Bizalom

Takács Rita 2017. 07. 03. 16:53    
Olvasási idő: 3 perc

Nemanja Nikolics Kaposváron, a Videotonban, a Legia Warszawánál és most a Chicago Fire-nél is megkapta a bizalmat. Élt vele. Talán egyszer a válogatottban is meg lehetne próbálni percek helyett meccsekre bízni benne.

Hetek óta készülök arra, hogy Nemanja Nikolicsról írjak. A magyar támadó gondoskodik arról, hogy a téma ne veszítse el aktualitását, gyakorlatilag nincs olyan bajnoki forduló, hogy ne szerezne gólt. Jelenleg 16 góllal vezeti az MLS góllövőlistáját, és jó úton halad afelé, hogy klubja és a liga gólrekordját is megdöntse az egy szezonban szerzett találatok tekintetében.
Épp a napokban nyilatkozta az nso.hu-n: „Akik bíznak bennem, azoknak nem okozok csalódást.”
A mondat üzenetértékű, hiszen van egy olyan hely, ahol soha nem kapta meg igazán az esélyt, ez pedig a magyar nemzeti csapat.
Nikolics 23-szoros magyar válogatott, de mindössze 6-szor kapott kezdőként lehetőséget, továbbá egyetlen egyszer sem volt végig pályán. A hollandok elleni 8-1 alkalmával debütált, 10 percet kapott Egervári Sándortól, majd a soron következő, Andorra elleni vb-selejtezőn kezdő volt és megszerezte első gólját a válogatottban (ekkor Csábi József volt a megbízott kapitány). Pintér Attilánál is kiegészítő ember lett, 4 meccsen kevesebb, mint 80 perc jutott neki, majd Dárdai Pál sem mellette tette le a voksát, tétmeccsen maximum 20-30 perc játéklehetőséget kapott. A jelenlegi kapitánynál is hasonló a helyzet, ő sem bízik benne igazán. Legutóbb, az Andorra elleni meccs előtt a szövetségi kapitánnyal együtt azt kommunikálták, hogy mivel 15-20 perc jutna mindössze neki, így nem jön haza Amerikából. Kapott is ezért rendesen, hogy nem tiszteli a nemzeti csapatot, meg hogy a válogatott szent ügy. Ez nyilván vitán felül áll, de mindenkinek van egy saját története, amit nem árt, ha ismerünk, mielőtt ítélkezünk. Így Nikolicsnak is. Számon lehet-e kérni a döntése miatt olyasvalakit, aki tényleg mindent megtett, hogy megkapja az esélyt. Valakit, aki nem ajándékba kéri a bizalmat, hanem megdolgozott érte. Nikolics mérlegelt. Két nap utazás 15-20 percért a válogatottban, na meg a sérülés kockázata vagy a folyamatos játéklehetőség az MLS-ben. A döntés őt igazolta, hiszen gólt szerzett ebben az időszakban (is) a bajnokságban. Másrészt el tudja azt bárki képzelni, hogy ha a szövetségi kapitány azt mondja, Niko, nem tudom garantálni, hogy kezdő leszel, de a csapatnak és nekem is szükségem van rád, akkor nemet mondjon? Aki ilyet tesz, az a jövőbeni válogatott karrierjét kockáztatja. A szövetségi kapitány azt nyilatkozta, most eltekint Nikolics játékától, ez tehát épp annyira volt a futballista, mint a kapitány döntése.

Fotó: EUROPRESS/AFP

Nikolicsról az egész magyar labdarúgó-társadalom példát vehet. Egy nagyon jó, de nem extraklasszis képességekkel rendelkező játékos, aki eddig tökéletesen építette fel a pályafutását, a maximumot hozta ki abból. Minden klubváltásával előrébb lépett, olyan csapatokat és bajnokságokat választott, ahol fejlődik, de a léc elérhető magasságokban van számára. Észszerű döntéseket hozott, a pénzt is figyelembe veszi, ugyanakkor nem tekinti elsődleges szempontnak. Eddig akárhova került, gólkirály lett. Így volt ez a Kaposvár, a Videoton és a Legia játékosaként is, és nem tűnik úgy, hogy megszakadna a sorozat.
Nem vagyok futballszakember, de azt azért látom, hogy Niko és menedzsmentje olyan klubokat választ, ahol a támadófutballt helyezik előtérbe. Ez jellemezte a Videotont és a Legiát is a bajnokságban, így van ez Chicagóban is. És éppen emiatt nem jut neki szerep a magyar válogatottban. De nincs egyetlen olyan kapitány sem, akinél legalább megmutathatná magát?
Nem Szalai Ádám ellen írok, aki 171 Bundesliga-meccsel rendelkezik, annak ott a helye a legjobbak között. De amikor a válogatott 4 meccs óta gólképtelen vagy épp az első számú csatár nem áll rendelkezésre, akkor a teljesítménye alapján nem Nikolics a következő opció? Nem mindig a portugál vagy a svájci válogatott az ellenfél, ha épp a lettekkel vagy Andorrával játszunk, amikor nekünk kell uralni a játékot, akkor nem lehet úgy alakítani a taktikát, hogy helye legyen a csapatban?
Sokszor írtam már, és tartom, a magyar válogatottat mindig a lehető legerősebb összeállításban szeretném látni. Ha tartja a mostani formáját, akkor Nikoliccsal a soraiban.