Zágrábtól Zágrábig

Sport TV 2018. 01. 13. 14:57    
Olvasási idő: 2 perc

Szinte hihetetlen, de már 9 éve annak, hogy Harsányi Gergő bevágta a svédek ellen, Zágrábban. Átlövésből (!), közvetlenül a lefújás előtt. Bevallom, megkönnyeztem azt a gólt, noha „csak” egy világbajnoki középdöntős meccsen győztünk általa.

De olyan ritkán nyerünk így, különösen hátrányból fordítva! Ráadásul a Zágráb Arénában ott ült mellettem a barátnőm is, aki a horvátok elleni vesztes mérkőzést már a helyszínen látta, és sokáig úgy tűnt, újabb vereség jut neki élmény gyanánt. Miatta is nagyon akartam azt a sikert.

Sok minden történt azóta, velem is. A barátnőm még abban az esztendőben a menyasszonyom, majd a feleségem lett, s született három gyönyörű gyerekünk. Más jellegű, de szintén eufórikus pillanatokat a magyar kézilabda válogatott jóvoltából is átélhettünk néhányszor. Mindenekelőtt a londoni olimpia negyeddöntőjében, Izland, és Albertville-ben, az olimpiai bajnok Dánia ellen. Szép számmal születtek bravúros döntetlenjeink, nagyszerű győzelmeink, és az elmúlt tíz év során a világelitből mindenkit legyőztünk legalább egyszer. A remeklések azonban szinte sohasem követték egymást közvetlenül. Ebből kifolyólag részsikereink akadtak ugyan, és igen szép eredmény az olimpiai 4. hely, de az éremszerzés annak a generációnak nem sikerült. És már nem is sikerülhet, hiszen a 2009-es vb 6. csapatból mostanra egyedül Császár Gábor maradt a keretben. A volt ifjúsági Európa-bajnokok, Iváncsik Gergővel és Nagy Lacival bezárólag visszavonultak vagy lemondták a válogatottságot, és az egykori junior vb-bronzérmes korosztály tagjai is befejezik lassacskán: közülük Csaszin kívül csak Mikler és Schuch  lesz ott az idei Eb-n. Pedig még 4-5 évvel ezelőtt is azt hallgattuk, hogy fiatal a csapatunk…

Jönnek tehát a fiatalabbak, egy újabb reményteljes generáció. Ha a jelenlegi keret kiegészül a most sérülés miatt hiányzó Faluvégivel és Győrivel, valamint esetleg egy-két új fiúval, alighanem évekre megvan a csapatunk. Mostantól ők igyekeznek érmet szerezni. Szerintem azonban most még az a legfontosabb, hogy jussunk tovább a csoportunkból. Annál is inkább, mert nem mindegy, hogy a vb-selejtezőkre kiemeltként sorsolnak-e bennünket, vagy sem.

A címben Zágrábot említettem, de nem árt leszögezni, a középdöntőben is Varasdon játszunk majd, és az águnkról csupán három csapat juthat el a végjátékra, a horvát fővárosba. A magyar válogatott zágrábi szereplése tehát szenzációt jelentene. A reális cél alighanem az lehet, hogy építkezzünk, miközben tartjuk a pozíciónkat. Ha nem is a tíz évvel ezelőttit.