A BL-szezon ugyanis minket kergetett őrületbe. Ennyi csapást ép ésszel nem lehetett elviselni. A Final Fouron „csak” három kulcsember (Mörk, Tomori, Knedliková) hiányzott, az idény közben viszont Bódit és Brochot leszámítva talán minden, nem „pár perces” játékosnak volt hosszabb kényszerpihenője. És szerintem sok játékosnak megvolt a maga története ebben az idényben.
Kari Grimsbö például önként lemondott a finálé hosszabbításának utolsó öt percéről, mert érezte, Kiss Éva frissessége több hasznára lehet a Győrnek. Őszintén, hányan húzták volna ezt meg így, saját belátásból?!
Kiss Éva már azzal, hogy a hosszabbításban beállva szinte azonnal megfogta Penezic löketét, sokat tett hozzá a csapat produkciójához. Aztán jött az emlékezetes finis.

Bódi Bernadettről az maradt meg bennem, amikor még az előző szezonban forgattunk Győrben a hollandokkal, és belé, valamint Tomori Zsuzsába futottunk a Duna partján. Úgy tíz percig „stuffoltak” bennünket, hogy nekünk csak a külföldiek a fontosak… Most meg a döntő előtt közölte Szél Tomival, hogy ő pótolhatatlan, és a fináléban lőtt négy góllal megmutatta, miért. Ja, és nézzük csak meg, kinél landolt a kipattanó a 70. perc legvégén…
Eduarda Amorim hosszabbításban elindított föld-levegő rakétáiról lesznek még legendák, és remélem, Duda a következő szezonban már nem csupán egy-két mondatot vállal magyarul egy-egy interjúban. Megy az neki, ugyanúgy, ahogyan a lentről a felsőbe húzott bomba is.

Nycke Grootról azt is elhiszem, ha a következő Terminátorban ő lesz Schwarzi. Hétvégén nem lehetett elpusztítani, közben meg megfogta Neagut és Penezicet. A két katapult 130 perc alatt összesen nem lőtt 10 gólt.
Yvette Broch anno úgy 30 perc hollandul való beszélgetés után csak megmutatta a győri Duna-parton, hogyan kell modellként vonulni, az idén egy Althaus-interjúhoz kötődő bejátszónál teli vigyorral közölte, nem felejtett, csak hollandul hajlandó nyilatkozni. A döntőre meg zenefelelősként és koreográfusként is felkészült.
Anne Mette Hansenről tartotta magát a pletyka, hogy a González-ügylet keretében le kell passzolni egy időre Érdre, erre letett egy olyan döntőt az asztalra, hogy ihaj. Három gól, mestermunka védekezésben – 23 évesen.

Fotó: MTI - Illyés Tibor

Stine Oftedalnak meg az arcát tessék nézni Kiss Éva védése után. Nem hitte el… Nem sokkal később pedig végtelenített formában szórta a „thank you so muchokat” a kapusnak. Azért jött Győrbe, hogy a BL-ben játsszon, az első szezonjában BL-t nyert, a csapat harmadik leggólerősebb játékosaként.
Anja Althaus, az életvidám, de kőkemény beállós élete nagy álmának, az anyaságnak a megvalósítását halasztotta el egy évvel az ETO kedvéért. Ahogy a BL-trófeát vasárnap magához ölelte, úgy tűnt, megérte. Csak sok sikert tudok kívánni neki a továbbiakhoz, és megköszönni neki életem talán legkellemesebb hangulatú és egyik legőszintébb interjúját.
Nora Mörkről sokáig a Nyköbing elleni sikoly maradt meg. Döbbenetesen rossz élmény egy elcsendesült arénában fájdalomtól eltorzult sírást hallgatni. Róla eddig is tudtam, hogy nagy játékos (elég csak a tavalyi BL-döntő hosszabbítását előszedni), de az idei Final Fourban nagyot nőtt a szememben. Elérte, hogy benevezzék, és olyan alázattal, ugyanakkor olyan lelkesedéssel dolgozott a padon, hogy azt tanítani kellene. Vizet hordott, buzdított, magyarázott, és a végén szerintem nála is eltört a mécses.
Tomori Zsuzsának külön gratuláció az év védője címért, és azért, hogy az 555. sérüléséből is megpróbál visszatérni. Legutóbb BL-győzelem volt a folytatása a nagy visszatérésnek, ez kötelező érvénnyel kell, hogy bírjon 2019-re!

Fotó: MTI - Illyés Tibor

Görbicz Anitáról pedig mit mondjak? Aki még mindig csapata házi gólkirálya tud lenni egy BL-szezonban, és aki a 35. születésnapján veheti át negyedszer is a kupát, az királynő. Vita nincs.
Anita kedvese, Vincze Ottó a lefújás után azt mondta nekem, „Atikám, ebbe évről évre belehalunk”. Bele. De ilyen halált évről évre szívesen vállalok.