Trollimpiai játékok

2012. 08. 03. 22:46    
Olvasási idő: 2 perc

„Hát arra, ugye, számítottam, hogy bepisálok, arra is, hogy összecsinálom magam, de hogy mindez a nyakamba folyik, arra nem gondoltam volna.” – mesélt műrepülőkalandjáról András bácsi Moldova György „A gyávák bátorsága” című könyvében. Így jártam én is. Nem jó érzés.

Az egész vasárnap éjjel kezdődött, amikor Magyarországon talán az elsők között találtam rá Bruce Arthur tweetjére Szilágyi Áronról. Azt gondoltam, hogy ezt az egyszerre nagyon vagány, mégis nagyon aranyos sztorit meg kell osztanom a Sport TV Facebook oldalát like-oló csaknem 100 000 emberrel. A posztra több mint 3000 like érkezett, de a kommentek között egy-két félnótás miatt elszabadult a pokol, és hamarosan Áron helyett Balotelliről, Neymarról és a hozzászólók anyjáról folyt a párbeszéd.

Azóta minden napra jut egy elkeserítő történet. Aki arra számított, hogy a Facebookon az embereket vissza fogja tartani a minősíthetetlen viselkedéstől, hogy mindenki látja az igazi nevüket, munkahelyüket, és még sorolhatnám, az tévedett. A legfelemelőbb bejegyzésnek, a legmeghatóbb képnek is csak percei vannak, mire megérkezik az első troll. A többiek meg sajnos nem tudják megállni, hogy ne szóljanak vissza, pedig ezzel csak felbátorítják őket. Az ilyen aljanéppel kapcsolatos jótanács: „Ne állj le vitatkozni a hülyékkel, mert lesüllyedsz a szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal!”

De, ahogy erre a bevezetőben utaltam, erre számítottam.

Arra azonban nem, hogy néhány fogalom nélküli médiamunkás is beáll a sorba és ahelyett, hogy értéket teremtene, feláll az ebédlőasztalra, letolja a gatyáját és az ínycsiklandó, gyöngyöző húslevesbe csinál.

Bochkor kirohanása Horváth Mariann ellen. Norbi (azóta már bölcsen törölt) bejegyzése a magyarok londoni égéséről. Magyari csicskalángosért kiáltó cikke Gyurta Daniról.

A sor sajnos folytatható.

Aki pedig valaki véletlenül értéket teremt, mint Szántó Dávid a nappalijából, utána eldöntheti, hogy a rasszista hozzászólások és a szakma megvetése megért-e 170 000 nézőt és egy 98%-os tetszési indexet.

Megosztott ország vagyunk és ezen már a jelek szerint egy olimpiai aranyérem sem segít. A trollok közöttünk járnak, ráadásul néhányan nem a pöcegödör aljáról, hanem a tévéből, a rádióból vagy vezető internetes portálok oldalairól fröcsögnek.

Ha nem szeretnél közéjük tartozni, akkor csak annyit kell tenned, hogy kétszer is meggondolod, hogy mikor, kinek és mit mondasz (esetleg írsz), és belátod, hogy a trollok számára az a legnagyobb büntetés, ha semmibe veszed és magadban kiröhögöd őket.

„…és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch,
éljen a Nyugat, éljen Babits!” (Akkezdet Phiai – Nyugat 100)