Kinyílt a svájci bicska Bázelben!

admin 2017. 10. 09. 13:03    
Olvasási idő: 2 perc

Gulácsi Peti elcsúszása teljesen hűen tükrözte ezt a vb-selejtezősorozatunkat, nem szokott ilyet hibázni és természetesen ilyen, döntő hiba után egy rutinos kapus is félve vagy kicsit másképp nyúl a labdáért. Az már hab a tortán, hogy egy perccel később, Zuber tekerése pontosan Gulácsi ölébe hullott volna, amikor is számunkra oly szerencsétlenül pattan meg Bese lábán, hogy védhetetlenül vágodik a felső sarokba.
Ismerem “Gulát” (Gulácsi beceneve) volt szerencsém az utánpótlás-válogatottaknál többször egy csapatban szerepelni vele, csakis szuperlatívuszokban tudok róla nyilatkozni! Én akkor a magyar NB2-ből kerültem be az U21-es nemzeti csapatba, 0 tapasztalattal. Gula akkor már komoly meccseken lépet pályára és többször felnőtt kerettag is volt már. Nekem egy tanulóidőszak volt ez, azt hiszem ő nem tudta, de minden mozdulatát figyeltem, hogy minél többet tanulhassak. Edzésen,étkezéseknél, nyilatkozatoknál és persze a meccseken is. Azt a profi mentalitást amit már akkor 2011-ben is képviselt, csak csodálni lehetett. Edzésen alig lehetett gólt lőni neki, általában “lehúzta a redőnyt”. Magabiztossága és elképesztő nyerni akarása már akkor jócskán korosztálya fölé emelte. (Meg hát, jó magas is). Lehetett  érezni minden megnyilvánulásán, Peti nem ebben a magyar futballközegben pallérozódott. Mintha a magyar válogatott kapusa német vagy angol lenne. (Külseje alapján inkább tipikus britnek mondanám, remélem, ezzel nem sértem meg). Teljesen biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb megkapja a lehetőséget az A-válogatott kapujában is. Király Gábor visszavonulása a nemzeti csapattól, megnyitotta az utat Gulának, hogy újra, évekig stabil kapusunk legyen. Én továbbra is biztos vagyok benne, hogy ő a legmegfelelőbb erre a feladatra, de azt látni kell, hogy neki is megfelelő rutinra kell szert tennie, válogatott és klubszinten a Leipziggel a BL-ben, hogy egykor Király Gábor-i magasságokba emelkedhessen.
Visszatérve a meccsre, egyértelmű, hogy a két gyors bekapott gól alapjaiban átírta amit a kapitány szeretett volna kérni a srácoktól. A gyors, mozgékony támadókat preferálta ezen a mérkőzésen, de nem értettem Nagy Ádám, klasszikus kilences mögötti pozicióját. Ahol ő igazán elemében érzi magát, az a védők előtti terület, ha mondhatok ilyet, akkor Sergio Busquetshez hasonló kvalitású játékos, aki sokszor a két belsővédő között kéri el a labdát és próbál szemben a mezőnnyel támadást építeni. Ezzel szemben, ezen a mérkőzésen nem éreztem, hogy tudta volna szervezni a csapatot ebben a támadóbb szerepben, alapvetően nem a góllövés és az ütempasszok átadása a fő feladata. Talán, (persze utólag nagyon okos az ember) az újpesti Nagy Dániel, kreatív, sok elmozgású, technikás játéka, esetleg eredményesebb támadójátékot eredmenyezhetett volna és több helyzetet, veszélyes lehetőséget teremthetett volna Varga Roli és Ugrai előtt.
Összegészében nem ez volt a döntő. A svájci válogatott játékosai közül szinte mindenki valamely topbajnokságban (angol, német, olasz, francia vagy török) méretteti meg magát, hétről hétre. Ezzel, jelen pillanatban sem a magyar bajnokságban, de még a kazah, ukrán vagy ciprusi pontvadászatban pallérozódó játékosaink sem tudják felvenni a versenyt. Ezek tények. Azt gondolom, az utolsó mérkőzésen, Feröer legjobbjai ellen a becsületünk visszaszerzése a legfőbb cél.
Teltház előtt, szívvel nyerni kell!
Hajrá magyarok!