LeBron James elszabadult

Szaniszló Csaba 2018. 05. 10. 11:04    
Olvasási idő: 2 perc

Kedden hajnali 3:45-kor felébredtem, és nem tudtam visszaaludni.
Forgolódás, nézelődés, csukott szemmel számolás, hétvégi római várható kezdő felsorolása (nem röhögni, néha már a középpályánál alszom!) – mindent kipróbáltam, semmi nem használt.
Ránéztem a telefonomra, amire éppen megjött az értesítő: a Cavs 63-47-re vezet a Raptors ellen a félidőben. Ilyen boldogan nagyon régen intettem búcsút az alvásnak, annál nagyobb baj ne legyen, minthogy LeBront nézem élőben egy órán át.
Egy óra végül nem lett, mert a Toronto elleni negyedik és utolsó meccs annyira sima lett, hogy James – 2 lepattanóra egy tükörsima tripla-duplától – az utolsó perceket a kispadon ülte végig. Erre a meccsre is tartogatott persze egy jelenetet, ami után az ember ívben dobta el a reggeli kávéját.
LeBron James önmagához képest, sőt, eddigi legjobbjához képest is szintet lépett ebben a rájátszásban, olyat látunk tőle pályafutása 15. idényében, amilyet eddig soha.
Ő az, aki azért lett nagybetűs JÁTÉKOS, mert szupersztár létére az esetek oroszlánrészében tudta, mi a helyes döntés. Mert passzolt, mert időnként másra bízta a sorsdöntő dobást.
És ő az is, akit azért találtak meg, mert az esetek oroszlánrészében szoros végjátékban nem merte magára vállalni a dobást, mert annak ellenére, hogy mindig ő volt csapata legjobb játékosa, a legtöbbször másra hárította a felelősséget, és ez sokszor a meccsbe került.
De idén nem. James idén elszabadult. Amikor szoros az állás és az utolsó pillanatok peregnek le, kikapcsol. Nem érdekli, mit gondolnak róla a saját csapattársai, szurkolói, az újságírók, nagy ívben tesz arra, hányan és kik vannak még rajta kívül a pályán. Talán a vele szemben álló embert, a palánkot és a gyűrűt sem látja, mert egyetlen felirat villog a szeme előtt: GYŐZELEM.
Soha nem láthattuk ennyire elszántnak, céltudatosnak. A lendületet, a „momentumot” legtöbbször egyik negyedről a másikra is nehéz átvinni, egy csapat menetelését általában egy jó ütemű időkéréssel is meg lehet törni. James ehhez képest hetek óta úgy kosarazik, hogy ha a Cleveland támad, én már nem a labdát, hanem őt nézem, akkor is, amikor éppen George Hill pattogtat.
Egy rájátszás alatt két meccsgyőztes, dudaszós dobása korábban csak Robert Horrynak, ’Big Shot Rob’-nak volt, az elhajlós, hátraugrós tempók pedig földöntúliak – és nem csak az, amelyik a palánk mögül érkezik.
LeBron James 45 playoffmeccsel többet játszott már, mint Michael Jordan, éppen ezért szinte minden statisztikai kategóriában felülmúlta már a valaha volt legnagyobbat, kivéve egy, mellékesnek semmiképpen sem mondhatót, a bajnoki címekét. Hagyjuk most, hogy lehet-e azon vitatkozni, melyikük volt a jobb.
Azt ünnepeljük meg egy pillanatra, hogy valakit, aki mindenki által elismerten az NBA elmúlt 15 évének legjobb játékosa, úgy látunk kosarazni, ahogy még soha. Én szurkolok, hogy a vége is emlékezetes legyen.