Leszámolás a sivatagban: Leonard – Hearns I II. rész

Abramov Gábor 2016. 09. 19. 15:55    
Olvasási idő: 4 perc

Azt már említettem, hogy Leonard szemsérülést szenvedett a felkészülés során, ám a kirobbanó formában lévő Hearns háza táján sem volt minden a legnagyobb rendben. Igaz, neki teljesen más gondjai voltak, olyanok, melyeket csak az edzője, a ma már legendának számító Emanuel Steward érzett meg. Minden idők egyik leghíresebb mester-tanítvány párosa között bizony ekkoriban nem volt a legjobb a kapcsolat, a mindössze 23 éves öklöző nem hallgatott mindenben edzőjére, és könnyen lehet, hogy a mérkőzés végkimeneteléhez ennek komoly köze volt. Steward elmondása szerint 10 éves kapcsolatuk során ekkor történt meg először, hogy Hearns nem fogadott szót. Hiába figyelmeztette az utolsó néhány hétben mentora, hogy túledzi magát, Hearns reggel és este is több kilométert futott. „A mérkőzés előtti nap le akartam ellenőrizni Tommy súlyát, de ő arrébb lökött, minden ok” – mondta. A meccs hetében szokás szerint már nem volt kesztyűzés, erre egy nyilvános edzés keretében Hearns – edzője legnagyobb meglepetésére – Cave Man Lee és Dujuan Johnson, két leendő világbajnoki kihívó ellen hét menetet szparingolt. Steward füstölgött. A mérlegelésnél pedig elképedt! A mutató ugyanis mindössze 145 fontot mutatott, azaz két fonttal kevesebbet, mint a megengedett felső súlyhatár. Állítólag Leonardnak is leesett az álla. Ne feledjük, a mérkőzést 15 (!!!) menetre tervezték, és a detroiti bombázó köztudottan hajlamos volt az elfáradásra. Márpedig olyankor minden dekára szükség van, egy kis plusz súllyal az energiaraktár nehezebben ürül. A kondicionális gondjait firtató kérdésre a következőt válaszolta „Hitman”: „Lehet, hogy könnyebben fáradok, de Ray jobban teszi, ha nem becsül le. Fáradtan is képes vagyok bordákat és állkapcsot törni.”

A mérkőzéssel kapcsolatban megszólalt a regnáló középsúlyú világbajnok Marvin Hagler is: „Leonard eddigi legkeményebb tesztje a Duran elleni első meccs volt, de ez most nehezebb lesz. Semlegesíteni kell Tommy karhosszbeli előnyét, ezért vagy ütőtávon belül kell kerülnie, vagy kívülről kell megoldania. Leonard nagyon jól kontrázik, és tudja, hogy nem futkározhat egész este. Show-t kell adnia a közönségnek, de szerintem a meccs elején nem fog belemenni verekedésbe. Abban reménykedik, hogy Hearns idővel elfárad, és szétesik a végére. De Leonardnál nem lehet tudni: az utóbbi időben hajlamos volt egyszerre ütni az ellenfelével, főleg az utolsó meccsén, Kalule ellen. Ez most szerintem nagy hiba lenne.”

Az általános vélekedés szerint pontozás esetén a hihetetlen népszerűségnek örvendő Leonardnak kedveztek volna a pontozók. Emanuel Stewardnak is voltak kétségei a pontozást illetően: „Ha végigmegy a 15 menet, akkor az … uh, érdekes lesz” – mondta Steward, ezzel némi pressziót gyakorolva a pontozókra, akik – mint később kiderült – nem is tudták magukat függetleníteni a rájuk nehezedő nyomástól.

A forró Las Vegas-i estén olyan sztárokat lehetett felfedezni a ring környékén, mint Kareem Abdul-Jabbar, Jack Nicholson, Karl Malden, John McEnroe, a boksz nagyjai közül kilátogatott Larry Holmes, Joe Frazier, Sugar Ray Robinson. A legnagyobb ovációt azonban az utolsó mérkőzésére készülő Muhammad Ali kapta.

Az első 5 menet a várakozásoknak megfelelően alakult, Hearns próbálta becserkészni Leonardot, aki láthatólag pontosan tisztában volt ellenfele rendkívüli ütőerejével, és sok lábmunkával, illetve beugrásokkal próbálkozott. Hearns balegyenese azonban sokszor eltalálta, így a felkészülés során már megsérült balszeme alatt egyre nagyobb lett a duzzanat. A meccs harmada után Tommy Hearns tisztán vezetett. A fordulat a következő felvonásban következett be, egy testre mért balfelütés Ray Leonard részéről megpecsételte a mérkőzés végkimenetelét. Steward szerint azt az ütést tanítványa nem volt képes kiheverni. A 7. menetben olyan verést kapott a detroiti bombázó, hogy edzője kész volt bedobni a törülközőt. Egy ütésre volt tőle! Fantasztikus fordulat volt, a csak és kizárólag az agresszor szerepében látható Hearns megpróbálta kimozogni az általában táncos lábú virtuózként csodált Leonardot, akiből előjött a gyilkos ösztön, és villámgyors, kőkemény kombinációkkal próbálta meg rövidre zárni az estét. A 12. felvonásra Hearns látszólag összeszedte magát, újra uralta a szorítót. A menet után Angelo Dundee figyelmeztette védencét, hogy kezd elúszni a hajó, ekkor hangzottak el a ma már legendássá vált szavak: „You’re blowing it son, you’re blowing it!” Dundee és Leonard nem tudhatták, de a másik sarokban még nagyobb volt az aggodalom. „A 12. menet végén Tommy kiintegetett a közönségnek, de nem voltam nyugodt. Tudtam, hogy Ray mindig, mindig, mindig nagyon erősen finiselt. Még az első Duran-meccsen is: az utolsó három menetben kiverte a szuszt is Robertóból. Fizikálisan mindig nagyon erős volt. Aztán miközben beszéltem Tommyhoz, egyszer csak lecsuklott a feje. Kifogyott az üzemanyaga. Akkor tudtam, hogy vége” – nyilatkozta később Steward. A 13. menetben Hearns a kiütés szélén tántorgott, Leonard olyan ütészáporral árasztotta el, ami a földre vitte a KO-királyt. A vezetőbíró csúszásnak minősítette az esetet, így nem számolt Hearnsre. Az akkori szabályok értelmében pedig csak leütés esetén lehetett 10-8-ra adni egy menetet. Ebben a szorongatott helyzetben fény derült Hearnsnek egy óriási hiányosságára, ami egyébként minden korabeli detroiti bunyósra igaz volt: nem tudott fogni! Emanuel Steward ugyanis azzal dicsekedett, hogy a Kronk Gymben senki nem fog. Akkoriban úgy vélte, hogy az nem egyeztethető össze a saját edzőterme által megtestesített bátor, macho imidzzsel. Ezen a felfogásán 1981. szeptember 16. után azonnal változtatott. Még ugyanebben a menetben aztán már a fogás sem segített volna: Davey Pearl vezetőbíró számolt a padlóra került bajnokra. Hearns percei meg voltak számlálva, az egyoldalú csata láttán Pearl a következő menetben beszüntette a küzdelmet. Érdekes, utólag úgy maradt meg sok emberben, hogy túl korán állították le a mérkőzést, pedig annak jogosságát még a szenvedő fél sem nagyon vitatta. Ma sem, akkor sem! A pontozás állását a mérkőzés leállításának pillanatában annál inkább! Ugyanis mindhárom pontozónál a Detroiti Kobra állt jobban méghozzá 2, 3 és 4 pontokkal, ami a meccs tükrében abszurdum volt. Ezután született a szabály, mely szerint nem kell feltétlenül padlóra küldeni az ellenfelet ahhoz, hogy 10-8-ra lehessen pontozni egy menetet.

Sugar Ray Leonard sem úgy nézett ki, mint egy tipikus győztes. Amikor belépett a szállodai szobájába, a kisfia elsírta magát: „Apu, miért bokszolsz még? Miért nem választasz valami más sportágat?” – kérdezte a kisfiú. „Például mit?” – kérdezett vissza az apja. „Például a kosárlabdát…”

Szerencsére Leonard nem ment el kosarazni, és más sportágat sem választott, de a következő mérkőzése után a szemsérülése miatt bejelentette, hogy szegre akasztja a kesztyűket. Hálistennek elhatározása nem bizonyult véglegesnek, és még sok remek mérkőzéssel ajándékozott meg minket. Alkalomadtán ezeket is felidézem…