A pontozásról

Abramov Gábor 2016. 11. 23. 11:21    
Olvasási idő: 4 perc

A Kovaljov – Ward mérkőzésről eszembe jutott egy jó régi történet. Pontosabban szólva egy tizenkét évvel ezelőtti mérkőzés. Bizonyára mindenki emlékszik a De La Hoya – Felix Sturm összecsapásra. Az elmúlt 15 év egyik legnagyobb csalásaként emlegetik a pontozók ítéletét.

A közvélemény azt várta, hogy a világsztár amerikai lemossa a jobbára ismeretlen német bunyóst. Ezzel szemben Sturm végig fegyelmezetten, magabiztosan bokszolt, míg Oscar csak küszködött. Magához képest! A várakozásokkal ellentétben a meccs képe, plusz a kommentár, no és az eredményhirdetés után a szurkolók füttykoncertje egyértelműen csalást sejtetett. Még De La Hoya is érzékeltette a néhány éve megjelent önéletrajzában, hogy bizony ezt ajándékba kapta…

Ehhez képest, amikor az Arany Pillanatok című műsor szerkesztője megkért, hogy állítsak össze egy amolyan Best of 3 percet a meccsből, nem tudtam a bírói részrehajlásra kitérő felkonf szövegemet alátámasztani igazán szép Sturm-jelenetekkel. A német ugyanis szinte csak balegyenessel talált, ami szép történt azon a meccsen, azt Oscartól láthattuk. Sturm rendkívül magabiztosan bokszolt, szálfa egyenes alapállásából határozottan döfködte a balegyeneseket, és jó párszor eltalálta a láthatóan súlyfelesleggel ringbe lépő Oscart, ám látványos akciója alig volt. Ugyanakkor simán elhitette mindenkivel, hogy Ő az úr a ringben, az történik, amit ő tervelt ki. Talán így is volt. Azzal a boksszal ugyanakkor nem lehetett kitölteni három percet. Gyanút fogtam, és megkértem egykori edzőmet, Klein Csabát, hogy nézzük meg együtt újra a meccset. Beültünk a SportTV egyik vágószobájába, ahol a technika segítségével tényleg aprólékosan ki tudtunk elemezni minden fontosabb jelenetet. Sokszor kockánként néztünk meg egy-egy parázsabb ütésváltást (1 másodperc = 25 kocka), úgyhogy kb. 2-3 órán keresztül néztük a csatát. Bármily hihetetlen, amellett, hogy a szorosabb meneteket direkt Sturmnak adtuk, végül – a pontozókhoz hasonlóan – nálunk is 115-113 lett a végeredmény. Oscar De La Hoya javára! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a ring mellett ülő három pontozónak sasszeme volt, hanem azt, hogy sok esetben teljesen más az összbenyomás, és más a valós találatszám.

Én sokáig csak utóbbit vettem figyelembe, így amikor a csalásra példaként felemlegették ezt a bizonyos mérkőzést, akkor magamban dünnyögve megjegyeztem, hogy „dehogy volt csalás”. Aztán látva a sok furcsa pontozói döntést, arra jutottam, hogy sokkal fontosabb, miként látják a meccset közvetlenül az utolsó gongszó után a helyszínen ülő szurkolók vagy a tv-készülékek előtt helyet foglaló nézők, mint az, hogy végigböngészve újra és újra aprólékosan a küzdelmet, végül kinél látjuk a több, hangsúlyosabb és tisztább ütéseket. A pontozókban és bennünk nézőkben egyaránt akkor és ott fogan meg, hogy ki a jobb, ki érdemel győzelmet.

Vasárnap hajnalban miután kihirdették Kovaljov győzelmét, elsőre a régi beidegződés gyanánt átfutott rajtam, hogy még egyszer megnézem a tizenkét menetet. Aztán letettem róla. Nálam egyértelműen az orosz nyerte a meccset! Nem volt bennem kétely. A helyszíni nézők, az amerikai kommentátorok, a ring mellett dolgozó szaksajtó munkatársai nagy többségben Kovaljovot látták jobbnak. És ez a lényeg! A címvédő tudta elhitetni velünk, hogy ő dominál, ő diktálja a meccs iramát, ő az agresszor, ő az úr a ringben! Akkor és ott neki hittek/hittünk! Ráadásul ő ütötte le az ellenfelét. Nem érdekel, hogy az ismétlés megnézésekor, az ütéseket akkurátusan számolgatva milyen eredmény jönne ki (bár kötve hiszem, hogy másmilyen). Mondom mindezt úgy, hogy Ward bunyója közelebb áll hozzám, és a meccs elején adásban is elmondtam, hogy az ő pontozásos győzelmét tippelem. Tévedtem! Kovaljov győzött, Wardot kihozták…

Nem szeretek csalást emlegetni. Fogalmam sincs – másoknak sem –, hogy mi folyik a háttérben. Inkább szoktam pontozói inkompetenciára gondolni. A szóban forgó meccsel kapcsolatban azonban elsősorban egy íratlan szabályra haragszom (feltéve, ha valóban nem csaltak). Pontosabban azokra, akik azt kitalálták. Tudvalevő, hogy a szabálykönyv nem tiltja, hogy egy menetet X-re adjon a pontozó, azaz: jogában áll döntetlenre adni a látott 3 percet. Igen ám, de a szövetség elöljárói, és a szupervizorok elvárják, hogy valahogy mégis tudjanak különbséget tenni, és lehetőleg 10:9-ra pontozzák le a legszorosabb felvonást is. Hallottam olyan pontozóról, akit megbüntettek (ha jól emlékszem, eltiltottak), mert egy tizenkét menetes meccsen 4 menetet is X-re adott… El tudom képzelni, hogy a „megfélemlített” amerikai pontozó egy teljesen kiegyenlített menet után is inkább kihoz valakit győztesnek, mintsem, felvállalja a rizikót, hogy a több ezer dolláros gázsival járó Las Vegas-i gálák helyett lezavarják valahova Dél-Kaliforniába a mexikói határ mellé egy poros tornatermi rendezvényre.

És hogy miként jön ez ide? Hát úgy, hogy volt kb. 4 olyan menet, amit lehetett ide is, oda is adni. Tipikus döntetlenszagú menetek! Ám a 3 derék amerikai pontozó – egy Las Vegas-i gálán, melyen honfitársuk egy orosz ellen bunyózik – minő meglepetés, Wardnak adta az ÖSSZES kétséges felvonást. Meggyőződésem, hogy amennyiben szabadabban kezelhették volna a döntetlenre vonatkozó, TÉNYLEGES szabályt, akkor igazságos ítélet születik. Ha csak két menetet 10:10-re adnak, nyer Kovaljov. Ebben az esetben mindenki nyugodtan fekszik le, győzött az igazság! Az idióta íratlan szabálynak köszönhetően azonban most (majdnem) mindenki hőbörög. Sikerült – újra – lejáratni a bunyót. Egy újabb meccs, mely felkeltette a mainstream figyelmét, és ebből is csak rosszul jön ki a sportág.

Az elmúlt időszakban egyébként sorra születtek felháborodást kiváltó eredmények, melyek simán elkerülhetők lettek volna, ha a pontozók nyugodt szívvel írhatták volna az X-eket. Számomra érthetetlen az „íratlan szabály”. Egy meccs végeredménye lehet döntetlen, de egy 3 perces menet nem? Ebben semmi logika. Az egyszerű néző szeretne győztest látni, tehát inkább az eredményhirdetésnél kellene elkerülni a döntetlent. Ha már! Ahogy azt birkózásban vagy cselgáncsban teszik. Arról, hogy tizenkét meneten belül egy 3 perces etapot döntetlenre adnak, nem is tudok, meg nem is érdekel. Győztest szeretnénk látni! Igazi, valódi győztest! Aki többet tett a győzelemért, aki képes volt elhitetni az emberek többségével, hogy dominált a ringben. Ahogy azt Szergej Kovaljov tette vasárnap hajnalban.