Melyik futballhatalom szerez új trófeát?

Ferran Torres két gólja a spanyolokat a döntőbe, az olaszoat a bronzérkőzésre "utalta" (Fotó: Getty Images)

OLASZORSZÁG–BELGIUM

Aranyért kezdtek, most a bronzzal is ellenének az olaszok. Váratlanul tehetetlennek bizonyultak a szerdai elődöntőn a másik latin óriás, Spanyolország roppant fiatal, de annál érettebben játszó „új csapatától”. Ráadásul búcsút mondhattak egy nem hivatalos „világcsúcs” tovább javításának, hiszen ezzel 37, sorozatban veretlen mérkőzés után ismét kikaptak. Pedig az elmúlt 31 esztendő történései alapján nemigen reménykedhettek másban. Igaz, az első két Itáliában, az 1934-es vb-n és az 1968-ban rendezett első hivatalos Európa-bajnokságon (az első két tornát még Nemzetek Európa-kupájának hívták) még tudták venni az elődöntő akadályát ­ Ausztria ellen 1:0, illetve a Szovjetunió ellen 0:0, 120 perc után pénzfeldobásos „győzelem”), de a második két alkalommal fordult a kocka. 1980-ba első ízben két négyes csoportban folytak a küzdelmek, nem volt klasszikus elődöntő, de a B-jelű négyesben az utolsó csoportmeccs, éppen Belgium ellen ki-ki találkozó volt: egyikük a döntőbe, a másikuk a bronzmérkőzésre juthatott a végén. A döntetlen a belgáknak kedvezett, a 0–0 a németalföldiek azóta is egyetlen nagy torna-fináléját jelentette. Az 1990-es vb-elődöntő Nápolyban Argentína ellen 120 perces küzdelemben 1–1-re végződött, az akkorra már rendszeres 11-es párbajt Maradonáék nyerték meg. A két, a 3. helyért játszott találkozó olasz szempontból ellentétesen végződött: az 1980-ast Nápolyban 1–1 után 11-esekkel elbukták 9-8-ra, tíz évre rá Bariban legyőzték az angolokat 2–1-re. Most tehát eldől a bronzmérlegük” – győztes vagy vesztes irányba.
Nem mellesleg a belgák is halmozták a bronzmérkőzéseket, összesen hármat vívtak, amelyek után 2–1-es a győzelem-vereség mutatójuk. 1972-ben Liege-ben a mieinket győzték le az Eb-bronzért 2–1-re, 1986-ban a franciák verték meg Pueblában őket hosszabbításban 4–2-re a vb-n, három év pedig szintén az angolokat múlták felül Szentpétervárott a világbajnokságon 2–0-ra.
A két válogatott örökmérlege jelentős olasz fölényt mutat (15–4–4), csak a tétmérkőzéseket nézve is fennáll (4–2–1), de a három nem győztes találkozó egyként fájdalmas az azúrkékeknek. Az első kettő 1972 tavaszán (2–1, 0–0) elütötte őket címvédőként és vb-ezüstérmesként az Eb négyes döntőjétől, a már emlegetett 1980-as római 0–0 meg a második döntőjükbe került…
A legutóbbi olasz győzelem idén július 2-án Münchenben viszont a FIFA-világelső belgákat már a második egymást követő kontinensbajnokságon fosztotta meg az elődöntőbe jutásról.
„Egy nap lehetett a kibrándultságé, attól fogva már csak a harmadik hely lebeghet a szemünk előtt. Mivel Lukaku és Eden Hazard sem lehet velünk, más összeálltásban kell felvennünk a harcot az Európa-bajnokkal” – nyilatkozta Roberto Martínez, a belgék kapitánya, Egyik segítője Gert Verhelyen, az U19-es csapat korábban het éven át regnáló edzője pedig megjegyezte, itt az idő az olyan fiatal tehetségek bevetésére, mint a védő Artur Theate (21 éves, Bologna) vagy a csatár Charles De Ketelaere (20, FC Bruges).

Roberto Mancini, aki a spanyolok ellen elvesztett elődöntő után arról beszélt, hogy tudták, nem fog örökké tartani a veretlenségi sorozatunk és jobb hogy most kaptak ki, mintha ez az Eb-n történt volna meg, vissza- és  előre is tekintett: „Több játékos fizikai állapotát meg kell vizsgálnunk. Többen »kilences« bevezetéséről beszélnek, de Chiesa és Insigne igazi támadók, nem védekező játékosok. Amikor tízen, megváltozott minden megváltozott. Új dolgokat is ki kell próbálnunk, ami azt jelenti, hogy esélyt adunk más játékosoknak is, hogy bizonyítsák kvalitásaikat. Ez fontos azért is, mert bármikor hiányozhat egy-két kezdő játékosunk is a jövőben. A belgák elleni meccs azért is fontos, hogy megszilárdítsuk helyünket a legjobbak között.”

(Ha a 90 perc alatt nem születik döntés, nem lesz hosszabbítás, azonnal 11-es rúgások döntenek a bronzérmek sorsáról.)

SPANYOLORSZÁG–FRANCIAORSZÁG

0–2 után az egymásnak gratuláló Mbappé és Benzema góljával hozta döntetlenre a csütörtöki elődöntőt Franciaország, hogy aztán Theo Hernández az utolsó percben döntsön (Fotó: Getty Images)

Franciaország kétszeres világ- és Európa-bajnok, valamint Konföderációs Kupa-győztes, a spanyoloknak egy vb- és három Eb-aranyuk van. Az új trófea tehát a kékeknek már a negyedik, a furia rojának a harmadik fajta nemzetközi címe lehet. Emellett előbbieknek van vesztett vb- (2006) és Eb- (2016) fináléjuk is van, utóbbiak meg buktak kontinensbajnoki és Konf-kupavégküzdelemben is (1984, ill. 2013).
A két csapat tíz nagyverseny-döntőjének egy közös pontja van, az 1984-es Eb utolsó meccse, amelyről szinte mindenkinek a mérkőzést követő nap L’Equipe-címlapjának a címe jut eszébe: „Merci, Arconada!” Amely arra utalt, hogy a spanyolok akkori világklasszis baszk kapusa, Luis Arconada az 57. percben néhány tizedmásodperces késéssel vetődve a hasa alatt „beengedte” a labdát Platini szabadrúgását követően a kapuja közepébe, gyakorlatilag azzal dőlt el az addig „tűéles”, gól nélküli mérkőzés a Parc de Princes-ben a házigazdák javára.
Most is baszk kezdőkapusa van a spanyoloknak Unai Simón személyében, akit azért még nem titulálnak világklasszisnak, mint első számú tartalékát, a már sokszor bizonyító David De Geát. Dehát a kapusé „bizalmi poszt” és Luis Enrique kapitány egyelőre a Bilbao 24 esztendős kapuőrében hisz. A másik oldalon Didier Deschamps pedig a világbajnok Llorisban, aki azért biztosan nehezen számol el magában a csütörtöki második gólért, amelyet Romelu Lukaku roppant éles szögből bombázott a rövid oldalon a kapujába. Azzal lett 0–2 az állás, és a játék képe alapján kevesen gondoltak arra, hogy a kékeknek van visszaút a trófea felé. Pedig volt – a Benzema-szépítés után a kétes, de megadott 11-esből Mbappé egyenlített és Theo Hernández első válogatottbeli gólja (a második mérkőzésén) a 90. percben a döntőt jelentette a világbajnoknak. A csapatkapitány kaus egyébként 134. Alaklommal állhat a kapufák közé a döntőn, ezzel csupán 8-cal lesz elmaradva a nemzeti rekorder, szintén világ-, s emellett Európa-bajnok Lilian Thuramtól.
A két ország első egymás ellent tétmeccse a már említett Eb-döntő volt, pedig először 62 évvel korábban találkoztak, 1922 ápilisában Bordeaux-ban  4:0-ra nyertek a vendég spanyolok. Az összmérlegre nézve most is a furia roja áll jobban (16–7–12), de csak a térre menő találkozókat a franciák uralják. Az 1984-es diadal után Eb-negyeddöntőt (2000, 2–1) és vb-nyolcaddöntőt (2006, 3–1) is tudtak nyerni déli szomszédaikkal szemben, akiktől nagy tornán csak 2012-es negyeddöntőben kaptak ki. (A három meccs közös jellemzője, hogy a győztes később bejutott a torna fináléjába is.) Ezenkívül volt még egy döntetlen csoportmeccsük is az Euro ’96-on, a négy selejtezőjükön – 1991 ­Eb-, 2012-13 vb- pedig két francia és egy spanyol siker született, egy döntetlen mellett.) Összességében tehát a kékeké a több sikerélmény (5–2–2), de a 2006-os németországi vb óta nem tudtak tétmérkőzésen a spanyolok fölé kerekedni.
A két mester persze – szokás szerint – magasra értékelte az ellenfelet.
Didier Deschamps: „A spanyolok megőrizték játékuk minőségét. Nálunk a több rutin, de ez nem jelent feltétlen garanciát a sikerre. Minden képességünk teljes megmutatására szükség van, hogy megszerezhessük a trófeát. … A legjobb hajtóerő a győzelem. Az elődöntő estéjén sok volt a boldogság, ami persze másnapra kissé alábbhagyott. A minőség mellett szellemi erőnket is bizonyítottuk … A spanyoloktól lehetetlen elvenni a labdát. Szinte kódolva van a DNS-ükben, hogy többnyire náluk van a labda. Lehet rájuk nyomást gyakorolni, de nem a hagyományos módon. Az olaszok ellen megmutatták, hogy nyomás alatt is képesek pontosan passzolni. Ők viszont kiválóan gyakoroltak nyomást az olaszokra.”
A kapitány kitért Antoine Griezmann a döntőben esedékes 100. válogatottságára is: „A hosszú időtartam nem csupán a meccsek sima lejátszását mutatja. Nézzék meg a hatékonyságát, a góljait és a gólpasszait. Szerencsére elkerülték a sérülések, s remélem, ez így is marad. Kivételesen jól teljesített a válogatottban.”

Luis Enrique az NL-döntőt megelőző sajtótájékoztatón kifejtette,  a spanyolok ragaszkodnak játékfelfogásukhoz – mindig és mindenhol (Fotó: Getty Images)

Luis Enrique.: „ Elemeztem a francia–belga mérkőzést. Belgium a második félidőben nyerhetett volna, de míg  az elspő játékrészben kihasználta helyzeteit, akkor már nem. Nagyszerű meccs volt, mindkét oldal felvonultatta legfontosabb stílusjegyeit. A világ élvonalában nagyon kicsi a különbség a csapatok között, tényleg csak az apróságok döntenek … A labda megvédése és a gólszerzés a terv. A labdát akarjuk, mert abból csak egy van, s javítja esélyeinket, ha zömmel nálunk van. Szeretnénk minél távolabb játszani a kapunktól. Ragaszkodnunk kell ahhoz, amit a legjobban csinálunk, javítani kell a többi játékelemen és jól kell visszatámadnunk, ha netán elvesztjük a labdát. Problámákat kell okoznunk a franciáknak … Hívek leszünk az elképzeléseinkhez, akár nyerünk, akár nem, ragaszkodunk a játékfelfogásunkhoz. Szeretnénk nemzetközi címet nyerni Spanyolországgal, azt még a legtöbbünk nem tette meg. Kell a győzelem érzése, hoyg arra emlékezhessünk mindig … A franciák csatárai kiváló játékosok, képesek bámely meccset megfordítani együtt vagy egyénileg is. Á, semmit sem változtatunk játékunkon és elképzeléseinken, játszottunk és legyőztük az Eb legjobb csapatát, miért ne tehetnénk meg ugyanezt a világbjnok ellen is?”
Személyi kérdésekre is reagált a spanyol mester. Ferrán Torres sérüléséről: „Sohasem kockáztatjuk egyetlen játékosunk testi épségét, körülmények között, függetlenül attól, ki ő vagy melyik klubban játszik. Teljes mértékben bízunk az egélsz keretben, nem csak egyes játékosokban.” Gavi esetleges szerepetetéséről: „Nen beszéltem vele az olasz meccs óta, hogy érzi magát. Ezt kellen megkérdezni. Az egyetlen kétségem a kezdő tizeneggyel kapcsolatban Ferran. Ezt fogjuk megvitatni, miután mára félépült, majd a meccs napján döntünk. Ha olyan állapoitban van, hogy játszhat, kezdemi gog” – mondta meccs előtti sajtótáéjékoztatón szombaton este a spanyolok BL-győztes, de a válogatottal még semmit sem nyerő szakvezető.
Amúgy az ikonikus helyszínen, a San Siróban (hivatalos nevén: Giuseppe Meazza Stadion) a francia válogatott másodszor játszik, az első alkalommal 2007-ben gól nélkül végzett Eb-selejtezőn az olaszokkal.  A spanyolok ötödször lépnek fel itt, 1942-ben barátságos meccsen 4:0-ra kikaptak a squadra azzurrától, az 1980-as Eb csoportmeccsein gól nélkül végeztek az olaszokkal, de alul maradtak 2–1-re a belgáktól, szerdán viszont megverték a házigazdát. Európai klubkupadöntőt egy tucatot rendeztek a milánói stadionban, francia csapat nem játszott, spanyol négy is, kettő éppen egymás ellen (2016, BL-döntő,  Real Madrid–Atlético Madrid 1–1, 11-esekkel 4-2), a másik kettő pedig alulmaradt (Bayern–Valencia 1–1, 11-esekkel 4-2 – BL-döntő 2001, illetve Milan–Barcelona 1–0, európai Szuperkupa, 1989).
Ha az NL-fináléban 90 perc alatt nem születik döntés, 2×15 perces hosszabbítás következik, ha abban sem, 11-es rúgások a trófea sorsáról.

NEMZEK LIGÁJA négyes döntő. Sport1 15:00 Olaszország–Belgium a 3. helyért (kommentátor: Méhes Gábor, műsorvezető: Takács Rita, szakértő: Hegyi Iván); Sport1 19:30 a döntő felvezetése, 20:30 Spanyolország–Franciaország döntő (kommentátor: Fülöp László, műsorvezető: Takács Rita, szakértő: Hrutka János és Nyilai Tibor)