Saját szemmel

Abramov Gábor 2016. 12. 22. 00:08    
Olvasási idő: 3 perc

Örményország-Montenegró, világbajnoki selejtező, E-csoport

Az örmény válogatott új edzővel a kispadon vágott neki a Montenegró elleni mérkőzésnek. A szövetség munkatársai, akik nem a türelmükről híresek, a korábbi gólerős játékosnak, Artur Petroszjannak szavaztak bizalmat. Az elmúlt időszakban az örmény futball több utat is kipróbált, de egyiken sem tudott vagy akart végigmenni, ez mindig nézőpont kérdése. Az elmúlt bő tíz évben az ember csak kapkodta a fejét, amikor szóba került az örmény futball, hiszen arrafelé úgy váltogatták a szövetségi kapitányokat, mint az olasz kormány egy időben a minisztereit, legalábbis, amikor naprakész voltam abból, hogy Giulio Andreotti éppen melyik tárcát vezeti vagy melyiket megint. Még nehezebb helyzetben lehettek a játékosok, akik alighogy hozzászoktak egy játékstílushoz, máris magukba kellett szippantaniuk egy másikat. 2002 óta 13 szövetségi kapitány kezdett bele valamibe, és a hazai szakembert, Vardar Minaszjant leszámítva, aki 5 évig dirigálta a válogatottat, egyikük sem kapott egy évnél többet, hogy legalább felvázolhassa, hogy mit is szeretne. Román, francia, holland, skót, angol, dán és svájci szakember is kipróbálhatta magát az örmény futballban, de egyikük sem vált be, és közel sem biztos, hogy ez csak az ő hibájuk. Az Ararát lábánál talán rájöttek arra, hogy akkor juthatnak előre, ha az öltözőbe nem kell tolmács. A legutóbbi 4 szövetségi kapitányból három örmény, hazaiak váltották egymást a kispadon, amire 2002 óta nem volt példa. Akkor Szukiaszjan helyére Adamjan ült le, legutóbb, nagyjából egy hónappal ezelőtt, szintén Szukiaszjan ment, hogy Petroszjan, az örmény futball egyik legnagyobb egyénisége, elkezdhesse a munkát. Sokáig a korábbi 70-szeres válogatott játékos vezette a házi góllövőlistát, aztán jött Mhitarjan, és letaszította a trónról, de ezt cseppet sem bánta. Az örmény labdarúgás történetének két legeredményesebb játékosa, kéz a kézben kiránthatja az ország futballját a gödörből, minthogy ott van. Vagy volt? Örményország 2013 októberében győzött utoljára tétmeccsen, azaz három évvel ezelőtt, akkor a bolgárokat verték Jerevánban. A gárda úgy lépett pályára Montenegró ellen pénteken esete, hogy az azt megelőző 11 hivatalos meccsén nem tudott nyerni. A 4. forduló előtt nem volt pontja, a legutóbbi selejtezőn sem nyert meccset, a 2014-es világbajnokság felé vezető úton azonban fontos skalpokat gyűjtött, hiszen Dániát és Csehországot is meg tudta verni idegenben, aztán elmaradtak az eredmények, és a szerencse is elpártolt az örmények mellől. A románok elleni meccsük rögtön rosszul alakult, hiszen gyors gólokat kaptak, és szinte végig emberhátrányban futballoztak, a lengyelektől a 93. percben kaptak ki, és ezen a meccsen is sokáig 10 emberrel futballoztak. Montenegró veretlenül vágott neki a jereváni meccsnek. Tumbakovics legényei csak Kolozsváron hullajtottak pontokat, igaz, a Kincses Városban ki is kaphattak volna, ha Stanciu belövi a büntetőt a 92. percben, a Steaua játékosa azonban kihagyta a tizenegyest. Belefér, hiszen a legfrissebb hírek szerint a románok nem az oroszországi világbajnokságra, hanem a 2020-es EB-re készítik elő a csapatot. Addig a szurkolókat is fel kell készíteniük, van még idő, hiszen pénteken csatatérré változtatták a nemzeti Arénát, ahol a románok 20-adszor léptek fel, ezúttal vesztes meccsen. A lengyelekkel 34-edszer meccseltek, és tétmeccsen először kaptak ki.

Ezzel szemben Örményország és Montenegró először találkozott egymással, és nem volt kérdés, ki a meccs esélyese. Elég volt végigfutni a névsoron. A fekete hegyek országa, ha nem is világsztárokkal, de klasszis futballistákkal rendelkezik. Örményországnak is van egy büszkesége, a már említett Mhitarjan, aki közel 50 millió euróért került a nyáron a Unitedhez, ahol sokat nem fog játszani, ezt ő is tudja, és már készíti is elő a dortmundi visszautat. A meccs úgy alakult a vendégek számára, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: két perc alatt rúgtak kettőt, két védelmi hibát kihasználva, és úgy nézett ki, hogy a hazaiak megint beleszaladnak egy nagyobb pofonba. A második félidőben Grigorjánék azonban átírták a forgatókönyvet. Sőt, maga Grigorjan vette a kezébe az irányítást: az 50. percben elindult a saját térfeléről, és nem kis szerencsével gólt szerzett, amivel visszahozta a reményt. A csapat játéka feljavult, egyedül Pizzelli nem tudott felpörögni, az örmények nyomtak, és a 74. percben ki is egyenlítettek. Ekkor már nem volt ott a pályán a déliek négyese, Vukcsevics, akit Tumbakovics azért cserélhetett le, mert volt egy sárgája. Hiba volt. Mindezek ellenére Joveticsék még mindig megnyerhették volna meccset, a helyzeteket azonban nem tudták kihasználni, sőt, az utolsó másodpercben, és ez nem vicc, ki is kaptak. A tizenhatos előterében Kazarjan elcsípett egy lecsorgót, és bevágta a korábbi Videotonos kapujába. Az örmények megfordították a meccset, és 3 év, valamint 11 nyeretlenül megvívott mérkőzés után ismét győzelmet ünnepelhettek. Nekem van egy kérésem: minden meccsre Královecet kérem, és nem csupán azért, mert jó bíró, hanem azért, mert ha ő vezet, akkor az izgalom garantált. Lásd Légia Varsó-Real Madrid!