Saját szemmel

Abramov Gábor 2016. 09. 08. 12:12    
Olvasási idő: 3 perc

Spanyolország-Liechtenstein, G-csoport

A spanyol válogatott életében új szakasz vette kezdetét, hiszen Vicente del Bosque hivatalosan is nyugdíjba vonult, és átadta a stafétabotot Rózsa-város (Ciudad del Fútbol de las Rozas) egyik hajtásának, Julen Lopeteguinek. Az egykori kapus 2010 és 2014 között az U19-es, az U20-as és az U21-es válogatottat irányította igen nagy sikerrel, úgyhogy hiába kampányolt maga mellett Caparrós (évek óta csak beszél a futballról) vagy Jemez (ájjájjájájj), a guipuzcoai szakember óriási előnnyel indult, így az önként jelentkezőknek esélyük sem volt arra, hogy Del Bosque nyomdokaiba lépjenek, és biztos vagyok benne, hogy a világ- és Európa-bajnok szakember is a Real Madrid és a Barcelona korábbi kapusát javasolta a kispadra. Furcsa pályafutás az övé, hiszen valóban mindkét nagy igazolt portása volt, de sehol nem volt első számú kapus. A királyiaknál harmadikként vették számításba, így alig védett. A katalánok 1994-ben igazolták le, és szentül meg voltak győződve arról, hogy a Logronesben nyújtott teljesítményét át tudja menteni, így Andoni Zubizarreta méltó utóda lesz, de három év alatt csupán öt bajnoki kapott, és a potyák után elképesztően sok kritikát. A válogatottban is bemutatkozott, sőt Clemente az 1994-es világbajnokságra is kivitte, ahol, mondanom sem kell, harmadik számú kapus volt, és egyetlen másodpercet sem kapott. A pályafutását figyelve, analizálva, a napnál is világosabb, hogy Julen a szerencse szülötte, és ez az edzői karrierjére is igaz. A Rayo Vallecano első csapatatánál kezdte, ahonnan elküldték, aztán a Real Madrid Castillánál folytatta, ahol nem hosszabbítottak vele, az elmúlt másfél évben pedig a Portót irányította, amellyel nem nyert semmit. Innen is elküldték. Ezt megelőzően azonban a spanyol U19-es válogatottal Európa-bajnokságot nyert Észtországban 2012-ben, amit megismételt Izraelben egy évvel később a két évvel idősebbekkel. 2011-ben és 2013-ban az U20-as világbajnokságon vezette a spanyolokat, tehát ha valaki, akkor ő tisztában van azzal, hogy kikkel lehet frissíteni a spanyol válogatottat. Nem a véletlen műve, hogy őt jelölték a kispadra, és úgy tűnik, hogy ő lehet a megoldás. Egy ötven esztendős szakemberről beszélünk, aki alkalmazkodik a kor vívmányaihoz, és mint ilyen, a legmodernebb eszközökkel méri fel a játékosok képességeit, adottságait, fizikai állapotát. Nem az a fajta, aki megparancsolja, hogyan kell játszani, hanem érvekkel próbálja meggyőzni a játékosokat arról, hogy mi a legjobb a csapatnak. A dialógus híve, mindenkivel elbeszélget, amit Del Bosque nagy ívben került, ugyanis senkivel nem akart konfrontálódni. Folyamatosan kutat, fejleszt és újít. A modern kor egyik legfelkészültebb edzője, aki sokáig dolgozhat a spanyol válogatottnál. Minden esélye megvan rá. Az első akadályokat könnyedén vette. Belgiumban debütált egy barátságos meccsen, amit a spanyol válogatott, Silva duplájával 2-0-ra megnyert. Néhány nappal később következhetett az első tétmeccse: Leónban a spanyolok Liechtensteint fogadták vb-selejtező meccsen. Ez volt az első város, helyszín, stadion, ahol Gerard Piquét bő egy évvel ezelőtt kifütyülték, de úgy tűnik, hogy Leónnal be is zárult a kör. A Barcelona játékosának megbocsátottak, és ahányszor csak labdához ért, megtapsolták. Spanyolország az első félidőben csupán egy gólra volt képes, aztán a másodikban nagyon megszórta a miniállamot, és 8-ig meg sem állt. Az új szövetségi kapitány a szünetben lehozta Thiagót, aki semmilyen hasznot nem termelt a csapatnak, és behozta Nolitót. Alaposan belenyúlt a játékrendszerbe, és egy bátor 3-1-3-3-al küldte ki a pályára a legényeket. Az ellenfél erejét figyelve, semmilyen kockázatot nem vállalt volna azzal, ha így is rajtol. Sergi Robertót, aki hatalmasat játszott, betolta középre Silva és Koke mellé, Nolito a bal szélen, Vitolo pedig a másik oldalon bolondította, szédítette a védőket. Hozzáteszem, az igazán veszélyes akciók az első játékrészben is Vitolón mentek keresztül. Diego Costa, aki eddig a meccsig közel 800 perc alatt csak egy gólra volt képes, kettőt jegyzett, csakúgy, mint Morata, aki a Chelsea csatárát váltotta a 2. félidőben. A meccs embere, David Silva is kettőt vágott, csakúgy, mint néhány nappal korábban a belgák ellen. A komoly próba októberben 6-án következik Torinóban, az olaszok ellen, egy olyan meccsen, ahol akár már a csoportelsőség is eldőlhet. A 3-1-3-3 szinte kizárt, persze, ha előnybe kerülnek az olaszok, akkor kötelező, mint ahogy a labdatartás is, mert az első számú üzenet ez volt: mindenki a labda köré!