Talpra, magyar!

Abramov Gábor 2015. 10. 07. 09:44    
Olvasási idő: 2 perc

Mindenkit irigylek, aki ott lehet a Fradi-pályán csütörtök este. Nem jószántamból én csak „divat” leszek csütörtök este, de legalább úgy szurkolok a Feröer ellen győzelemre ítélt válogatottnak, mintha kint lennék az arénában.

Itt az idő, most vagy soha?!…
Belfast, 90.perc, amikor lerágod a körmöd, izzad a tenyered, hogy fújja le bíró sporttárs és maradjon 0-1, lehessen ünnepelni… És érkezik Kyle Lafferty, 1-1! Sebaj, megmaradt az esély „csak” le kell gyűrni a feröeri dokkmunkásokbol és halászokból verbuválódott, időközben focizni is megtanuló válogatottat. Akárki akármit mond, amelyik válogatott oda-vissza veri a mindenkori görög válogatottat, amelyben top bajnokságokban pallérozódó és rendszeren pályára lépő játékosok vannak, az már elismerésre méltó. Tudjuk, emlékszünk a tavalyi, tórshavni (nem feltétlen megérdemelt, de) nagyon fontos győzelmünkre.
Általánosságban a „kis” országok válogatottjai, amelyek nem tudnak sztárokat, igazi klasszisokat felvonultatni, a nagyon zárt és iszonyatosan fegyelmezett védekezésükkel, majd az abból való kontratámadásokkal tudnak (próbálnak) érvényesülni. Ez úgy, ahogy van, megdőlt a kinti mérkőzésen, amelyen (a műfű segítségével is) tulajdonképpen Feröer irányította a talalkozót. Megleptek minket!
A csütörtöki mérkőzésnek máshogy kell alalulnia hazai pályán, NÉZŐK előtt megvannak a játékosaink ahhoz, hogy mi uraljuk a játékot és megnyerjük a mérkőzést. Ezek után megint jöhet a számolgatás! Megkockáztatok egy abszolút támadó szellemű, számomra várható kezdőcsapatot megjósolni, egy-egy gondolattal jellemzve a pályára küldendő játékosokat. Lássuk! 🙂
Király – maga a megbízhatóság
Fiola – a végre „megtalált” modern jobb bekk
Juhász – a tekintély
Kádár – fiatalos hidegvér
Leandro – a „látó” balhátvéd
Nagy Á. – a már nem meglepetésember (számomra)
Gera – a letisztultság, rutin és az évek
Lovrencsics – a sebesség és remek beadások
Dzsudzsák – a „mi” top játékosunk
Nikolics – a gólzsák 1.0
Böde – a gólzsák 2.0
Ezek után csak egy dolog maradt, kiszurkolni a győzelmet amellyel talán valóra válhatnak az álmok, egy ország álma. Kijutni egy világversenyre!
Mert a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nagy híréhez…