Visszavágó – másfél évtized után

Sport TV 2021. 05. 06. 10:51    
Olvasási idő: 5 perc

Manu Triguerost köszöntik a társal 49. El-meccsén a vezető gól meszerzése alkalmából. Az 50.-n eldől, lesz-e még ennóbben az idényben lehetőség az 51.-re is (Fotó: Getty Images)

Az idősebb szurkolók bizonnyal emlékeznek arra a két csatára. Kolo Touré egyetlen góljával 1–0-ra nyert otthon az Arsenal, aztán Vila-realban (ez a város hivatalos, eredeti neve!) a 90. percben, gól nélküli döntetlennél Juan Román Riquelme, a helyiek argentin szuperklasszisa kihagyott egy 11-est, amellyel hosszabbításra menthette volna a párharcot…
Ez volt a kezdet, utána aztán még kétszer összekerült, összesen három mérkőzést váltott a két klub. Három évvel a premier után a BL-csoportkörben találkoztak, akkor Londonban 3–0-s hazai siker született, Spanyolországban 1–1-es döntetlen.
Közel egy tucat évet kellett várnia a valenciai tartomány második csapatának. Hogy megszerezze első sikerét az ágyúsok ellen. A jelen elődöntő első csatáján az Estadio de la Cerámicában (amely azonos az El Madrigallal, ahol Riquelme kihagyta a büntetőt, csak „nevet változtatott”) Trigueros és a világbajnok Raúl Albiol góljával félóra elteltével már 2–0-ra vezetett a sárga tengeralattjáró, aztán egy ártatlannak tűnő helyzetben Pépé „kihasalt” magának egy 11-est, majd a kapu közepébe lőtte belőle a labdát, esélyt adva csapatának a visszavágóra.

Nicolas Pépé belövi a saját elesése következtében magadott 11-est, esélyt szerezve csapatának a londoni visszavágóra (Fotó: Getty Images)

Természetesen jó néhányszor megmérkőztek az ellenfél országát képviselő más klubokkal is. Az Arsenal „spanyol eredménymutatója” némileg negatív (12–8–16/ 48–50), a Villarreal „angol mérlege” csaknem egyensúlyban van (5–6–5/ 11–16). Csak az elődöntőket vizsgálva kissé más a kép. Az ágyúsok az összes 9 közül 3 „spanyol elődöntőből” egyet sikerrel vettek (éppen az emlegetettet, a Villarreal ellen), a sárgák az összesen 4 vesztes elődöntőjükből kettőt angol klub ellen buktak el. (Részletesen ld. keretes statisztikánkat alant.)
A múlt heti vila-reali 1–2-vel ­– amelyet exedzője, Unai Emery csapatától szenvedett el – az Arsenal 12 meccses idegenbeli veretlen sorozatának vetett véget európai kupamérkőzésen – viszont a Villarreal folytatta vele hétmeccsesre duzzadó hazai győzelmi sorozatát a nemzetközi kupákban.

A londoniak az ősszel százszázalékosan teljesítették a csoportkört – oda-vissza megverték az osztrák Rapidot, az ír Dundalkot és a velük együtt továbbjutó norvég Moldét – , majd a kieséses szakaszt az elődöntőig 3 győzelemmel, 2 döntetlennel és 1 vereséggel játszották le (az Olympakosztól kaptak ki otthon 1–0-ra, 3–1-es pireuszi sikert követően). A spanyolok ugyancsak veretlenül, csoportelsőként jutottak túl a  Maccabi Tel-Aviv, a török Sivasspor és az azeri Qarabag képezte hármas akadályon, csupán Izraelben buktak két pontot az 1–1-es remivel. A playoffban viszont a Salzburgot és a két Dinamót, a kijevit és a zágrábit is oda-vissza megverték, azaz idénybeli mutatójuk eddig káprázatos (13 meccs, 12 győzelem, 1 iksz) a kupaidényben.
Korábbi egymás elleni, illetve a másik országából származó klubokkal elért eredményeiket emlegettük már, ehhez pótlólag tegyük hozzá, hogy a 7 sikeres elődöntőt követő finálék közül hármat is spanyol csapat (1980-KEK-Valencia, 1995-KEK-Real Zaragoza, 2006-BL-Barcelona) ellen vívott meg az Arsenal – s mindhármat elveszítette! (A Villarrealt kiverő két nem angol csapat viszont sikeres volt a döntőben, az őket kiejtő két angol meg elbukta a maga fináléját…) Nem mellesleg az ágyúsok 16 meccses hazai mérlege spanyolok ellen 9–4–3, legutóbb tavalyelőtt 3–1-re verték meg a Valenciát ­az El elődöntőjében. A sárga tengeralattjáró albioni megjelenései közül egyet teljesített sikerrel (a legelsőt az 2015–16-os BL-kiírás selejtezőjének 3. körében, az Everton elleni 2–1-gyel), s az maradt azóta is egyetlen sikere az Egyesült Királyságban (az angolokon kívül a Rangersszel kétszer ikszelt, a Celtictől egyszer kikapott).
Az Arsenal amúgy a tavalyi „Covid-szezonban” csak 8. lett a Premier League-ben, sorozatban 25. európai kupaindulását az FA-kupában a Chelsea ellen 2­–1-re megnyert döntővel érte el. A Villarreal viszont egyéves kihagyás után a LaLiga 5. helyével tért vissza Európába, 8. idényével az Európa-liga egyik holtversenyes szereplési rekordereként.
Az ágyúsok 14 olyan legutóbbi playoffpárbajukból, amelynek első meccsét elvesztették, csak 4-szer jutottak túl a hazai visszavágón. A Villarreal viszont legutóbb éppen angol csapattól esett ki egygólos hazai győzelem után (Liverpool, El, tavalyelőtti elődöntő), viszont mindkétszer továbbment, amikor 2–1 volt a hazai győzelme (2014–15-ban a 32 között a Salzburgot verte meg Ausztriában 3–1-re, egy évre rá a Sparta Prahát Csehországban a negyeddöntőben 2–1-re, azaz mindkétszer kettős győzelemmel lépett tovább).

Raúl Albiol már világ- és kétszeres Európa-bajnoknak, valamint UEFA-kupa-győztesnek (2004 a Valenciával) is mondhatja magát, de még egyetlen nagydöntőben sem szerepelt. Az Arsenal elleni múlt heti találkozón ő szerezte csapata második gólját –  ezzel sokat segíthet, hogy a Villarreallal egyszer már trófeadöntő meccsen is pályára léphessen (Fotó: Getty Images)

Játékos- és edzői statisztikák és érdekességek. „Manu” Trigueros 50. Európa-liga-fellépése előtt áll, az eddigi 49-et is mind a Villarreal színeiben teljesítette. Csak három játékos van az El históriájában, aki korábban egy klubban érték el a félszáz meccset: Andreas  Ulmer (Salzburg), Markel Susaeta (Blbao) és a bosnyák Sead Lulic (Lazio). A sorozat részvételi rekorder edzője Unai Emery, a mesternek 81 El-meccse van már, ez 30-cal több bármely más edzőénél. Háromszor egymás után el is nyerte a trófeát a Sevillával (2013–14-től 12015–16-ig), emellett (vesztes) döntőig vezette éppen az Arsenalt is 2018–19-ben. A másik tréner, Mikel Arteta a Barcelona utánpótlásánál kezdte a szakmát, ő az egyetlen spanyol edző, aki szülővárosa csapatában szerepelt a LaLigában (San Sebastián–Real Sociedad).
Három spanyol játékos is van az Arsenalban jelenleg – Héctor Bellerín, Pablo Marín és Dani Ceballos –, s egy spanyol „állományban” lévő légiós, Martin Ödegaard, aki még mindig a Real Madrid kölcsönjátékosaként erősíti az ágyúsokat.  A Viilarreal középpályáján szinte nélkülözhetetlen a francia Francis Coquelin, aki 2008 és 2018 között 180 tétmeccsen szerepelt az Arsenalban, többek közt két FA-kupa-győzelemhez segítve akkori kenyéradóját.
Ceballos és a villarreali Alfonso Pedraza csapattársak voltak az Eb-győztes spanyol U21-válogatottban tavalyelőtt. A londoniak ghánai középpályása, Thomas Partey korábban 188 meccsen játszott az Atlético Madridban, 16 gólt elérve, tagja volt a 2019-as El-győztes alakulatnak is, emellett játszott a Mallorcában és az Almeríában is a LaLigában. Az argentin válogatott Juan Foyth az ágyúsok kelet-londoni fő riválisa, a Tottenham kölcsönjátékosaként erősíti a Villarrealt, míg Capoué – öt és fél watfordi idény után szintén Spurs kölcsöneként játszik a spanyoloknál január óta. Alberto Moreno öt évet húzott le a Liverpoolban, mostani csapattársa, az argentin Ramiro Funes Mori az Evertonban  játszott. Dani Parejo, a csapatkapitány pedig 2008–09-ben kölcsönben szerepelt a QPR-ban – az angol másodosztályban.
A Villarreal az idényeket tekintve holtversenyes, a meccszámra nézve egyedüli rekorder az Európa-ligában: a csütörtöki lesz a 87. fellépése a sorozatban, 13-mal előzi meg a második RB Salzburgot. A spanyol csapat 27 idénybeli góljával összesen 151-nél jár, ez is rekord az El-ben, 22-vel több a Sevilláénál, ezzel szemben kerek 100-at kapott eddig. A legtöbb El-győzelem is a vila-realiaké, 49 a sevillai 42-vel szemben. Az Arsenal viszont az El angol gólrekordere 109 találattal, a második Spursnek 103 van.
Mindkét klub vasárnap délután rengeteg változtatással játszott a múlt heti El-csata után, az Arsenal 2–0-ra nyert Newcastle-ben az angol, a Villarreal otthon a Getafe ellen 1–0-ra a spanyol ligában. Az volt a londoniak első sikere négy nyeretlen bajnoki után, viszont az elmúlt öt hazai meccsükön nyeretlenek maradtak (2 döntetlen, 3 vereség).
Ha netán 11-es rúgásokkal dőlne el a csata, az európai előzmények a spanyolok számára kedvezőek. Eddigi két párbajukat egyaránt megnyerték, egyformán az Intertotó-kupában, 2002-ben a 3. fordulóban Torinóban 4-3-ra, két évre rá a döntőben az Atlético Madrid ellen 3-1-re bizonyultak jobbnak. Az Arsenal két rúgópárbajt megnyert (Sampdoria ellen KEK-elődöntő, 1995-ben 3-2, Roma ellen BL-nyolcaddöntő 2009-ben 7-6), kettőt viszont elveszített, s mindkétszer trófeát bukott el vele (1980 KEK-döntő a Valencia ellen 4-5, 2000 UEFA-kupa-döntő, a Galatasaray ellen 1-4).

A mérkőzést a szlovén Slavko Vincic vezeti, akinek ez lesz a 76., UEFA égisze alatt vezetett, ezen belül a 31. Európa-liga-meccse. Egyik csapatnak sem bíráskodott még, vezetésével a spanyol együttesek mérlege 3 győzelem, 3 döntetlen, 1 vereség, az angoloké 5–6–1, az egyetlen angol-spanyol „közös” találkozó a Man United–Valencia 0–0-s összecsapás a 2018. őszi BL-csoportkörből. Reméljük, ez nem lesz ómen, vagyis gól-gólok azért lesz(nek) csütörtök este az Emirates Stadionban…

Az elődöntő másik ágán a visszavágón a Roma praktikusan reménytelen helyzetből, négygólos hátrányból (2–6) fogadja a Man Unitedet. A mérkőzésről mintegy 20 perces összefoglalót adunk a közvetlenül a mi meccsünk vége után kezdődő műsorunkban.

EURÓPA-LIGA elődöntő, első mérkőzés. Sport1 20:45 Arsenal FC–Villarreal CF (kommentátor: Haraszti Ádám, műsorvezető: Takács Rita, szakértő: Hajdu Attila);  Sport1 23:00 az elődöntő összefoglalója (kommentátor: Fülöp László, műsorvezető: Takács Rita, szakértő: Hajdu Attila)