Az USA már nem elég, a UFC-nek a világ kell

Az már a Derrick Lewis-Ciryl Gane mérkőzés lekötésekor biztos volt, hogy új korszak kezdődik a UFC-nél nehézsúlyban, és a kategória közelmúltbeli klasszisainak többsége eltűnt, de legalábbis eltűnőben van az oktagon környékéről. Cain Velasquez 2019-ben visszavonult, Junior dos Santos, Alistair Overeem és Fabricio Werdum elhagyta a UFC-t, Daniel Cormier tavaly óta nem küzdött, Stipe Miocic pedig aligha 39 évesen dédelget világmegváltó álmokat.

Márpedig több mint 11 éve, a 2010. július 3-án rendezett Brock Lesnar-Shane Carwin találkozó óta nem rendeztek olyan nehézsúlyú UFC-címmeccset, amelyen a fenti hatosból legalább egyvalaki ne lett volna érintett.

A vasárnap hajnali, az interim övért kiírt Lewis-Gane meccs volt az első, amelyen egyikük sem szerepelt. És miután a 31 éves Gane megverte (de inkább megsemmisítette) 36 éves riválisát, még valami biztossá vált.

FRANCE STAND UP 🇫🇷🇫🇷🇫🇷 @Ciryl_Gane #AndNew #UFC265 pic.twitter.com/HCW0mgnpEp

— UFC (@ufc) August 8, 2021

Hogy a UFC világhódítási tervei újabb lépéssel közelebb kerültek a megvalósulásukhoz. Gane személyében ugyanis megvan az első francia születésű UFC-bajnok is, így aztán tovább színesedett a korábban csak amerikai belügyként elkönyvelt UFC „királyi” palettája.

A jelenlegi 12 súlycsoportból (4 női, 8 férfi) csak kettőben (női szalmasúlyban a litván származású Rose Namajunas, férfi harmatsúlyban a jamaicai szülőkkel bíró Aljamain Sterling) amerikai a király,

a többien két-két brazil (igaz, Charles Oliveira mellett Amanda Nunes rögtön kettőben is) és nigériai (Kamaru Usman, Israel Adesanya), valamint egy-egy kirgiz (Valentina Sevcsenko), mexikói (Brandon Moreno), ausztrál (Alexander Volkanovski), lengyel (Jan Blachowicz) és kameruni (Francis Ngannou) regnál, illetve egyedüli interim bajnokként Gane ugyebár francia.

Ez pedig egybevág a több régióban is növekedési stratégiát látó UFC törekvéseivel. Mexikó, Kína és pár afrikai állam mellett az MMA-t tavaly legalizáló Franciaország is már bőven több mint jelölt ebben a projektben. Lawrence Epstein ügyvezető igazgató az ESPN érdeklődésére elmondta,

egy-egy térség gazdasági teljesítőképességétől, az UFC-események televíziós nézettségétől, a közösségi média arrafelé tapasztalható jellegétől és a helyi MMA-kultúrától teszik függővé, hol és mennyit fektetnek be.

És itt a befektetés alatt nem csupán események szervezését kell érteni, hanem például teljesítményközpontok építését és fenntartását is, ahol felfedezik, aztán pedig nevelik a tehetségeket. Az analitikusok például kimutatták, a UFC 110-et érdemes Sydneyben tartani, és a 2010-es esemény pillanatok alatt telt házas lett. Azóta, a pandémia kitöréséig, a UFC évről évre visszatért Ausztráliába, helyi hősök, így Mark Hunt, Robert Whittaker vagy a nigériai születésű, de Új-Zélandon felnövő Adesanya fémjelezték a gáláit. Sőt, a nézőcsúcs is itt született meg, a UFC 243, benne a középsúlyú övért kiírt Whittaker-Adesanya meccsel, több mint 57 ezren látták Melbourne-ben.

A nemzetköziesedés egy másik jele, hogy 2009 végéig az Egyesült Államokon kívül összesen hét országban rendeztek UFC-gálát, 2010-től napjainkig viszont már 19-ben. A cél pedig az, hogy évente 20 gálát tartsanak az USA-n kívül.

„A célunk, hogy mindenhova eljuttassuk a sportágat” – mondta Dana White, a UFC elnöke.

Az MMA franciaországi engedélyezéséért például több mint egy évtizeden át lobbizott a cég, amelynek keretében Epstein még politikusokkal is találkozott Párizsban. Az egyik közülük David Douillet, a franciák kétszeres olimpiai bajnok cselgáncsozója, egykori sportminisztere volt. „Ez olyan volt, mintha Michael Jordannel ebédeltem volna” – emlékezett vissza Epstein. Ma pedig ott tartunk, hogy a UFCEurope Facebook-oldalát a kontinensről Nagy-Britannia után Franciaországból követik a legtöbben, a UFC pedig évente is több gálát akar az országba hozni. Ganéval és a UFC kereteiben az idén bemutatkozó, itt kettőből kettőt nyerő Manon Fiorot-val ez nem tűnik lehetetlen feladatnak.

Afrika is évi több gálára számíthat, különösen akkor, ha ki tudja aknázni három, jelenleg is aktív, itt született világbajnoka népszerűségét. Ngannou például még nem is hallott az MMA-ról, amikor 2012-ben elhagyta Kamerunt, de amikor idén áprilisban újdonsült nehézsúlyú világbajnokként hazatért, a szurkolók az utcákon ünnepelték.

„Óriási jelentőséggel bír számunkra, hogy képesek vagyunk motiválni a fiatal afrikai sportolókat, és tudatni velük, hogy csak azért, mert egy bizonyos helyzetben vagy körülmények között vannak, ez nem jelenti azt, hogy ez lesz a végállomásuk”

– mondta közös küldetésükről a Nigériában hasonló körülmények között fogadott Usman. Tesznek is a fiatalokért, Ngannou már a második edzőtermét építi Kamerunban, míg az Usman, Adesanya kettős hasonló terveken dolgozik Nigériában. A UFC pedig akadémiában gondolkodik (helyszínként a két logikus választás mellett Dél-Afrika is felvetődött), a logisztikáról egyenesen az NBA-vel egyeztet, amely évről évre részt vállal a Basketball Africa League működtetéséből.

A piacként már korábban is felfedezett Nagy-Britannia és Brazília mellett Kína és Mexikó pillére lehet a nemzetközi terjeszkedésnek. Világbajnoka vagy volt vagy van mindkettőnek, a küzdősportok népszerűségével egyik helyen sincs gond,

Epstein pedig egyenesen azt vizionálja, Kína idővel az USA-t is megelőzheti fontosságban.

Ennek egyik legújabb jele a China Mobile egyik leányvállalatával kötött partneri szerződés. A labdarúgó Európa-bajnokság esetében pedig láttuk, mi történik, ha egy kínai cég beteszi a lábát egy sokat ígérő területre. Nem az lesz a kérdés, jönnek-e utána a többiek, hanem az, hányan…

A Sport TV élőben követi nyomon a UFC eseményeit.