Kornél On Tour – Indulás!

Szaniszló Csaba 2017. 04. 14. 19:17    
Olvasási idő: 3 perc

Tízéves koromban szerettem bele a kosárlabdába.

Tizenkettő voltam, amikortól minden kedden és csütörtökön egyedül keltem át a városon azért, hogy edzésre járhassak a Honvédba. Az akkori bajnokcsapat irányítója, Boros Zoli volt az első edzőm, és az első kedvenc játékosom is – ezért hordok most is 11-es mezt mindig, ha tehetem.

‘94 szeptemberében kezdtem a Dózsa György úton, Karácsonyra pedig már akciós bérletet kértem Anyukámtól, és attól kezdve éveken keresztül ott ültem minden meccsen a Dózsa György úton az első sorban a bejárat felé eső palánk alatt, előbb a Szaknévsor-, majd a Danone-tábla mögött. Az volt életem első törzshelye. Első szezonomban még a Tungsram-Honvédban kosarazott Dávid Kornél is.

Akkor is mindenki pontosan tudta, hogy ő a legtehetségesebb mindannyiuk közül, hogy többre hívatott, hogy belőle végre lehet valaki, aki nem csak itthon, de nemzetközi szinten is jegyzett játékos lehet. Amikor 1995-ben, 24 évesen sorrendben harmadszor lett az év legjobb férfi kosarasa itthon, már kizárólag az járt a fejében, hogyan tudna minél hamarabb külföldre menni, hogy tovább fejlődhessen.

Az Albacomp után mindenki számára meglepő módon nem egy európai csapatban, hanem Chicagóban tűnt fel, és bár 1997-ben visszapattant, 1998-ban már megragadt a Bullsnál, bekerült az NBA-be. Abba az NBA-be, amelyben akkor 37 USA-n kívül született játékos játszott. Ez a szám napjainkban ennek triplája, vagyis képzeljük el, hogy a mai NBA-légiósokat hármas csoportokba szedik, minden csoportból kettőt hazaküldenek, és Kornél így is marad. Az ABC „legjobb 50 európai NBA-játékos“ listáját alapul véve a következők mennének haza Kornél előtt: Bogdanovics, Dellavedova, Teletovics, Ilyasova, Mahinmi, Pachulia, Hezonja.

Csoda volt, hogy Kornélnak sikerült az Albacompból az NBA-be jutni, de egy olyan ország, amelyben a kosárlabda, mint sportág periférián volt (van), és ahol egy átlagos sportkedvelő az előző olimpia magyar ezüstérmeseit sem tudja már felsorolni, mert nálunk az aranyérmen kívül minden más kudarcnak számít, ezt a csodát nem tudta megélni. Ennek két oka van.

Az egyik, hogy a hihetetlen nem az volt, amit az NBA-ben tett, hanem hogy egyáltalán eljutott oda. Állítólag a TeleSport szerkesztőségén belül komoly viták zajlottak arról, hogy a reggeli hírekben Kornél hajnali teljesítményéről, ami gyakran 5 perc játékidőből, 2 pontból és 1 lepattanóból állt, egyáltalán kell beszélni vagy sem.

A másik, hogy ezekről a játékpercekről élő tévéközvetítés híján is csak hírekből értesültünk, így az amerikai évek Kornél mellett egy kicsit számunkra is meseszerűek voltak.

Dávid Kornél NBA-szereplése 1999-ben megmaradt párezer fiatal NBA-kedvelő titkának, akik bosszankodtak, hogy a magyar tévék miért nem vásárolnak NBA-jogot (azt a Bullst mondjuk akkor se láttuk volna sűrűn), hetente győzködték a Danubius Rádió hírszerkesztőit, hogy a reggeli sporthírekben ne Kornél előző napi teljesítményét mondják be, hanem a frisset, a ma hajnalit, mert ebben a ligában 24 óra alatt néha két meccset is lejátszik egy csapat, jobb híján pedig internetes fórumokon és chaten osztották meg egymással a híreket és persze véleményüket.

Kornél pontosan 20 évvel ezelőtt próbált meg először bekerülni Jordanék közé. Azóta sokat tanultunk az NBA-ről, hallottuk mesélni Kornélt kinti sztorikról, egyvalamit viszont azóta sem tudunk: hogy az NBA, a Bulls, a Cavs, a Raptors, a Pistons, az egykori társak, edzők hogyan élték meg Kornél érkezését. Ezért találtam ki, hogy vigyük vissza Kornélt Amerikába, és próbáljuk meg összehozni a régiekkel, lássuk, mennyire tartják közülük valónak, mennyire becsülik, hogy egy kis kelet-európai országból eljutott a nagy NBA-be, és ott sem hátrált meg. Azt gondoltam, ideologizált elképzelésem van erről, de még engem is megdöbbentett sok minden, amit láttam és hallottam.

Bő négy nap alatt Kornél NBA-pályafutásának három helyszínén jártunk, köztük a mostanin is, Milwaukee-ban. Sokakkal beszélgettünk, és legtöbbjüket nem nagyon kellett levadászni, jöttek maguktól. Persze amellett, hogy meg akartam ismerni a sztori amerikai oldalát, az is érdekelt, milyen történetek jutnak Kornél eszébe, milyen érzés lesz számára újra belépni a Bulls vagy a Pistons öltözőjébe, és mennyire kapja el a nosztalgia.

Elkapta…

A film jelenleg nyers állapotban van, azért szólunk már most is hozzátok, hogy éljétek át velünk annak elkészültét. A következő néhány napban Galuskával feldolgozunk mindent, amit kint forgattunk, végigvesszük azokat a Magyarországon még soha nem látott felvételeket, melyeket az NBA-től kaptunk, és meglátjuk, mi mindent kell még tennünk, hogy az élményt, amit mi átéltünk, a film is a lehető legteljesebben visszaadja. Hetente jelentkezünk, hogy elmondjuk, hogy állunk, megmutatunk mindent, ami magába a filmbe nem fog beleférni, hogy semmi ne menjen veszendőbe.

Aki nem csupán a filmre kíváncsi, hanem annak alakulására is, mostantól mindent könnyen megtalál facebookon vagy Twitteren a #KornelOnTour használatával. Indulás!