Ami a harmincasoknak Jordan és Pippen, az a mai fiataloknak a Splash Brothers

Szabó Máté 2022. 07. 01. 11:54    
Olvasási idő: 10 perc

Andre Iguodala, Draymond Green, Klay THompson és Steph Curry. (Fotó: Getty Images)

A tamáskodók azt fogják mondani, hogy ez a Golden State Warriors össze sem hasonlítható a Chicago Bullsszal, mert Michael Jordan, meg Kevin Durant, meg 6/6, meg egyébként is. Elfogadható, ha valaki így érez, szíve joga, tiszteletben is kell ezt tartani, hiszen ez azért sok szempontból egy szubjektív történet. Viszont nem lehet nem párhuzamot állítani a két csapat között, mert a kosárlabdaszerető közönség számára igenis két korszakot meghatározó dinasztiáról beszélünk, amely közel egy évtizedig, de legalább nyolc évig a csúcson. Az is párhuzam, hogy mindkettőnél volt egy kétéves hanyatlás, az egyik esetében egy visszavonulás, a másik esetében sorozatos sérülések miatt. Amit viszont most még nem tudhatunk, az az, hogy a Warriors tovább tudja-e majd nyújtani ezt az uralkodást, még tovább uralkodik-e majd a dinasztia. Az NBA-nek rossz hír, hogy potenciál az van még bőven ebben a keretben, csak bírja anyagiakkal a klubvezetés.

Steph Curry a Warriors Jordane

Van ugyan Currynek két MVP-trófeája, azért eretnekség lenne azt állítani, hogy úgy kiemelkedik a jelenlegi NBA-játékosok közül, mint egykor Jordan, de a történelem legjobb dobója, ezt pedig senki sem veheti el tőle. A hárompontossal kapcsolatban szinte minden létező rekord az övé, és amilyen virtuóz módon, könnyedén játssza ezt a játékot, az utánozhatatlan. A játéka hatással volt az egész ligára és úgy általában a portágra is, és 2022-ben megkapta azt a bizonyos döntő MVP-trófát, amit sokan hiányoltak a gyűjteményéből. Scherer Pétert már évekkel ezelőtt lenyűgözte Curry játéka, és a fiának esténként róla talált ki meséket. Ez sem lehet véletlen, a kis vékony srác útja a csúcsra elég inspiráló.

Jordan és Pippen, illetve a Splash Brothers

Talán a történelem második legjobb dobója segíti Curryt a napi munkában. „Egy tökéletes szárnysegéd, aki bármikor képes maga is meccseket eldönteni.” Ez utóbbi mondat prototípusa Pippen, az elmúlt években pedig ez Thompsonra is ugyanilyen igaz volt ez. Amit a Splash Brothers csinál a triplavonalon túlról, azt előtte senki, unikális duóról van szó. Curry 13. szezonját játssza épp a Warriorsban, Jordan is ennyiben lépett pályára a Bullsban, míg Klay Thompson 11 éve a Warriors játékosa, és Pippen épp ennyi ideig volt a Bulls keretének tagja. Tehát időben is rendben vagyunk. Ami még passzol az összehasonlításban az az, hogy nehezen képzeled el az egyik játékost a másik nélkül, és fordítva.

Draymond Green az újkori Horace Grant és Dennis Rodman

A Chicago Bullsnak a két three-peat során volt egy-egy kulcsfontosságú harmadik embere, akinek elsődleges feladata a védekezés volt. Dennis Rodman meg is állt itt, de ő ennek a feladatkörnek a művésze volt, sok lepattanója mellett bemászott az ellenfél agyába, mérhetetlenül hatékony volt. Elődje, Horace Grant nem volt ekkora vérszívó, viszont a támadóoldalon is hasznos volt a Bullsnak. Ebben a Warriorsban Draymond Green az, aki magára vállalta az ellenfél elleni pszichikai hadviselés vezérszerepét. Már láthatóan nem is nagyon akar pontot szerezni (ebben Rodmanre hasonlít), viszont a játékszervezésből jobban kiveszi a részét, mint akár a Féreg, akár Grant.

Akiknél nem sikerült volna, mint Toni Kukoc és Andre Iguodala

Három ember nem nyer bajnoki címet, csapatok teszik azt. Ezekben a csapatokban, pedig nagyon sokat tesznek hozzá a sikerhez az olyan játékosok, mint például Toni Kukoc vagy Andre Iguodala. Ők ketten nyertek valamilyen címet ezekből a keretekből a szupersztárok mellett: Kukoc az Év Hatodik Embere lett, Iguodala döntő MVP. Ők csak a jéghegy csúcsai a BJ Armstrongok, John Paxsonok, a Harrison Barnesok vagy a Jordan Poole-ok mellett.

Center nélkül nem megy, de talán mégis…

Ezt mondták a kilencvenes években, aztán a Bulls akkor nyerte igazi sztárcenter nélkül a hat bajnoki címét, amikor a liga története során talán legerősebb centerállománya ellen játszott (Olajuwon, Robinson, O’Neal, Mourning, Ewing…). A Chicago Bulls kezdőcenterei Bill Cartwright és Luc Longley voltak, nem egy világverő névsor. A Warriorsnál Andrew Bogut, Zaza Pachulia és Kevon Looney volt kezdőcentere bajnokcsapatnak. Lehet, nélkülük is sikeres lett volna a csapat, de azért jó, hogy ott voltak.

Mindenhol Bulls-logók és a Warriors Bandwagon

Nos, a Warriors nem érheti el azt a fajta népszerűséget soha, mint amit a Bulls elért egykor; az NBA globális berobbanásáról beszélünk. Az azonban kétségtelen, hogy Curryék népszerűsége az egekbe szökött, az addigi lúzer Warriorsból az NBA legnépszerűbb alakulata lett szerte a világon. A csapat értéke megsokszorozódott az évek során, a K-Pop-rajongól Andrew Wigginst is kezdő All-Starnak szavazták, és megsokszorozódott az egész franchise marketingértéke. Magasan a Warriorsnak van a legtöbb instagram-követője, 24,6 millió, ami ötmillióval több, mint a 19,9 millióval második Lakersnek. Az NBA-csapatok több, mint kétharmadának nincs annyi követője, mint amennyivel a vezet a Warriors…Arról ne is beszéljünk, hogy a Golden State Warriorst a Forbes a második legértékesebb NBA-franchise-nak tartja a New York Knicks mögött…

72-10>73-9

Nem sokon múlott az, hogy nem úgy beszélünk a 2015-16-os szezonban látott Golden State Warriorsról, mint minden idők legjobb NBA-csapata. Az alapszakaszban ugyanis megdöntötte a Chicago Bulls szinte megdönthetetlennek hitt 72-10-es alapszakaszrekordját. Azonban a sors két szempontból is azt akarta, hogy ez egy picit elsikkadjon. Először is Kobe Bryant gondoskodott arról a csúcsdöntés napján, hogy már aznap se ez legyen a főcím az újságokban, hanem Kobe 60 pontja. Aztán a döntő hetedik meccsén LeBron James, Kyrie Irving és a Cavaliers tett azért, hogy a 2016-os szezon végül inkább csalódásnak tűnjön a Warriors számára.

Újonc vezetőedző, aki csodát csinál

Steve Kerr a lehető legjobb „edzőképző-iskolából” érkezett, hiszen a Chicago Bullsnál Phil Jackson, a San Antonio Spursben pedig Gregg Popovich volt az edzője. Valamit elleshetett tőlük, hiszen olyan kultúrát épített, amire nagyon kevesek képesek. Míg elődjénél, Mark Jacksonnál volt izgalom a kispadon, Steve Kerr a nyugalom szigete, korábbi vezetőedzők is csatlakoznak inkább hozzá asszisztensnek, vagy lemondanak egy vezetőedzői állást, hogy maradhassanak. Kerr tudja kezelni az egókat, és csapatot kovácsolt a sztárokból. Phil Jackson is ezt tette, amikor 1989-ben kinevezték a Bulls vezetőedzőjének. Ő ugyan nem lett elsőre bajnok, de második nekifutásra igen. Ami még közös kettejükben, hogy a játékosok Chicagóban és Oaklandben is szerették az elődjüket (Mark Jacksont és Doug Collinst)…

A legnagyobb különbség: Kevin Durant

A Chicago Bullst egy dolog miatt nem lehetett szeretni: Mert ott játszott a világ legjobb játékosa. Viszont hozzá, illetve Pippenhez soha nem érkezett egy újabb olyan All-Star, aki egy közvetlen riválistól igazolt volna oda. Pedig Durant esetében pont ez történt. A Thunder nyugati döntőt játszott a Warriorsszal 2016-ban, azt kis híján meg is nyerte, majd 2016-ban, a szabadügynökpiacon a 73-9-es Warriorsba alá tudott írni a liga egyik, akkor talán épp a legjobb játékosa. Így az addigi szerethető csapat főgonosszá vált. Ezt az időszakot lemosni nem fogja a Warriors, de ami biztos, Duranttel és Durant nélkül is 2-1-es mérlege van az NBA-döntőkben.

Ez lehet a másik nagy különbség: A staféta átadása

A Bulls 1998-as bajnokcsapata lenullázódott egy szempillantás alatt. Toni Kukocon és Ron Harperen kívül nem maradt ott senki a rotációból, jövőképe pedig nem lehetett azonnal a csapatnak. Drasztikus újjáépítés kezdődött, hosszú évekig pocsék volt a Bulls. A Warriorsnál előfordulhat, hogy ezt le tudják komolyabb arcveszteség nélkül menedzselni. A keret tele van tehetséges, az elmúlt évek draftjain kiválasztott fiatalokkal, akik átvehetik a nagyok örökségét. Csak bírja a vezetés pénzzel ezt.

Többek között ezek azok a pontok, amelyek mentén össze lehet hasonlítani a Warriorst és a Bullst. Most egy picit nézzük át röviden ennek a Warriors-dinasztiának a történetét:

Aki a kilencvenes években kezdett el NBA-t nézni, az sok más biztos pont mellett azt tutira vehette, hogy a Golden State Warriors egy reményteli, ámde mégis pocsék csapat. 1994 és 2013 között mindössze egyszer jutott be a rájátszásba, egészen pontosan 2007-ben. Olyan játékosai voltak ebben az időszakban, mint a Run TMC (Tim Hardaway, Mitch Richmond és Chris Mullin) tagjai vagy Latrell Sprewell, de például Sprewell 97-es All-Star-szereplése után legközelebb 2013-ban David Lee részesült ebben az elismerésben, hiába volt ott például Chris Webber, Antawn Jamison, Jason Richardson, Baron Davis, és még sorolhatnánk… Van, aki nem akart sokáig maradni, más pedig nem ért el túl nagy sikereket.

Egyébként a Warriors története sokkal régebbre nyúlik vissza, és Philadelphiában kezdődik. Az NBA, vagyis akkori nevén a BAA (Basketball Association of America) alapítócsapatai között van, konkrétan a liga első bajnoka volt a Philadelphia Warriors. A franchise 1962-ben, már Wilt Chamberlainnel a fedélzeten, és egy újabb bajnoki cím után költözött San Franciscoba. 1964-ben és 1967-ben döntőt játszott, előbbit emlegették nagyon sokszor a döntő alatt, mert akkor is a Boston Celtics volt az ellenfél, utóbbinál pedig a philadelphiai utódcsapat, a 76ers. 1975-ben szerezték meg a franchise harmadik bajnoki címét Rick Barryvel. Ezt követte a 40 szűk esztendő, amelynek a 2010-es évek vetettek véget.

Érdemes perspektívába helyezni azért azt, hogy a Warriors az elmúlt nyolc szezonjának köszönhetően a liga történetének harmadik legtöbb bajnoki címét (7 trófea) szerző franchiseza lett a 17-17-tel álló Celtics-Lakers páros mögött, és szintén őket követi harmadikként 12 fináléjával. Ennyire sokat jelentette ez az időszak a klub történetében.

2009: Hülye Timberwolves, okos Warriors

A Golden State Warriors jelene és jövője miatt nagyon sokat köszönhet a Minnesota Timbervolvesnak. A 2009-es draft lúzere egyértelműen a Timbervolves lett még úgy is, hogy a Memphis Grizzlies a második helyen Hasheem Thabeetet (Kit? Na ugye!) választotta ki. Méghozzá azért, mert az ötödik és hatodik draftcetli is a Timberwolvesé volt, és mindkét helyen irányítót választott a csapat. Előbb Ricky Rubiót, ami valahol még magyarázható, majd Jonny Flynnt (Kit? Na ugye!),

így a hetedikként választó Warriors lecsapott Steph Curryre.

Mondhatnánk, hogy a többi már történelem, ami igaz is, de azért nem gyorsvonatként indult a Curry-éra. Annyit azért el kell mondani a Timberwolves védelmében, hogy Curry ma már szokatlan módon három évig járt főiskolára, ráadásul az NCAA-ben egy relatíve kicsi intézményre, a Davidsonra, és oda is azért, mert sokan kételkedtek benne. A Warriors attól még, hogy az újonca jó szezont futott, a liga kutyaütője maradt.

2010-ben jön az új tulaj, és a csapat új arculata

A következő nyáron a draft rosszul sikerült (Ekpe Udoh példul Paul George és Gordon Hayward előtt lett kiválasztva…). Ami viszont pozitívum, hogy szerződtették az akkor sztárnak számító David Leet, azonban ez is eltörpül amellett, hogy abban az évben vette meg 450 millió dollárért a jelenlegi tulajdonosi kör a franchise-t. Joe Lacob nevét olvasni legtöbbször a Warriorsszal kapcsolatban, ő a tulajdonosi körből az a személy, aki napi szinten foglalkozik a csapattal, és ő mondja azt, hogy jut majd pénz a jövőben is játékosfizetésre. Ok, félteni nem kell a tulajokat, mert a befektetéseik búsásan megtérültek, hiszen 2021 októberében a Warriors értékét a Forbes 5,6 milliárd dollárra becsülte. Ezzel a második legértékesebb franchise a New York Knicks mögött, míg a 2021 májusi, nem csak NBA-csapatokat tartalmazó listáján a Forbes a hatodik legértékesebb sportcsapatnak értékelte (akkor még ’’csak’’ 4,7 milliárd dollárral) a Dallas Cowboys, a New York Yankees, a New York Knicks, a Barcelona és a Real Madrid mögött. Szintén 2010-nek köszönhetjük azt, hogy a Warriors arculatot váltott, visszatért a régi The City logo modernizált verziója, és a ma is használatos kék és arany színű mezek is.

2011: Létrejön a Splash Brothers; 2012: Megjön a harmadik tesó, és Curry olcsó szerződést kap

2011-ben Mark Jackson lett a csapat vezetőedzője, és a darfton a Warriors kiválasztotta Klay Thompsont. Ezzel már nagyon közel álltunk, hogy tényleges Splash Brothersről beszéljünk, de ez a szezon még nem a sikerekről szólt. Steph Curry bokaproblémái ekkor csúcsosodtak ki, a szezon előtt már megműtötték, és csak 26 meccset játszott sérülései miatt, és Klay Thompson helyét is meg kellett teremteni a kezdőcsapatban. A csereberék során szerezték meg Andrew Bogutot Milwaukeeból. Ez a szezon is kuka volt eredményesség szempontjából, és mondhatnánk, hogy ennek köszönhetően sikerült megszerezni a jelenlegi sikercsapat harmadik alapkövét, de ez nem igaz. Mert a 2012-es drafton Harrison Barnes volt a Warriors első választása 7. pickként,

Draymond Greent a második körben, a 35. helyen sikerült kiválasztani.

Steph Curry újoncszerződését 2017-ig meghosszabbították ezen a nyáron annak ellenére, hogy sokan féltek attól, hogy a bokája még sok problémát okoz majd neki, de ez az évi átlagos 11 milliós fizetése a lehető legjobb döntésnek bizonyult (ez majd 2016-ban lesz nagyon hasznos).

2012-2014: Az alapokat letették

2007 után ismét rájátszásba jutott a Warriors, David Lee All-Star és All-NBA lett, Steph Curry akkor NBA-rekordot jelentő 272 triplát dobott be, Klay Thompson ehhez hozzátett 211-et, hivatalosan is létrejött a Splash Brothers. Két ilyen mesterlövész soha nem szerepelt még egy csapatban előtte. 483 triplát dobtak, az addigi páros rekord az Orlando Magicé volt 435-tel (Dennis Scott és Nick Anderson). Azóta ezt a rekordot 678-ra tornázták fel a 2015-16-os szezonban. A későbbi sikercsapat előszeléből kaptunk ízelítőt. A 2013-14-es szezon nagyjából ugyanezt hozta, a Splash Brothers megállíthatatlan volt, Curry bekerült az All-Star-csapatba, Green is egyre több szerepet kapott, és megszerezték Andre Iguodalát a Denver Nuggetstől. A külső szemlélő ezt nem látta, de az edzői stáb nem működött flottul, ez pedig még úgy is Mark Jackson állásába került, hogy két elég erős szezont hozott össze a csapattal.

2014: Steve Kerr; 2015: bajnoki cím; 2016: NBA-rekord

Annak ellenére, hogy Curryék szerették Jacksont, a vezetőség úgy döntött, hogy legyen az a Steve Kerr a vezetőedző, aki ekkor épp tévés szakértő volt, és korábban nem volt edzői tapasztalata, mivel GM volt a Phoenix Sunsnál. Szerződtették a később nagyon fontos szereplővé váló Shaun Livingstont, Draymond Green pedig kezdőjátékosnak lépett elő. A csapat pedig berobbant, ligaelső védekezés, ligamásodik támadás, és triplák garmadája együttesen hozta össze a 67-15-ös (akkor csapatrekordnak számító) mérleget. Steph Curry bezsebelte első MVP-trófeáját. A 2015-ös döntővel vette kezdetét az a négyéves ciklus, ami a Warriors-Cavaliers finálékról szólt. Ebben a fináléban center nélkül kezdett a Warriors, a „Halálos Felállást”, a Death Lineupot alkalmazta Kerr. Andre Iguodala lépett Andrew Bogut helyére Green, Barnes, Thompson és Curry mellé, és végül ő lett a döntő MVP-je.

Nagy változások nem történtek a következő szezonra, de pont ez kellett ahhoz talán, hogy NBA-rekordot jelentő 24 győzelemmel kezdjék a szezont, majd végül NBA-rekordot jelentő 73-9-es mérleggel zárják. Az előző szezont is számolva hazai pályán egy 54 meccses győzelmi sorozatot rittyentettek, ami szintén NBA-rekord. Steph Curry a liga történetében először lett ellenszavazat nélküli MVP. A döntőben mégis kikaptak hét meccsen a Cavalierstől. Ráadásul úgy, hogy már 3-1-re vezettek.

2016: Megjön Kevin Durant

Talán ha megvan a bajnoki cím a Warriors számára 2016-ban, akkor soha nem történik ez meg, de 2016 nyarán Kevin Durant szabadügynökként a Warriorshoz szerződik. Ekkor indult az NBA új tévés szerződése, és hatalmasat ugrott a fizetési sapka. Ráadásul korábban említettük Curry barátságos szerződését. Ha az ekkor már kétszeres MVP meg lett volna tisztességesen fizetve, nem tudta volna a Warriors csak úgy leigazolni Durantet, de a csillagok jól álltak. A közkedvelt Warriors egyik napról a másikra lett sok rajongó szemében közutálat tárgya, pedig csak a lehetőséggel éltek ekkor. Harrison Barnes a szituáció miatt kénytelen volt távozni, és Dallasba szerződött, Andrew Bogutot Zaza Pachuliára cserélték, illetve még 2015-ben draftolták Kevon Looney-t, akinek egyre fontosabb szerepe lesz a jövőben a csapatnál.

Steph Curry nagyságáról az árul el nagyon sokat, hogy a Curry-Durant-Thompson hármast nem emésztették fel az egók, hátrébb tudott egyet lépni két MVP-szezon után a csapat érdekében. Ez két bajnoki címet ért 2017-ben és 2018-ban, és ezeken a finálékon Kevin Durant lett a döntő-MVP. Valójában a 2018-19-es szezon is a tervek szerint haladt, ugyanaz a mag, ugyanúgy eljutott a döntőig, amikor totálisan beütött a ménkű. A fináléban ugyanis Durant és Thompson és súlyos sérülést szenvedett, borítékolható volt, hogy egyikük sem játszhat a következő szezonban. A Raptors nyert, a Warriors pedig kénytelen lett újjáépíteni magát.

Durant megy, sérülések, újjáépülés

Feje tetejére állt a világ két szezonon át, de a Warriors kiválóan sáfárkodott azzal a lehetőséggel, hogy két év alatt újra tölthet. A mai keret szempontjából létfontosságú volt, hogy a 2019-es drafton a 29. helyen választották ki Jordan Poole-t, és ez remek döntésnek bizonyult. 2019-20-ban ugyanis Steph Curry kihagyta szinte a teljes szezont. Se Curry, se Thompson, nem csoda, hogy ligautolsó lett a Warriors. Ennek köszönhetően választhattak másodikként a 2020-as drafton, ahol James Wiseman játékjogát foglalták le. Közben Kevin Durant elcseréléséből a Minnesota Timberwolveson és D’Angelo Rusellen keresztül szépen lassan lett egy Andrew Wigginsük és egy Jonathan Kumingájuk (és spóroltak több tízmillió dollárt a korábbi években azzal, hogy elkerülték a luxusadót, ehhez mondjuk Andre Iguodalától is el kellett köszönniük). Nem kis dolog ez, hiszen Durant egyébként is búcsút inthetett volna nekik, és itt muszáj leírni a GM, Bob Myers nevét, aki 2011 óta dolgozik a klubnál, és 2012 óta ő a GM. Nem lehet nem észrevenni az összefüggéseket a csapat felemelkedése és az ő munkája között. NCAA-bajnok játékosként a UCLA-vel, és több, mint egy évtizeden át volt játékosügynök.

Az sem elhanyagolható a csapat életében, hogy a 2019-20-as szezonra a Warriors az oaklandi Oracle Centerből San Francisco belvárosába költözött a vadiúj Chase Center nevű szuperkomplexumba, ahol a legdrágábbak a jegyek az egész NBA-ben, és ahol talán megváltozott picit a szurkolói összetétel, de annyi bevételt termel, hogy többen is azt gondolták, a Warriors azért vesztett Dallasban a nyugati döntőben, mert még egy meccsre haza akart térni, hogy több legyen a bevétele.

Így jutottunk el a 2021-22-es szezonig, amiről pontosan tudjuk, hogyan alakult, bajnok lett a Warriors. A történeti hűség kedvéért hozzá kell tennünk, Andre Iguodala visszatért két év után a csapathoz, és szezon közben Klay Thompson is újra pályára léphetett végre. Ez azt jelenti, hogy egyrészt Iggy eggyel több döntőt játszott az elmúlt nyolc évben, mint a Warriors (mivel a Heatben szerepelt 2020-ban), és hogy akkor nem játszott csak a döntőben a Warriors, amikor ők ketten nem léptek pályára a csapatban.

Van még egy rémisztő hír minden ellenfél számára: Habár Iguodala 38, és könnyen lehet, hogy visszavonul, Curry 34, Thompson és Green 32-32, ott van mögöttük egy olyan sor, amiben rengeteg potenciál rejlik. A rotációból Wiggins 27, Looney 26, Poole pedig 23 éves. Az elmúlt két évben felhalmozott fiatal tehetségek nem is kapnak, vagy nem is kaphattak még annyi játékidőt, amit érdemelnének. Kuminga 19 (2021-ben a 7. választott), Moody 20 (2021-ben a 14. választott) évesek. James Wiseman egész szezon sorén bajlódott a térdével, de a 2020-as draft második választottja a következő szezonra visszatér, és még mindig csak 21 éves. Nem elkiabálva semmit, de ha nem robbantják szét úgy a csapatot, mint a Bullst 98-ban, ez a dinasztia még hosszabb ideig is fennmaradhat….

Ugyan élő NBA-meccset már nem adunk, hiszen véget ért a szezon, bőven van miről beszélni az NBA-ben (például arról is, hogy Kevin Durant el akar jönni Brooklynból…). Vasárnap másfél órás szezonzáró Alley-oopot tart Bazska és Csabi, amiről nem érdemes lemaradni.

Alley-oop: július 3., vasárnap 20:30, Sport1 (élő)