Egy bonviván a Bakonyban

Sport TV 2017. 04. 16. 14:02    
Olvasási idő: 3 perc

William Accambrayt sokszor láttam a pályán, számos alkalommal közvetítettem a meccseit. Mosolyogni szinte sosem láttam. A veszprémiek új játékosait bemutató sajtótájékoztatón azonban kiderült, hogy nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is jelentős erősítést jelenthet a jelenléte. Laza volt, jókedvű és rendkívül szimpatikus.

Majdnem 29 éves vagy, de a Veszprém az elő külföldi klubod. Feltételezem, voltak már korábban ajánlataid, hasonló lehetőségeid. Miért éppen most döntöttél úgy, hogy elhagyod Franciaországot?
Először is, megtiszteltetés, hogy itt lehetek. Számomra Veszprém az egyik legjobb választás, az egyik legjobb hely a kézilabdázásra. Régóta kedvelem ezt a klubot. Szeretek ott játszani, imádom a hangulatot, az Aréna közönségét, amely nagyon sportszerű szurkolókból áll. Komoly ambícióim vannak. Bajnokok Ligáját akarok nyerni, és úgy gondolom, igazán nagyszerű csapatunk lesz Veszprémben, amely képes lesz megnyerni a sorozatot.

Világklasszis játékos vagy. Olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok, de nagyon keveset játszol a PSG-ben, Szerdarusicsnál. Tudod, mi ennek az oka? Van valami probléma közted és az edző között?
Őszintén szólva, fogalmam sincs. Sosem beszéltünk erről. Ez a probléma nem a sportról szól, hiszen amikor lehetőséget kaptam, mindig igyekeztem, és jól is játszottam. Nyilván másvalakit akar játszatni ezen a poszton. De nem gond. Eddig vártam, most pedig váltani akarok, és biztos vagyok benne, hogy a következő szezon jobban alakul a számomra.

Fotó: EUROPRESS/AFP

Londonban, 2012-ben az olimpiai kézilabdatorna hőse voltál. Utána azonban sérülések miatt sokat kihagytál. Jelenleg milyen állapotban vagy? Hogy érzed?
Nagyon jól érzem magam. Volt egy térdsérülésem, ami természetesen nem jött jól, hiszen sokáig nem játszhattam, ráadásul időközben volt egy edzőváltás is a Paris Saint-Germainnél, és azt követően nem sok játékidőt kaptam. De jól vagyok, az edzéseken minden rendben. 100 százalékos állapotban érkezek ide.

Szereted a nagyvárosokat, a nagyvárosi életet? Azért kérdezem, mert Montpellier és Párizs után furcsa lehet majd számodra Veszprémben élni. Ez nagyon szép város, de mégiscsak kisváros.
Ez biztosan nem lesz gond számomra, hiszen nekem a kézilabda a legfontosabb. Persze vannak még a kézilabdázás mellett is fontos dolgok, de biztos vagyok benne, hogy jól fogom itt érezni magam. Ismerem a magyarokat, nagyszerű, kedves emberek, biztos, hogy ez a váltás jó lesz a számomra.

Úgy hallottam, imádod az életet, nagyon szereted a jó ételeket, és valaki azt mondta rólad, hogy igazi „bonviván” vagy. Hogyan jellemeznéd magad?
Bonviván? Ez szerintem jó megfogalmazás. Egy életünk van. Arra kell törekednünk, hogy jó pillanataink legyenek a munkánkban, az életünkben, a családunkkal. Számomra nagyon fontos, hogy a fejemben minden rendben legyen. Ha jól érzem magam, jól játszom. Ha jól érzem magam otthon, a családommal, bárhol, ez mind segít abban, hogy jobb legyek a pályán.

Fotó: EUROPRES/AFP

És hogyan jellemeznéd magad játékosként? A pályán nagyon erőteljes vagy. Egy kiváló sportember, aki nem fél a felelősségtől.
Valóban nem félek, hiszen 17 éves korom óta vagyok profi. Rengeteg nagy játékossal kézilabdáztam együtt, rengeteg nagy meccsen játszottam, nem jelent problémát, hogy a forró pillanatokban magamra vállaljam a felelősséget. Tudom, hogy jó játékos vagyok, megvan a kellő önbizalmam. Hmmm… Nem is tudom, mit mondhatnék még magamról?

A családodban mindenki sportol. Édesapád kalapácsvető volt, édesanyád diszkoszvető. Hogyan lettét kézilabdázó és nem atléta? Oké, te is dobó vagy, de…
Az első sport, amit kipróbáltam, a kézilabdázás volt. Az iskolában eleinte nem sportoltam. Egy barátom viszont kézilabdázott, és egyszer elkísértem, hogy én is kipróbáljam. Attól a pillanattól kezdve imádom ezt a sportágat, és úgy gondolom, anyukám és apukám is nagyon büszke rám.

Vissza a Veszprémhez. Ismered az új edzőt, Ljubomir Vranjest? Beszélgettetek már a terveiről, az elvárásairól?
Nem, egyelőre még nem volt szó erről. Most (a bemutatkozó sajtótájékoztatón – a szerk.) beszélgettünk először. Ő olyasvalaki, akit nagyon tisztelek, hiszen sok címet nyert a Flensburggal. Mindemellett nagyszerű ember. Több játékosa is azt mondta róla, hogy csodálatos személyiség. Az egyik legjobb edzőnek számít a sportágban, és remélhetőleg fejlődök majd az irányítása alatt.

Végezetül: van valamilyen személyes emléked Veszprémről, a Veszprém Arénáról? Jártál ott néhányszor a PSG-vel is.
A legszebb élményemet a Montpellier-vel éltem át ott, egy BL-mérkőzésen. Nagyon sok sérültünk volt, ezért igen fiatal csapattal érkeztünk. Olyan fiatalokkal, mint Adrien Dipanda, Luka Karabatic és mások. Nyertünk, és az volt az első alkalom, hogy egy Veszprémhez hasonló nagycsapatot sikerült legyőznünk (2009. március 7-én 23-22-re győzött a Montpellier, Accambray 8 gólt lőtt – a szerk.). Akkoriban ez fantasztikus siker volt nekem és az egész klubnak. Eddig ez a legszebb emlékem a Veszprém Arénával kapcsolatban.