QB haszon rangsor

admin 2018. 12. 29. 16:01    
Olvasási idő: 8 perc

Örök kérdés minden NFL idény előtt és alatt, hogy akkor most ő „top10” QB vagy, vagy esetleg ki az öt legjobb irányító és hasonló megválaszolhatatlan kérdések. A 2018-as idény végéhez közeledve az alapján fogok számot venni, hogy a 32 csapat irányító-teljesítménye mennyit adott hozzá, vagy vett el az adott év (alapszakaszi) sikereihez.

32. Blake Bortles, Jacksonville Jaguars

Az AFC-döntő után meghosszabbították a szerződését, de a teljesítménye nem lett jobb. Hónapokon át tartó vergődés után lecserélték arra a Kesslerre, aki legalább handoff közben nem veszít labdát. Kiderült, hogy neki ez a plafonja is, így holnap a Texans ellen újra Bortles kezd – mondhatni a búcsú meccsén.
A jacksonville-i a legegyértelműbb szituáció momentán az NFL-ben, ahol 2019-ben váltás lesz.

31. Josh Rosen, Arizona Cardinals

A jelenlegi 1/1 várományos esetében nem beszélhetünk róla, hogy sok sikerből tudta volna kivenni a részét az elsőéves irányító, de nem is őt hibáztatják emiatt. A borítékolható edző- és rezsimváltás után sokkal inkább lesz árulkodó Rosen 2019-es játéka azzal kapcsolatban, hogy mekkora jövője lesz az NFL-ben.

30. Sam Darnold, New York Jets

Az 1/3-as játékosra sem akartak túl sok terhet tenni, és a Jets futócsapatként indult neki az idénynek. Sokszor kerültek hátrányba, ami után borult a terv, így csak felvillanásaik voltak. Darnoldot sérülés is hátráltatta. Ő is hagyott ki meccseket, meg az elkapói is, így csak annyit tudunk egyelőre, hogy tényleg van benne franchise-QB potenciál, de távol van a kész terméktől. A stábcsere náluk is könnyen elképzelhető.

29. Eli Manning, New York Giants

Eli esetében nagyon ritkán beszélnek arról, hogy mennyit tesz hozzá a csapathoz, inkább az a téma, hogy mennyit vesz el. A kora miatt elvileg „win now” üzemmódban dolgozó Giants-nél még nagyon ködös a jövő; nem látni, hogy mikor kezdenek új lapot. Manningtől már nem várható szerintem jobb teljesítmény ennél, bárkit is pakolnak köré.

28. Andy Dalton, Cincinnati Bengals

Semmi újdonságot nem láttunk. Dalton olyan játékos, mint a körülötte lévők. Ha sztárok csillognak a keze alatt, akkor ő is jól néz ki, ha a roster aljával kell együtt játszani, akkor ne várjunk csodát. A szezon végét már ő is pihenéssel tölti az örök bizalom földjén.

27. Case Keenum, Denver Broncos

Csalódás, hogy meg sem közelítette minnesota-i eredményeit új csapatában Case Keenum.
Papírforma, hogy meg sem közelítette minnesota-i eredményeit új csapatában Case Keenum.

Az ember mindig vevő egy jó underdog story-ra, de Keenum nem tudott élni a teljes bizalom adta lehetőséggel. Év végére körülötte is elfogyott a csapat, így az összkép még csúnyább lesz. Elkerülhetetlen a váltás – megint.

26. Ryan Tannehill, Miami Dolphins

Teljesen megfejthetetlen, ami Miamiben történik. A bemákoltnak tűnő győzelmek miatt túlteljesítőnek számít a keret és az ilyeneket nem szokás széjjel zavarni, de senki sem lepődne meg rajta. A Tanny helyére olykor beugró, már bohócnak elkönyvelt Osweilerrel is nyertek meccseket hasonló stílusban, ami nem növeli a QB1 értékét.

25. Matthew Stafford, Detroit Lions

Stafford klasszissal többet tud erről a játékról, mint mondjuk a mögötte helyezkedő három poszttársa, de ez 2018-ban egyáltalán nem jelent meg a pályán. Masszív alulteljesítés, hullámhegyek nélkül szinte. Ezzel a szürkeséggel valamit mindenképp kezdeni kell a holtszezonban és nyilván nem Staffordot fogják eltávolítani.

24. Jimmy Garoppolo/CJ Beathard/Nick Mullens, San Francisco 49ers

A Niners idénye megfeneklett Jimmy G. kidőlésével már szeptemberben, így ami azóta történt, mind zárójeles akció, már a drukkerek is 2019-et várják elég régóta. Ettől függetlenül nem volt rettenetes a QB-játék idén a beugrókkal, sőt nézhető játékot produkáltak, de kevés győzelemmel. Varrjuk ezt a defense nyakába!

23. Derek Carr, Oakland Raiders

Carr elsősorban azért dicsérhető, mert lehozta ezt az idényt igazi profi módjára, függetlenül attól, hogy eladták a csapatot körüle, és az edzője nem győzte kritizálni, majd néha dicsérni. Neki már nem újdonság, hogy expanziós szintű támadósorban kell helytállni, elég visszaemlékezni, hogy 2014-ben kik közé állították be a huddle-be. Sok sikere nem volt a Raiders-nek és Carrnak se kiemelkedő eredménye, de a tisztes helytállása miatt jár ez a kissé magas helyezés.

22. Jameis Winston feat. Ryan Fitzpatrick, Tampa Bay Buccaneers

Nagyon-nagyon sok yard, kevesebb touchdown, sok turnover, kevés győzelem. Négyből kettő. Középmezőnyre lett volna elég, ha a defense nem húzza még lentebb a csapatot az év háromnegyed részében.
15 meccs alapján ha a Buccaneers irányítója egy személy lett volna, és így zár:

386/589 jó passz,
4833 yard
32 TD, 25 INT
91.31-es passer rating

410 futott yard, 3 futott TD, 4 elvesztett fumble

akkor azt mondjuk, hogy nem rossz gunslinger a srác, csak egy valamiben kell fejlődnie. Így, hogy ezt ketten kombinálták össze, pont nincsenek vele sehol.

21. Alex Smith, Washington Redskins

Amíg a game-managelés királya vitte a csapatot harcba, jó volt a mérlegük. Számai visszaestek a kansas-i időszakhoz képest, de Peterson jól futott és jól pattant neki a labda. Nem volt kimondottan rosszabb McCoy vagy most Josh Johnson se (Sanchez igen), de őket nem kell már a védőknek tisztelni, nem hiszik el, hogy a Redskins a levegőben veszélyes lehet. Smith kiválása ezt a faktort vette el tőlük, ami az idényüknek is betett. Eleve nem volt egy erős terv az övék, hiszen a gyűrű igen messze volt, de a rájátszás akár összejöhetett volna kis szerencsével. Jövőre más irányba kell elindulniuk.

20. Marcus Mariota, Tennessee Titans

Néha játszik, néha nem, de sokszor limitáltan vagy csak muszájból. Holnap is így lesz, amikor sorsdöntő meccs jön. A Titans győzelmei, kiemelkedő meccsei nem feltétlen Mariotán múltak és négy évvel a ligába érkezése után is csak várjuk, hogy mikor forrja ki magát. Lehet semmikor.

19. Josh Allen, Buffalo Bills

Teljesen esetleges, ami a Bills-szel történik, ugyanakkor a „Josh Allen-jelenség” egy valós dolog és valamiért amikor ő van a pályán mindenkin látni, hogy elhiszi, hogy van győzelmi esély. Még akkor is, ha csak practise squad-szökevényeknek tud dobni és négyből négy futója kidől a második félidőre. Megiramodásai tarthatatlanul magas szinten hoznak a konyhára, de az eredményekkel nem lehet vitatkozni. Peterman után a Bills-közeg Josh Allent úgy látja, mintha a következő Aaron Rodgers húzta volna fel a mezüket, ami nyilván tévképzet, de még nem kell feltétlenül leszállni a földre.

18. Lamar Jackson, Baltimore Ravens

Furcsa Lamar Jacksonról mint a Ravens szezonjának megmentőjéről beszélni, mert óriási limitációkkal vesz részt a játékban, de mégis ez történt. Jackson beállításával muszáj volt reset gombot nyomni és belátni, hogy amit kitaláltak Flaccóval, az nem lesz elég a playoffhoz. Szóval Jackson a játékával nem tesz olyan sokat hozzá a győzelmekhez, de nagyon sokat tesz hozzá azzal, hogy ő Lamar Jackson. És nem Joe Flacco.

17. Dak Prescott, Dallas Cowboys

„Semmit se kell csinálnod, majd a többiek megoldják” csapó I.

Karcos defense + szuperelit futó, kiváló kombináció, hogy az irányítónak ne kelljen hősködni. Hetekbe tellett, mire a Boys felismerte, hogy Prescott nem olyan jó, mint Romo volt fénykorában, így ne kérjenek tőle sokat. Szerveztek neki egy váratlanul jól játszó #1 elkapót, aki felé mindig passzolhat, így a komfortérzet tovább nő és Dak immár hozza azt, amit várnak tőle – nem veszíti el a meccseket.

16. Mitch Trubisky, Chicago Bears

„Semmit se kell csinálnod, majd a többiek megoldják” csapó II.

Szuperelit edzői stáb + karcos defense, még kiválóbb kombináció, hogy az irányítónak ne kelljen hősködni.

Az idei Bears a legtöbb kezdő irányítóval bejutott volna a playoffba. Lehet, hogy Eli-jal vagy Rosennel nem, de maga a rendszer jól ki lett alakítva és Trubisky sem hibázott nagyokat, olykor pedig a saját megindulásaival extrát is hozott. Gyaníthatóan jövőre újabb szintet fog lépni.

15. Nick Foles & Carson Wentz, Philadelphia Eagles

Év elején két gyengécske meccs, decemberben két felejthetetlenül jó, ez volt Foles. Wentz is nagyjából hozta az egy jó, egy rossz összképet, így az Eagles helye a középmezőnyben van ha 2018-at nézzük, és hatalmas pech, hogy a jelenleg talán legforróbb csapat lehet, hogy az utolsó meccsére készül a szezonban.

14. Matt Ryan, Atlanta Falcons

Nagyon sokáig megbízhatóan magas szinten produkált, már akkor is, amikor látni lehetett, hogy ez a szezon elúszott. Igazi profi módjára a saját dolgát kiválóan ellátta, ha csupán rajta múlik, akkor ez a szezon is simán lehetett volna playoffot érő.

13. Aaron Rodgers, Green Bay Packers

Jó idényt futott Rodgers, az interception-mentes szériája önmagáért beszél, és amikor fent volt a pályán, hozta a tőle elvárt szintet. Túl sok olyan „god mode” mérkőzése ugyan nem volt, mint mondjuk az első héten, de ha abból indulunk ki, hogy idén feljavult a futójátékok újra és a védelem is nagyot lépett előre 2017-hez képest, akkor még nagyobb katasztrófának számít az, hogy egy jó Rodgers-szel is negatív lett a mérlegük.

12. Cam Newton, Carolina Panthers

Októberben tuti playoff-résztvevőnek tűntek és Cam is élvezte a futballt Norv Turner új rendszerének központi figurájaként, de megfeneklett a hajó és ő is elsüllyedt vele. 100%-os erőállapotban, 2019-ben várhatóan minden adott lehet egy erősebb befejezéshez.

11. Kirk Cousins, Minnesota Vikings

Ha nehéz munkakörülményekről beszélünk, akkor ez az volt. Ugyan John DeFilippo, támadókoordinátor menesztése pár hete nagy sikernek bizonyult, azért Cousins-t rendesen ütötték egész évben, a futójáték nem segítette (eddig) és csak két elkapója volt, hátország nélkül, igaz ők elég jók.
Cousins-nak azt ígérték, amikor aláírt, hogy itt mindene meglesz a Super Bowlhoz, ami ugyan nem lett igaz, de így is be tudnak kúszni valahogy a rájátszásba, szóval a minimális cél összejöhet.

10. Jared Goff, Los Angeles Rams

Kedvenc „system QB-nk” lehozott pár ámulós-bámulós offenzív performanszt a hetek folyamán, ami után rengeteg dicséretet is kapott, de az is kiderült, hogy ha Sean McVay eszén túljárnak az ellenfél edzők, akkor nem Goff klasszisa fogja a szekeret kirántani a gödörből.

9. Ben Roethlisberger, Pittsburgh Steelers

A Steelers idény együtt él és együtt hal Big Ben aktuális formájával. Az ő klasszisát már nem kell ecsetelni, de hiába számít ihletett napjain megállíthatatlannak ő és a csapata, a vereségekben is vastagon benne volt, amik nyomán jelen állás szerint tovább se fognak jutni.
Nyilván kevesen tudják utánacsinálni azt, amire ő képes, de az is tény, hogy náluk a léc már magasabban van és lehet, hogy 2018 év végén le fogják verni.

8. Tom Brady, New England Patriots

Az egyértelmű, hogy a Brady-skálán ha valaki nem #1, akkor már mindenképp csalódásról van szó, de az ezévi eredménysor régen látott offenzív mélységeket hozott. A franchise erejét mutatja, hogy eközben karnyújtásnyira vannak a második kiemeléstől. Brady-től minden playoff minden meccsén várni lehetett, hogy hoz egy hibátlan mérkőzést, ellenszer nélkül. Ezt a jelen forma alapján viszont már csak a neve kapcsán vizionálhatjuk. (Vagy minden idők legnagyobb altatását éljük meg!)

7. Drew Brees, New Orleans Saints

Bármilyen furcsa, akár visszautalhatnék a középmezőnyben helyezkedő Bears-Cowboys csapatokra, ahol annyira jó játékosállomány és/vagy edzői team állt össze, hogy komoly irányítójáték nélkül is realitás lett volna a playoff. New Orleans-ben mindehhez egy leendő Hall of Famer is jut a center mögé – a Lombardi Trófeához nem árt, ha ilyen is van. Sean Payton biztosan élvezte volna a feladatot, hogy kedvencével, Taysom Hillel jussanak tovább, de Brees olyan szempontból megkerülhetetlen, hogy ha extra kell majd, akkor sem kell pánikba esni.

6. Baker Mayfield, Cleveland Browns

Ők biztosan nem jutnak tovább, mégis Mayfield megérkezése akkora jelentőséggel bírt, mint a Browns újkori történelmében még korábban semmi. Visszatért a hit a városba, hogy lehet itt egy erős csapat, amelynek a magja fiatalokból áll, és Hue Jackson eltávolítása után különösen szabadjára engedték őket. Mayfield mellett ugye running back poszton is egy potens rookie szerepel, Nick Chubb, az irányító pedig megdöntheti a rookie passzolt TD-rekordot, szóval a villámrajt megérkezett.
Tyrod Taylorral abban bíztak, hogy legalább valami középszerű QB-teljesítmény jöjjön végre, hiszen az is előrelépés lenne, ehhez képest Mayfield az NFL-elit ígéretét villantotta meg. Fényes a jövő.

5. Andrew Luck, Indianapolis Colts

Ha már hitehagyott városok, Cleveland után itt volt egy másik, amely a semmiből azt vehette észre, hogy visszakapta a minőségi futballt. Frank Reich csodát tett Indy-ben, Andrew Luck pedig a fő haszonélvezője mindennek. Teljesen meggyógyulva, egyéni csúcsokat ostromolva zárja majd a reguláris szezont és a továbbjutás sincs messze. Mindezt úgy, hogy egy szokatlan offense élén áll, ahol csak egy jó elkapója van ugyan, de vannak futók és van támadófal, így hagyják őt alkotni. 2017 kilátástalansága után nagyon kellett egy ilyen szívmelengető idény.

4. Deshaun Watson, Houston Texans

Ha találkoznak a Pro Bowlon, jót beszélgethetnek majd Cousins-szal az élet nehézségeiről. Watsonnak egyelőre nem jut jelentős monetáris kompenzáció azért, hogy naphosszat fogócskáznak vele a védők, mielőtt beleállhatna a dobásba, de hatalmas szerencséje van, hogy egy Nuk Hopkins a rendelkezésére áll, aki látszólag minden csávából kirángatja. A Texans-nak jelen állapotában csak egy Watson-szintű mobilis, türelmes és strapabíró irányítóval van esélye versenyképesnek maradni. Sokkal több teher van a vállán, mint a legtöbb quarterbacknek, főleg ha hozzátesszük, hogy másodéves játékos.

3. Philip Rivers, Los Angeles Chargers

Rivers egészen különleges helyzetben van ebben a mezőnyben, hiszen ő maga a Chargers. Egy látszólag szurkolók nélküli gárda legrégebbi bútordarabja (Gates nem számít!), akinek fontos, hogy a víz felett tartsa a csapatot és elit teljesítményének hála beszéljenek róluk, nehogy a feledés homályába vesszenek egy rájuk nem vevő piacon. Szóba került Anthony Lynn mint az év edzője, és kissé inverz módot itt a QB jó munkája hat ki az edzője megítélésére is. Lynn jó motivátor és tehetség-felmérő, de korábbi futójátékosként nagy szabadságot biztosít Rivers-nek, aki ezzel élni is tud. A repertoárja nem olyan széles és divatos, mint a többieknek körülötte, de a maga old-school formájában szépen csendben karrierje tán legjobb idényét futja.

2. Russell Wilson, Seattle Seahawks

Wilsonra is igaz, ami Watsonra, hogy ez a csapat mással aligha tudna nyerni.
Egy ki nem mondott, de egyértelműen újjáépítő üzemmódban lévő csapatban ő volt az a fogaskerék, aki az állandóságot jelentve és a stabil jó teljesítményt adagolva meggyorsította a folyamatot, hogy minél hamarabb visszatérhessenek a kontenderek közé. A precíz hosszú labdái és nagy menekülései ugyanúgy jönnek mint eddig, de most van hozzá egy picivel jobb OLine-munka és egy veszélyes futójáték, több szereplővel, szóval a régi receptet kicsit korszerűsítve fognak rohamozni a rájátszásban is, Wilsontól pedig mindig várható egy-egy bravúr.

1. Patrick Mahomes, Kansas City Chiefs

Ha Alex Smith-t vesszük a tökéletes középszernek az NFL irányítók rangsorában, aki nem veszíti el a meccseket, de nem is nyer bajnokságot, akkor zongorázható a különbség, hogy mennyit jelent, ha a közepest kiválóra cserélik.
Mahomes a liga élvonalába tartozik karerőben, virtuózitásban, kellően mobilis, jól lát a pályán, higgadt és nem fél kockáztatni. Ott áll mögötte egy kiváló elme, Andy Reid, így a felrajzolt játékokban ki tudja magát élni és ő egymaga garancia arra, hogy a Chiefs hosszú távon ott ragadhat az NFL élmezőnyében. Elvégre idén is az egyik legszellősebb védelemmel verik a mezőnyt.
Mahomes mindent tud, amit el lehet tőle várni, nem túlzás, hogy ilyen fiatalon is MVP-favoritként emlegetjük.