Szemezgessünk!
Jó egy hónap múlva indul az új NFL ligaév, aminek a legizgalmasabb néhány hetét (napját) a piac kinyitásakor élhetjük át. Rengeteg játékosnak jár le a szerződése minden idény után és rendszeresen jelennek meg szupersztárok is a klubváltók között, de természetesen nem minden poszton ugyanolyan erős a kínálat. Vegyük sorra!
Quarterback:
Teddy Bridgewater, Ryan Fitzpatrick
Idén nem kell attól tartani, hogy egy Cousins-féle szerződés megrengeti a világot. A kevés QB-bajos csapat ugyanakkor remegve várja, hogy Nick Foles ténylegesen kikerüljön az Eagles kötelékéből, mert a jelenlegi felhozatal eléggé ergya. Fitzmagic mint örök beugró még mindig jó vétel lehet a padra, ha valaki sérülés esetére is be akarja magát biztosítani, de én Bridgewater kezdő lehetőségét sem látom magam előtt. Maximum annyi ideig mint a Jets-nél. Hamarabb fanyalodik rá majd egy csapat Flacco-ra, ha szabadon eresztik.
Running Back:
Le’Veon Bell, Kareem Hunt, Tevin Coleman, Jay Ajayi
A két botrányhős kiemelkedik a mezőnyből, fura is lesz Bellt végre a pályán látni, bármilyen mezben. Huntra biztosan vár valamiféle eltiltás, de a szezon végére valószínűleg beöltöztethető lesz, így egy több éves szerződést is elé lehet rakni, nem felejtett el futni. Colemant én a depth chart tetejére nem vinném el az előző idény alapján. Eleve a doktrina azt mondja, hogy futni bárki tud, akkor meg tegye meg mindezt olcsón. Ha van olyan univerzális mint Bell vagy Hunt, akkor kaphat pénzt, de ha kell mellé kiegészítő játékos, akkor nem. Ráadásul Hunt olcsó lesz a rendőrségi ügye miatt.
Wide Receiver:
Golden Tate, Tyrell Williams, John Brown, Devin Funchess, Cole Beasley, Adam Humphries
Nem sok meccset nyerne az a csapat, ahol ilyesmi a depth chart. Szembesültem vele, hogy Golden Tate mindenki kedvenc játékosa, csak az enyém nem, így már elkönyveltem, hogy őt várhatóan nagy lóvéval fogják megkínálni. Williams 27 évesen is még a sleeper kategória, de a méret-sebesség kombinációja miatt őt is meg fogják fizetni.
Baltimore-ban elvileg pont olyan játékosokra lenne szükség, mint John Brown, hiszen Lamar csak a tök üres embert dobhatja meg, Smokey pedig el tud szakadni elvileg. Ehhez képest mióta Flacco leült, mintha pályán se lett volna. A szeparálódás a legnagyobb királyság, ha elkapó vagy, ilyet pedig Funchess nem nagyon tud, így a piaca se lesz bőséges. A Panthers is már egy ideje más jellegű játékosokat keres.
Beasley-t nagyon siratják, hogy elhagyhatja Dallas-t, de ő már messze nem olyan hasznos, mint mondjuk Adam Humphries lehet. Hiába sorjáztak körülötte a nagyobb nevű és potenciálú elkapók, mindig megteremtette magának a játéklehetőséget. Neki szurkolok, hogy megfelelő környezetbe kerüljön, ahol nem csak mint WR4 számolnak vele.
Tight End:
Jared Cook, Tyler Eifert
Eifertet csak a piac egyszemélyességére rámutatandó írtam be másodiknak. Azért drukkoljunk, hogy meggyógyuljon megint. Szóval Jared Cook és senki más, a 2018-as Raiders messze leglelkesebb játékosa. Aki egy bottom5 csapatban Pro Bowl-idényt rak össze, megérdemli, hogy megfizessék, és/vagy jobb helyre kerüljön.
Offensive tackle:
Trent Brown, Ja’Wuan James, Daryl Williams, Donovan Smith
Trent Brownnak nagy idénye volt. McGlinchey draftolása miatt feláldozható lett San Francisco-ban, New englandben átvezényelték a vak oldalra és gyűrűt nyert. Az értéke annyit emelkedett, hogy így valószínűleg Belicheckék meg se tudják fizetni.
Ritka, hogy egyik évről a másikra kiderül egy ilyen mammutról, hogy LT-kaliber. Donovan Smith-ről az derült ki négy év alatt, hogy reménytelen a bal oldalon, de mivel a rutinja adott, így valaki újra meg fogja próbálni vele minden bizonnyal. Eleve ha kikerül a piacra egy olyan OLineman, aki első évétől kezdő, akkor már biztos, hogy jó pénzt fog leakasztani, pusztán a tapasztalat miatt, nem is kell, hogy sikeres karrierrel a háta mögött váltson klubot. Ebben bízik James gondolom. Williams kidőlését alaposan megérezte a Panthers, és a többszörös térdműtét nem a legjobb ajánlólevél a tárgyalásoknál. Minden bizonnyal sokat mondó lesz Williams egészségi állapotát illetően, hogy mennyi garantált pénzt szánnak rá.
Offensive Interior:
Rodger Saffold, Ramon Foster, Mike Iupati, DJ Fluker, John Miller, Matt Paradis, Mitch Morse
Ez sem egy impresszív brigád, de a rutinra nem lehet panasz. A fal belsejébe aránylag könnyű draftolni a 3. körtől lefelé is kezdő szintű játékost, szóval csendes piacra van kilátás. Miller 25 évesen viszont jó fogás lehet, radar alatti igazolásként lehet nem is kell agyonfizetni és adhat némi stabilitást. A fentiek közül Paradis a legjobb játékos, de kötve hiszem, hogy kiengedik a Denver várostáblán túlra, a rehabilitációt is a Broncos szervezte neki értelemszerűen.
Defensive Interior:
Grady Jarrett, Ndamukong Suh, Sheldon Richardson, Mo Wilkerson, Henry Anderson
Sajnos csak 3/5 az ex-Jets játékosok száma, pedig szép lett volna egy teljes ház. Természetesen Henry Andersonnal kezdem, akit a Colts-ban kedveltem, elképedtem, hogy gégesérülés miatt kiesett és sajnáltam, hogy a sémaváltás áldozataként továbbcserélik. Szerencsére a talpára esett és nem minősült vissza epizódszereplővé. Korábbi erejét visszanyerve egy hasznos munkásembert lehet vele nyerni, a kérdés, hogy egy ilyennek mennyit fizetsz, aki nem sztár.
Wilkerson és Richardson sztárok voltak anno, de az előző klubcseréik nem jöttek be. Utóbbi a fiatalabb, nála még semmi sincs veszve, Mo esetében viszont már nagyobb a kockázat.
Suh majd eldönti, hogy hol hajlandó játszani, ő már a pénzénél van, szóval mehet tovább a gyűrű hajszolása. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem a Rams-nél ismétli meg. A playoffban sokat tett érte, hogy a piaca ne halkuljon el. A lista legtöbbet érő játékosa azonban nem Suh, hanem Jarrett, hiszen a belső nyomás a legszebb dolog a futballban, a külső szemlélők pedig már el is kezdtek interior rushert mockolgatni Atlantába, mondván esélytelen Jarrettnek megfelelő szerződést ajánlani. Majd a leggazdagabbak közül valaki megteszi.
Edge Players:
Demarcus Lawrence, Frank Clark, Brandon Graham, Trey Flowers, Dee Ford, Jadeveon Clowney, Preston Smith, Ziggy Ansah, Za’Darius Smith, Dante Fowler, Cameron Wake
Habzsi-dőzsi! Avagy a franchise-tag leendő birtokosai? Az első számú nyomásgyakorlódat nem engedheted el karrierje csúcspontján – ez törvény. Ha nincs pénz, tagelni kell és kirakni inkább másokat. Szóval ez alapján Lawrence (megint), Ford és Clark biztosan maradni fog. Clowney nem top pass rusher a csapatban, de ő sem a feláldozható kategória. Flowers sem, de New England egy más világ, Chandler Jones tudna mesélni.
Aki biztosan mehet, az Ansah, hiszen utál már a Lions-ban focizni látszólag és Wake mert már az utolsókat futja.
Fowler megtalálta a számításait a Rams-ben, de ki tudja, hogy fél év alatt ez mennyire lett neki fontos, simán lehet, hogy inkább a pénzt és a kockázatot választja, amiből máshol több van. Za’Darius 2019-re túlnőtte Suggsot mint rusher, nagyot veszítene a Ravens azzal, ha hirtelen mindkét szélen meggyengülne. Korábbi ötödik körösként azért nem lesz könnyű megfelelő árajánlatot letenni Smith elé. A csoport csendes iparosa Preston Smith, aki nem tudott felnőni Kerrigan mellé, de #2 OLB-nek bőven megfelelő, az meg továbbra is fontos poszt.
Linebackers:
CJ Mosley, Jordan Hicks, Anthony Barr, KJ Wright, Kwon Alexander
Ha már elértéktelenedő posztok, itt van ez is. KJ Wright tudna mesélni, aki 2014-ben még a liga második legjobban fizetett külső linebacker szerződését írta alá, ami négy évre durván 15 milliós garantált összeget tartalmazott. A Seahawks újjáéledésével lehet, hogy nem is akar elmenni, de nyilván béremelésre ne számítson ott.
Mosley esetében majd meglátjuk, hogy a hype mennyit ér dollárban kifejezve. Öt év alatt négy pro bowl jelölés jutott neki, húzónév, szükség is van rá, még nem lassul, de az ember nem szívesen költ off-ball linebackerre. Főleg, hogyha sérülékeny, ami Hicks esetében komoly gátló tényező lesz. Barrt lehet, hogy az edge játékosok közé is tehettem volna, hiszen egyetemen pass rusher volt. A sokoldalúság kifizetődő lehet, de az nem, hogy a karrierje erős kezdése után az utóbbi időben sokszor megégették. Be kell látni, hogy nem minden rendszer való neki és józanul felmérni, hogy a leendő csapatánál mit kérnek majd tőle. Kwon a gyenge oldali örökmozgó mintapéldányaként jól illik a legtöbb rendszerbe, tőle tudod, hogy mit kapsz, beleértve a sok hibát is a hasznos, gyors szerelések mellé. Ő is műtét után lábadozik, szóval nem lesz drága, ezáltal értéket jelenthet.
Cornerback:
Ronald Darby, Pierre Desir, Steven Nelson, Bryce Callahan, Bradley Roby, Jason McCourty
A CB az egyik legfontosabb poszt, mégis megtörténhet olyan, hogy Jason McCourty egyik évben egy 0-16-os csapatban alapember, utána pedig a Super Bowlban villog. Nem hiszem egyébként, hogy a nagy egymásra találás utána elhagyná a testvérét, ha még folytatni akarja Devin, de mindenesetre furcsa, ami vele történik.
Desir is volt Clevelandben, ő is gyenge volt ott, erre Indianapolis-ban a sok váratlanul jól teljesítő védő egyike lett. Ki tudja, hogy lesz-e még egy hasonlóan jó szezonja, nem érdemes kockáztatnia és most rá kell menni a minél több pénzre. A Colts-nak is, jegyzem meg.
Nelson nagyon sokat égett, mint ahogy az egész Chiefs defense, de mégis ilyenkor azt nézik, hogy Nelson sok akciót látott és a felemás eredmény ellenére folytatódni fog kezdő karrierje – gondolom máshol. Roby-nak nem sikerült szintet ugrani, és a no-fly-zone harmadik kerekeként még elkaristolt, de meg is ragadt ott – mint harmadik corner. Az ilyenek kezdők ugyan, de szerintem Roby és ügynöke többnek tekinti magát, ami akár hosszabb szerződéskötési folyamathoz is vezethet.
Callahan esetében nincs vita, ő tisztán nickelback, senki nem is akarja majd kiküldeni a szélre. Kellett idő, mire beleerősödött az NFL szintjébe, de ma már a maga feladatát meg tudja úgy oldani, hogy ez felkeltse a többi csapat érdeklődését. A végére hagytam Darby-t, aki tisztán a legjobb játékos a sorban, és mint ilyet, nem lenne szabad elengedni Philadelphiából.
Safety:
Landon Collins, Earl Thomas, Adrian Amos, HaHa Clinton-Dix, Tyrann Mathieu, Kareem Jackson, Lamarcus Joyner
A nagyon jó safety-játék azonnal meg tud látszódni egy védelmen. 2019-ben már túljutottunk ugyanakkor azon, hogy egy sima box safety-re áldozzanak a csapatok. Univerzális játékosok kellenek a pálya közepén, csak ilyenekre fognak költeni vagy magas draftjogot áldozni.
Landon Collins maga is érzi a folyamatot. Kiváló strong safety prospect volt, mégse kellett az első körben senkinek, így nem lehet ötödik éves opciót lehívni a szerződéséből. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket, volt all-pro szezonja, és egyre többet kértek tőle, az viszont már nem mindig ment neki. Azért így, még rotátor-köpeny szakadás után is egy top10-es safety pénzt el fognak kérni az ügynökével.
Nagyobb talány, hogy Earl Thomas a csúnya szakítás után továbbra is mérlegeli-e, hogy sok dollár jusson neki, vagy egy olyan helyen, ahol komfortosan érzi magát, már ez másodlagos lesz. Az biztos, hogy kínos volt az utolsó pár hét Seattle-ben és nélküle is magára talált a defense, így a maradásra semmi esély sincs.
Tavaly ilyenkor azt hihettük, hogy Clinton-Dix is rekordhajhász lehet, hogyha az új szerződése kerül szóba, ám az elcserélése rámutatott, hogy nem teljesen plug-and-play játékosról van szó, hiszen Washingtonban olyan sokat nem tett hozzá a csapat eredményességéhez, mint Green Bay-ben. Egy kevésbé kiszolgáltatott helyzet és a teljes felkészülési időszak persze az ő ázsióját is visszahozhatja, de a papírokat márciusban kell megírni.
A legnagyobb felemelkedést Amos mondhatja el magáról, lényegében szinkronban a teljes Chicago-val. Esetükben adná magát a hosszabbítás, de a dollárokkal óvatosan kell bánni, hiszen a másik safety, Eddie Jackson későbbi megtartása sokkal fontosabb lesz, akár tag árán. Erre még van két évük.
A houstoniak közül Jackson és Mathieu is több poszton bevethető, utóbbi esetében kiemelten fontos a közeg ezt már az előző csapatváltásnál is kihangsúlyozta. Ha vált, aligha újjáépülő franchise-ba fog menni.
Az új ligaév március 13-án kezdődik, előtte viszont még vár ránk egy NFL Combine is február végén, amiről szintén meg fogok emlékezni valamilyen formában.