnek jött össze a továbbjutás, aki a döcögős kezdést követően a második és a harmadik összecsapását egyaránt 3-0-ra nyerte meg.

Murphy az utolsó akadályt nem tudta megugrani: hiába állt 6 ponttal a négyese élén, a ,,csoportdöntőben” 3-1-re kikapott Waldentől.

A cikk szerzője Varga Máté, a Kezdőlökés Facebook-blog szerkesztője.

Sport2 13:00 és 18:00 Championship League of Snooker, a harmadik csoporkör mérkőzései mérkőzései és a döntő (kommentátor: Engyel István, szakkommentátor: Kurucz László)