Tönnesen, a tank

Sport TV 2017. 05. 11. 14:11    
Olvasási idő: 2 perc

Kent-Robin Tönnnesen, a veszprémiek új norvég jobbátlövője nem éppen hűvös északi Mindenkivel rendkívül közvetlen, barátságos, és szinte egyfolytában mosolyog. Tehát jókedvűen, ugyanakkor igen tudatosan építi fel a pályafutását, amelynek új szakaszához érkezett.

Kent-Robin Tönnesen, a Telekom Veszprém játékosa. Hogy hangzik?
Igazán jól. Alig várom, hogy a Telekom Veszprém tagja legyek. Ez egy nagy klub, a világ egyik legjobbja. Egy álmom vált valóra azzal, hogy ehhez a csapathoz tartozom. Nagyon várom a közös munkát ezekkel a kiváló játékosokkal és egy ilyen remek edzővel. Korábban játszottam már Veszprémben, ismerem az atmoszférát, és várom, hogy az ottani szurkolók előtt lépjek pályára.
Eddig lépésről lépésre haladtál a karriered során. Norvégiából a Savehofba, onnan Wetzlarba, majd a Füchse Berlinbe, most pedig Veszprémbe igazoltál. Minden pontosan a terveid szerint halad?
Igen. Nem akartam túl nagy lépésekkel haladni. Ez is fontos volt a fejlődésem szempontjából. A mostani egy jó lehetőség, ugyanakkor nehéznek ígérkezik, mert nagy lesz a nyomás, valamennyi meccset meg kell nyernünk és persze minden évben meg akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját. Minden nap a legjobbamat kell majd nyújtanom, de szerintem ezzel együtt szórakoztató lesz.
Hosszú idő után te vagy az első norvég férfi játékos Magyarországon. Tudod, melyik honfitársad szerepelt korábban Veszprémben?
Igen, Bjarte Myrhol, ugye? Egy keveset beszélgettem is vele Veszprémről, és csupa jót mondott, úgyhogy nem volt nehéz meghoznom a döntésemet.
Azok után, hogy beszéltél Myrhollal, sejted, milyen lesz az életed Magyarországon?
Meglátjuk, de szerintem jórészt hasonló, mint eddig. Edzéseink vannak, aztán hazamegyünk a családunkhoz, tesszük a dolgunkat. Nem ígérkezik nagy változásnak, de azért természetesen várom, hogy Magyarországra jöjjek. Voltam már Veszprémben, egy keveset láttam a városból, és igazán tetszett.
De azért nem ugyanolyan, mint Berlin.
(Nevet.) Hát, nehéz összehasonlítani. Tulajdonképpen Berlin túl nagy. Nyilván lesz majd némi változás az életünkben, hiszen ez egy kisebb város, de szerintem jó lesz itt nekem és a családomnak is.
Az imént beszéltél a nyomásról. Mint a skandináv játékosok általában, te is mindig nyugodtnak tűnsz. Nem voltam benne biztos, hogy ismered ezt a kifejezést. Pedig Veszprémben nagyon fontos szó a „nyomás”.
Természetesen. De mindenhol van nyomás. Mindig a legjobbadat kell nyújtanod, és ez nyilvánvalóan Veszprémben is így lesz. Annál is inkább, mert minden edzésen remek játékosokkal találkozom majd.
Az egyik jövőbeli csapattársad, Nagy László, a világ egyik legjobb jobbátlövője. Mit gondolsz, számodra nehézségét vagy inkább egy jó lehetőséget jelent, hogy ugyanazon a poszton szerepeltek?
Egyértelműen jó lehetőséget. Sokat tanulhatok tőle, hiszen talán a kézilabda-történelem legjobb jobbátlövője. Versengés természetesen lesz majd, mint mindig, de nagyon várom már, hogy együtt játsszunk.
Félnivalód biztosan nincs, hiszen az egész kézilabdavilág a norvég kézilabdázókat csodálja. És már nem csak a női, hanem a férfiválogatottat is. Milyen titkot őriztek arrafelé, Norvégiában?
Nem félünk senkitől. Úgy gondolom, ez a kulcs. A vébé előtt azt mondtuk, rendben, jó csapatunk van, és ha minden meccsen a legjobbunkat nyújtjuk, bárki ellen van esélyünk. Hihetetlen, amit összességében nyújtottunk. Igazán jól kézilabdáztunk. A stratégiánk a jó védekezésre épült, amiből átrohantunk az ellenfeleken. Sokat futottunk, nagy sebességgel és szerintem sok csapat elfáradt ellenünk.
Jól ismered az új edződet, Ljubomir Vranjest a Bundesligából? Össze tudod hasonlítani őt Bergével, a norvég kapitánnyal?
Igen, szerintem elég hasonló a filozófiájuk.
Amit Flensburgból hoztak.
Igen-igen. Kiváló edző, alig várom, hogy vele dolgozhassak.
Akkor arra is készen állsz, hogy a nyári edzőtábor során reggel 6-kor felkelj és elindulj futni?
(Nevet.) Persze, ha kell. A munkának ez a része nehéz egy kézilabdázó számára, de állok elébe.