(Nem túl) Kedves LeBron!
Mostanában nem vagy kedves. Irtod magad körül az embereket, izzítod magad körül a levegőt, miközben túl sokat játszol, a csapatod pedig veszít. Beszélnünk kell, mert szeretnék egy izgalmas NBA-szezont látni egy rajt-cél Warriors-győzelem helyett, és úgy tűnik, te vagy az egyetlen esélyem, de úgy látom, kezded elveszíteni a fonalat.
Az elmúlt napokban leszúrtad azokat a negyedik, ötödik, tizenötödik embereket a csapatodból, akik fél éve bajnoki címhez segítettek, mikor azt mondtad, hogy a csapatodban vagytok ti, a Sztárok, és vannak a többiek.
Valószínűleg minden önbizalmát elvetted a 22 éves Kay Feldernek, mikor egy „kib.szott csereirányítót” követeltél.
Nekimentél a tulajdonosnak, a sportigazgatónak, legutóbb pedig Charles Barkley-nak is, akinek bármely mondatát legutóbb a kilencvenes években lehetett komolyan venni.
Ez a Cavaliers a te csapatod. Nem Dan Gilberté, nem David Griffiné, nem beszélve Tyronn Lue-ról. A játékosok rád hallgatnak, utánad mennek, éppen ezért nem nyilatkozhatsz össze-vissza, főleg akkor, ha garantáltan semmit nem érsz el vele.
Vegyük sorra! Dan Gilberttel kibékültetek, összehozott neked egy olyan keretet, amelyikkel bajnoki címet tudtál nyerni, és ezután sem volt olyan döntés, ami nem a te kérésed szerint alakult volna. Soha tulajdonos nem költött még 130 millió dollárt fizetésekre, ahogy most ő teszi. Akartad J. R. Smith-t – túlfizették, mert kérted. Ragaszkodtál Kay Felderhez a drafton – megszerezték neked. Azt mondtad, Warriorsabb akarsz lenni a Warriorsnál, mert az élet bizonyította, hogy a matek működik, a hármas többet ér a kettesnél – idehozták neked Kyle Korvert úgy, hogy a jövőt áldozták fel érte, és ki tudtok állítani egy olyan ötöst, amelyik ha gyomorrontást kap, triplát hány. Tették mindezt azért, hogy 33 évesen, amikor már nincs időd várni, esélyt kapj a címvédésre, és hogy a csapatod akkor is versenyképes legyen, amikor te a padon ülsz.
Elhiszem, hogy nyolcból hatszor kikapni egymás után nem kellemes, hogy az azóta született két győzelem se vígasztal, hogy mérges vagy és feldúlt, mert még a Sixers is több meccset nyert januárban, mint ti. De őszintén: mi zavar ezen? Te voltál az, aki első Miamiban játszott éved első hónapjában, egy 9-8-as rajt után talpra állítottad a Heatet, és bár később bevallottad, hogy a közepes rajt után voltak kétségeid, valahogy elvezetted a csapatot két bajnoki címig. 15 éve játszol az NBA-ben, pontosan tudod, hogy egy januári gyengébb sorozat lényegtelen, beszélni is felesleges róla. Te pedig mostanában egyfolytában csak beszélsz, és nem a megfelelő emberekkel.
A vezetéssel úgy vitatkozol, hogy nincs igazad, Barkley-val meg úgy, hogy nincs értelme. Ezek helyett én bemennék Tyronn Lue-hoz, és elmondanám neki, nincs az jól, hogy sorrendben megvívott hat bajnoki döntő után, 33 évesen a liga 450 játékosa közül te játszod a legtöbbet. Ha esetleg, véletlenül, netalán az lenne a helyzet, hogy ezt te kéred, akkor felejtsd el, és engedd, hogy a többieknek jusson esély éles helyzetekben megmérni magukat nélküled, különben a playoffban sem tudnak majd segíteni.
Fogd magad, és magyarázd el Feldernek, Korvernek, Shumpertnek, hogy mi a dolga ebben a csapatban. Nekem ne mondd, hogy egy csereirányító miatt ekkora balhét kell rendezni, amikor éppen most edz nálatok Kirk Hinrich és a bajnok Heated elsőszámú „irányítója”, Mario Chalmers, hogy bizonyítsanak – amúgy tudtad, hogy a másik ex-Heates „irányító”, Norris Cole éppen Kínában játszik? Te is tudod, hogy a vezetőség fel fogja tölteni a keret 15. helyét, méghozzá azzal a játékossal, akit a rendelkezésre állók közül te választasz. Ha úgy akarod, nem maradsz csereirányító nélkül, ha meg úgy, akkor hoznak még egy centert, és azt is megmondhatod, hol üljön az öltözőben.
Ha már Nyugatról úgyis bejut a hiper-szuper Warriors, szeretnék egy Cavs-Warriors döntőt, hogy végre eldőljön 1-1 után, ki a jobb. Bízom benned, ne rontsd el.