Mikler Roland: Éreztük, idén nyerni fogunk valamit

Mikler Roland és Mirko Alilovics nagyon jól ismerik egymást. (Fotó: pickhandball.hu)

„Azért 5 év az 5 év, és nem gondolom, hogy nekem kellett volna először fellocsolnom a Veszprém Arénát, de megmondom őszintén, akkora feszültség volt bennem, hogy úgy nem is tudott kiszakadni abban a pillanatban. Nem tudom miért, valahogyan így alakult, annyira próbáltam koncentrálni a mérkőzésre, és arra, hogy meglegyen. Nyilván a végén megvolt, mindenki futott egymásnak, és nekem is kellett egy kis idő, amíg rendeztem a soraimat” – indokolta Mikler Roland, miért tűnt úgy a diadal utáni első pillanatokban, hogy csak visszafogottan örült volt csapata ellen. Kitért arra is, hogy ők Mirko Aliloviccsal pontosan tudják, milyen érzés a Veszprémmel kiesni a Final4 előtt, és hogy ilyenkor, ebben az állapotban milyen sebezhető a csapat. 2018-ban fordult ez elő legutóbb, akkor is a Szeged lett a bajnok, de akkor Mikler és Alilovics még Veszprémben védett. „Készültünk belőlünk, már akkor is, amikor a BL-mérkőzéseiket játszották, hogy ez most lehet egy olyan lelki állapot, amiből ilyen rövid időn belül nem biztos, hogy ki fognak tudni jönni. És azt gondolom, hogy ez így is történt.”

Felidézte, hogy a sok megpróbáltatás közepette, február környékén Marko Krivokapics azt mondta neki, hogy megérzése szerint idén nyer valamit a csapat, és végül igaza lett. „Őszinte leszek, én ilyen rossz, ilyen fájó, ennyire mély pontokat még nem éltem meg a pályafutásom során, és nagyon bízom benne, hogy már nem is fogok. A legrosszabb az volt, hogy kiszámíthatatlan volt az egész. Nem tudtuk azt, hogy öt felnőtt játékossal el kell mennünk, le kell játszanunk a BL-mérkőzéseket, aztán jön az, hogy más csapatoknak már elhalasztjuk a mérkőzéseket, akkor utána nekünk már le sem kell játszani, mert megkapja az ellenfél a pontokat. Így szépen mentünk lefelé, és nem igazán láttuk a kiutat belőle. Akkor érkeztünk oda, hogy „Hűha, már csak a magyar bajnokság marad!”, ott meg most már nincs mit veszíteni, akkor mindent bele, vagy húz, vagy szakít.”

Abba a titokba is beavatott minket a MOL-Pick Szeged és a magyar válogatott hálóőre, hogy a szigorúságáról híres Juan Carlos Pastor (aki egyébként maga is kapus volt egykor) hogyan dolgozik a kapusokkal. „Ez nálunk úgy zajlik, hogy 90-10 arányban hagy minket, és dolgozunk a kapusedzővel, megtárgyaljuk a dolgokat, külön videózunk, és van egy kis külön csapatunk a csapaton belül. 10 százalékban tudnám azt mondani, hogy valamikor belénk csíp, belénk mar. Amikor már besokall, és semmi sem jó, akkor belénk is belénk mar egy picit, de mi szerencsésebb helyzetben vagyunk a többi fiatalhoz, és olyan játékoshoz képest, aki még nem tudja a szisztémát. Nekünk nem ugrál minden nap a fejünkön, de 10 százalékban azért a marást mi is megkapjuk, de én is inkább azt mondanám, hogy ő hagy minket. Bár ő kapus volt, úgyhogy ezt is idézőjelbe teszem. Mindenhez ért, de talán a kapussághoz még egy picit többet, úgyhogy van, amikor megpróbál egy-két jó szót mondani nekünk.”

Megtudtuk, milyen megegyezés alapján rotálnak úgy általában a szegedi hálóőrök, és miben állapodtak meg a döntő meccsein. Ehhez hozzátartozik, hogy a Mikler-Alilovics páros a szegedi évek előtt négy évig Veszprémben is együtt dolgoztak. „A döntő utolsó mérkőzése előtt volt egy momentum, ami nem nagyon szokott lenni. Mert általában úgy van, hogy az edzők a mérkőzés előtt leülnek, megbeszélik a kezdőcsapatot, hogy a kapuban is ki kezdjen. Megkérdezik a kapusedzőt, ő kit javasol, és akkor ott vagy összetalálkoznak a szálak, vagy nem, és megtárgyalják. Ez eddig így működött, majd most a döntő előtt úgy, hogy a Mirko kezdett, nem védett rosszul, de cseréltünk, aztán visszacseréltünk, és megkérdezte tőlem a kapusedző, hogy mit szeretnék az utolsó mérkőzésen. Mondtam neki, hogy nem is kérdés, kezdeni szeretnék, játszani akarok. Kérdezte, hogy biztos vagyok-e benne 100 százalékig, én válaszoltam, hogy igen, persze, tudom, mi a dolgom, meg készen is állok rá, úgyhogy igen, szeretnék.  Most ez egy kirívó eset volt ebből a szempontból, hogy a döntő előtt megkérdezte, mert úgy érezte ő is, meg belülről én is, hogy a Mirko most talán jobban elkapta a fonalat, és lehet, vele kellene kezdeni. Amikor ezt mondta, én azonnal rávágtam, hogy nem, ezt most én szeretném, és én kezdek a mérkőzésen. Kérdezte, hogy biztos vagyok-e benne, mondtam, hogy biztos vagyok, tudom a dolgomat, úgyhogy szeretném, ha ez így lenne. Pacsizott, megölelt, mondta, hogy jó, ez a f..a hozzáállás, úgyhogy így kell csinálni. A mérkőzések alatt viszont ez úgy működik, hogy Mirkóval annyira ismerjük egymást, hogy egy-egy kacsintásból, összenézésből, kinézek a pályáról, ő kinéz rám, már tudjuk, hogy mit szeretne a másik. Vagy cserélni, vagy a következő hetesnél jöjjünk be. Pont ez a hetes kérdés volt az, ami megfogalmazódott az edzőnk fejében, hogy mi lenne akkor, ha az egyik mérkőzésen egyből cserélnénk. Azt az elsőn nem húztuk meg, mert akkor úgy éreztük, hogy aki a pályán van, az úgy is érzi, hogy megpróbálja, vagy nem, de kettő belőtt hetes után biztosan cserélünk. Viszont most az utolsó mérkőzésen megpróbáltuk azt, amit a Pastor mester javasolt, hogy az első hetesnél cserélünk, és a Mirko már kész tervvel ment be a Marguc ellen. Ezt a hetest akarta megfogni, és hála istennek a Marguc pont ezt a lövését választotta. A Marguc azért kevésszer hibázik, nagyon biztos heteslövő, de pont ebben a szituációban pont azt választotta, amire a Mirko fel volt készülve.”

A szegedi csapat tagjai jól megünnepelték a klub negyedik bajnoki címét. De vajon a klubbal 2023-ig szerződést hosszabbító  Juan Carlos Pastor hogyan lazul el a szezon után? „Dobpergést kérnék szépen! Elmondom, jó? Másnap, lehet, hogy nem kétszer nézi meg a meccset, hanem háromszor. Mit csináljak? Hát ő ilyen, már lehet, hogy a következő szezonra készül, én nem tudom. Na jó, persze, a nyakunkba ugrott, meg elhangzott egy-két szép spanyol szó a szájából, ami eddig mondjuk csak inkább a leszúrások alkalmából, de most a boldogság miatt. Jól megölelgetett minket, Mirkóval is közösen, úgyhogy ilyen szinten kiszakadt belőle, de szerintem a másnap már arról szólt neki, mint minden másnap neki, a videóelemzésekről. Ő volt az egyedüli, aki nem jött el bulizni.”

„Én minden igazolásunknak nagyon örülök. Egy dolognak nem örülök, hogy a legtöbbjük ott lesz az olimpián, és nem lesznek itt már a felkészülés elejétől, hogy együtt tudjunk edzeni. Megint ilyen foghíjasan fogjuk elkezdeni az alapozást, ami abból a szempontból nem szerencsés nyilván, hogy a mi csapatunk építése nem kezdődik el július vége felé, de nekik ez egy óriási élmény. Én is inkább az olimpián lennék, mint Roglán a magaslati edzőtáborban. Nagyon örülök a Tönnesennek is, a Martinsnak is, a Frimmelnek is és a Blonznak is, illetve nyilván Bence hosszabbítása szerintem a csapatunk számára egy fontos dolog” – ezt már a csapathoz 2021-ben csatlakozó játékosokról mondta.