Európa, jövünk!

Abramov Gábor 2015. 11. 16. 15:15    
Olvasási idő: 2 perc

44 év után újra Eb-résztvevő Magyarország, nemcsak egy nagybetűs CSAPAT, hanem egy ország mely elképesztő, mennyi csalódáson, harcon, megaláztatáson ment keresztül, hogy ismét „felkerüljön” Európa futballtérképére.

Némó (Németh Krisztián) szavait idézve, „köszönjük a törököknek, hogy nyertek”. Köszönjük, mert így megtörténhetett az a felejthetetlen este, amit gyermekeinknek és unokáinknak mesélünk majd! Amikor Priskin Tamás két védővel a nyakán visszavette a labdát a jobb lábára… Akkor, már éreztem, ez valami kegyetlen bombagól lesz. Az lett. Bennem ekkor tudatosult igazán, ott vagyunk az Eb-n! Vasárnap este nem olyan magyar játékosokat láttunk a pályán, akik önös érdekeiket nézve léptek pályára, nem primadonnákat, nem színes cipős, belőtt sérós, agyontetovált futballistákat! Teljesen másokat. Gladiátorokat!
Utolsó leheletükig csúszó-mászó, csípő, harapó, egy nemzetért harcoló, megalkuvást nem tűrő, egymást minden másodpercben kisegítő, remekül játszó, tényleg nagybetűs CSAPATOT! Soha életemben nem láttam ilyen, fejben és taktikailag is összerakott magyar válogatottat.
Nem mennék el szó nélkül kapitányunk, Herr Storck érdeme mellett sem, tudom, megosztó személyiség, tudom, Dárdai Pali csapata ez valójában, de azok a húzások, amelyeket nem kis kockázattal, hatalmas tétnél bevállalt, egytől egyig ültek! Hogy mire is gondolok?
– Nagy Ádám beépítése (aki nálam visszavágón a man of the match volt)
– Kleinheiser behívása, majd kezdőbe tétele
– Böde, félidei behozatala Feröer ellen ( 2 pazar találat)
– Lang Ádám játszatása, majd csapatban hagyása, holott Juhász visszatérhetett volna
– Nem Nikolics, Böde vagy Szalai kezdetése vasárnap, hanem a rendkívül sokat mozgó, agilis, élete gólját szerzó Priskin csapatba állítása
– Tőzsér kihagyása (azt hiszem, ez mindenkit meglepett)
– A két pótselejtező előtt a stábtagok leváltása és Andreas Möller idecsábítása
Összegészében elképesztő rizikókat vállalt be a kapitány, amelyeknek ha csak a fele nem jön be, azt hiszem, egy ország ellenségévé válhatott volna, de bejött… Mind bejött, ez arra enged következtetni, hogy remekül mérte fel a csapat erőőségeit, személyi összetételét, meg merte lépni, amit elődei nem. Kockáztatott! És ahogy a mondás tartja, „kockázat nélkül nincs győzelem” – ez most fényesen beigazolódott!
Szenzációs, földönkívüli szurkolás mellett, ahol ismét egymásra talált egy ország és egy csapat.
2016-ban Eb-résztvevő Magyarország! Annyiszor fogjuk még ezt mondani, de sosem fogjuk megunni, akárhányszor leírom. Mindig ráz a hideg!
Ez most az ünneplés ideje, itt most nem a „megbűnhődte már e nép a múltat” gondolatok ideje. A jelen és a közeli jövő értékeinek ünnepe!
CSAPATUNK VAN!