A Wunderkind a legnagyobbak között

Abramov Gábor 2017. 03. 08. 11:31    
Olvasási idő: 3 perc

Van abban is valami jó, ha az ember már olyan öreg, hogy nem esik jól a szervezetének az éjszakázás. Régebben az NBA fontos történéseinek oroszlánrészét real-time éltem át. Mostanában hajnalban csapnak tarkón egy nagy adrenalinlöket formájában. Ma például arra ébredtem, hogy Dirk Nowitzki, a Wunderkind belépett a harmincezresek elit klubjába. Régen indult ilyen jól egy napom.

Ebbe a klubba Dirken kívül mindössze öt játékos tudott bekerülni. Kareem Abdul-Jabbar (38 387 pont), Karl Malone (36 928 pont), Kobe Bryant (33 643 pont), Michael Jordan (32 292 pont) és Wilt Chamberlain (31 419 pont). Nem mehetünk el szó nélkül Julius Erving mellett, de ő kakukktojás, mert ugyan átlépte a harmincezres álomhatárt, de a pontok jelentős részét még az ABA nevű ligában gürizte össze, mielőtt beolvasztották volna őket az NBA-be.

Ennek a hatosfogatnak sok szempontból Dirk Nowitzki a legérdekesebb tagja. Nem hiszed? Akkor csak figyelj!

A legfehérebb

Dirk fehér, mint a hó, és ezen a texasi nap alatt töltött lassan két évtized sem változtatott. Ezzel a bőrszínnel más meg sem tudta közelíteni a harmincezresek klubját. Legközelebb a Bostonnal nyolcszoros bajnok John Havlicek jutott (26 395), de minden idők legjobb fehérbőrű (egyesek szerint hamvas) játékosát, Larry Birdöt már 21 791 pontnál megállították a sérülései.

A legeurópaibb

Az ötvenes listára Nowitzki mellett csak a még mindig aktív Pau Gasol került fel, aki egyelőre még alulról karcolja a húszezret. Miközben az NBA-ben egyre több a nemzetközi játékos, továbbra is ritka, ha egy csapatnak egy európai a legjobbja, az pedig gyakorlatilag példátlan, hogy valaki a környékről stabilan hozza azt az alhangon 25 pontos átlagot, ami a harmincezres álomhatár áttöréséhez szükséges. Erre a jövő reménységei közül a New York-i Kristaps Porzingisnek és a Milwaukee Bucks csodagyerekének, Giannis Antetokounmpónak lehet esélye.

A legeszköztelenebb

Abdul-Jabbarnak ott volt az égi horog. Chamberlain nem volt egy súlycsoportban a kortársaival, valódi Góliát volt a Dávidok között. Karl Malone-nek olyan fizikuma volt, mint előtte az NBA-ben talán senkinek. Jordan egy csalás volt, hiszen a játék összes elemében otthonosan mozgott, Kobe pedig DNS-szinten másolta őt.

Ehhez képest Dirk Nowitzkin sokáig nagyítóval kellett keresni az izmot, sosem számított se robbanékonynak, se gyorsnak, viszont nem is ugrott magasra. De úgy dobott, mint előtte ilyen magassággal senki. És itt nem feltétlenül csak a dobóformájára vagy a hatékonyságára gondolok. Mentorával, Holger Geschwindnerrel kidolgoztak egy olyan mozdulatot, amivel még a Sports Science című műsor is foglalkozott. Az egyébként 213 centi magas Nowitzki a védőtől ellépve, a térdét felhúzva kirúgott az egyik lábával, ezzel helyet csinált maga előtt, majd féllábról ugrott el hátrafelé, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy leblokkolják, vagy akár csak zavarják is a dobását.

A legnagyobb meglepetés

Ugyan vannak a klubban olyanok, akik Dirknél később keltek el az NBA Draftján, a vállalhatatlan hajú német fiú feje felett lebegett a legnagyobb kérdőjel. Eredetileg a Milwaukee Bucks választotta, de nem sokkal később örömmel cserélték el Dallasba egy brutális méretű centerre. “Tractor” Traylor alig 2000 pontot haknizott össze az NBA-ben, és egy szívinfarktus következtében mindössze 34 évesen már el is hunyt. Dirk hatalmas outsider volt, és minden idők egyik, ha nem a legnagyobb “rablása” lett belőle.

A legjobb arc

Talán kicsi még a minta ahhoz, hogy szabályként tekintsünk a megfigyelésemre, de eddig az első lépés a harmincezresek klubja felé a helyenként vállalhatatlan arrogancia volt. Kareem Abdul-Jabbar játékosként is mérhetetlenül zsémbes volt, és amióta visszavonult, a helyzet csak romlott. Wilt Chamberlaint senki sem szerette, megítélése csak a visszavonulása, és sajnos főleg a halála után kezdett változni. Karl Malone sem véletlenül nem kapta meg egyszer sem a “Liga Fasza Arca” díjat az NBA-ben töltött 19 éve alatt. Jordan egy ultrakompetitív, arrogáns terminátor volt, és Kobe ebben is követte, amíg pályafutása utolsó néhány évében át nem változott a játék kifejezetten szórakoztató, szókimondó nagykövetévé.

Ezzel szemben Dirk az első perctől kezdve iszonyatosan szimpatikus ember benyomását keltette bennem. Jó humora van, aki már aktív játékosként is beült kommentálni, ha a sérülései miatt éppen nem tudott pályára lépni. Emellett nem ügyel kínosan az image-ére, szívesen csinál hülyét magából, de ha kell, keményen kiáll magáért, a csapattársaiért vagy éppen a tulajdonosáért.

Dirk Nowitzki úgy került be a klubba, hogy nem vált a játék megszállottjává. Helyén tudta kezelni azt is, amikor kudarcot vallott, és méltósággal viselte azt is, amikor 2011-ben végre bajnok lehetett. Sportolóként, emberként és sportemberként már eddig is a legnagyobbak közé tartozott.

A 30 000 pont csak a ráadás.