Neymar

Abramov Gábor 2016. 12. 28. 13:09    
Olvasási idő: 12 perc

A spanyol bajnokság jogtulajdonosa becserkészte a Barcelona játékosát, Neymart, rövid időn belül immáron másodszor, és a katari érdekeltségű, de 50 %-ban spanyol tulajdonban lévő, Barcelonában működő beiN Sport-korábbi nevén Gol TV, többször is forgattam náluk-, egyik felkapott munkatársát, Ricardo Rosetyt bízta meg azzal, hogy néhány utcával odébb meginterjúvolja a labdarúgót. A Barcelona kommunikációs osztálya fél órát engedélyez a riportereknek, és ha ezt túllépi az ember, akkor azon nyomban figyelmeztetik, hogy tegye fel az utolsó kérdést. Az UEFA sajtósai még ennél is szigorúbbak, ha letelik a beszélgetésre szánt idő, ami náluk jóval rövidebb, akkor nemes egyszerűséggel leállítják a interjút. Mindkettőben volt részem, de ezekben a körökben elegánsan oldanak meg mindent, úgyhogy cseppet sem érzeztem úgy, hogy most aztán rossz fát tettem a tűzre, soha többé nem állnak szóba velem,  és sipirc.

Az idő repül, főleg egy jó alany társaságában. A Barcelona sportigazgatójának, az azóta már menesztett Zubizarretának még ezer kérdést szerettem volna feltenni, amikor Xavi Guarte szólt, hogy vége,  de az utolsó kérdést még feltehetem. Tudomásul vettem. Xavi akkoriban kisebb munkákat látott el a Barcelona sajtóosztályán, de örömmel tapasztalom, hogy most már stabilan ott van az első csapatnál, és ő bonyolítja le a meccs utáni interjúkat a pálya szélén, illetve a mix zónában, ott, ahová kijönnek a játékosok a zuhanyzás után, ha kedvük tartja. Kettőnek kötelező kijönnie, kötelező lenne, vereség esetén általában egy játékos jelenik meg, de a prakszisomban nagyon sokszor előfordult, hogy senki nem nyilatkozott, vagy olyanok jöttek ki, akikre csak én voltam kíváncsi. A riportalanyért folytatott harcból 1998-ban, közel 20 évvel ezelőtt kaptam először ízelítőt, amikor a Juventusnál forgattam, Torinóban. Zidane-ék a régi, lepukkant stadionban edzettek. A körülmények, így visszagondolva, nem tűntek profinak, ennek ellenére az a Juve a korszak egyik legdivatosabb és legjobb csapata volt. Az edzés után a sajtószobában megjelent a zebrák sajtófőnöke, és azt mondta, hogy ma Blanchard és Iuliano lesz az a két játékos, akinek kérdéseket tehetünk fel.

-Ne má’, Pippo- emelték fel a hangjukat az olaszok-, kiszúrod a szemünket ezzel a francia gyerekkel?

-Jól van, jól van-érkezett Pippo válasza-, beszélek Fonsécával, de tudjátok, sokat kell rá várni, hiszen a tincseket egyenként szokta bezselézni.

Elsőként, sosem fogon elfelejteni, Marc Iuliano jelent meg. Leült az asztalfőhöz, hagytam, hadd kezdjék az olaszok, mégiscsak ők vannak otthon. Kérdezték erről-arról, tulajdonképpen szinte semmiről, majd elindultak kávézni vagy cigizni, ám még mielőtt kiléptek volna az ajtón, félfüllel meghallották, hogy a doppingbotrányról kérdezem, amit a Roma cseh edzője, Zdenek Zeman akkoriban dobott be. Ha jól emlékszem, Del Piero hirtelen megnövekedett izomzatára tett utalást. Az olaszok visszafordultak, és arra vártak, hogy történjék valami. Ők ilyen kérdéseket nem feszegettek, hiszen másnap is ugyanoda szólította őket a kötelesség.

-Vannak, aki szerepelni akarnak az újságokban, ezért állítanak valótlanságokat-így az egykori kiváló védő.

-Zeman ezek szerint szerepelni akar-így én.

-Nem tudom, talán-fogta rövidre a rendkívül szimpatikus játékos.

Az újságírók megveregették a vállamat, és végre elindulhattak kávézni.

Fonseca tényleg nem siette el, és valóban tökéletesen belőtt séróval jelent meg. Lement a sajtótájékoztató, majd letámadtam volna én is egy-két kérdéssel. Elmondtam neki, hogy Magyarországról jövök, ahol elég sokan rajonganak érte. Erre ő!

-Csókoltatok mindenkit Magyarországon!

Szinte zengett a folyosó, ami egyik pillanatról a másikra elnyelte.

Ilyen és ehhez hasonló sztoriból százat tudnék mesélni, és fogom is majd a gyermekeimnek, és ha megérem- már miért ne érném meg?-, az unokáimnak.

Valójában a Neymar beszélgetést szerettem volna röviden felvezetni, ami 25-én került adásba, de maga alá temetett a nosztalgia. Nem öregszem, csak szaporodnak az emlékek. Vannak. Manapság nagy dolog egy ilyen kaliberű játékossal interjút készíteni, és majdnem mindegy, hogy összességében milyen az interjú. Nincs jelentősége, mert Neymar nyilatkozott, akit a világ minden eldugott szegletében ismernek. Egyetemista voltam, amikor Magyarországra látogatott a világirodalom egyik legnagyobb alakja, az olasz író, Umberto Eco. Takács József tanár úrnak feltettem azt a buta kérdést, hogy vajon Eco miről fog majd beszélni.

-Ha csak annyit mond, hogy búúúú, azt is meg kell becsülni, mert Umberto Eco mondta. Takács tanár úr és Eco is nagy kedvencem volt. Nyugodjanak békében!

NEYMAR-interjú

riporter: RICARDO ROSETY

Riporter: Jó napot kívánok mindenkinek. Hogy vannak? Egy rendkívüli esemény, illetve hét áll mögöttünk, hiszen túl vagyunk a klasszikuson, a Barcelona-Real Madrid meccsen, és most abban a szerencsében van részünk, hogy beszélgethetünk a meccs és az idény egyik főszereplőjével, a Barcelona játékosával, Neymar Juniorral.

Szia, köszöntelek. Mindenekelőtt hadd kérdezzem meg, hogy vagy, hiszen egy combsérüléssel fejezted be a meccset?

Neymar: Köszönöm a kérdést, jól vagyok, egy picit túlterheltem a lovaglóizmomat, de semmi komoly, úgyhogy alig várom a következő meccset, én készen állok.

Riporter: Mi az, ami jobban fájt, a sérülés okozta fájdalom, vagy Sergio Ramos gólja a 90. percben, ami két ponttal rövidített meg titeket?

Neymar: Természetesen Ramos gólja jobban megviselt, mint a sérülésem, hiszen az utolsó pillanatban kaptuk. A második félidőben nagyot játszottunk, de egy meccsen, főleg egy ilyen találkozón sok minden megtörténhet, jó és rossz egyaránt. A Real gólja a rossz élmények közé tartozik.

Riporter: Hogyan éltétek meg mindezt az öltözőben? Ti is úgy gondoljátok, ahogy sokan, azaz, hogy ezzel elszalasztottak egy lehetőséget, hiszen győzelem esetén közelebb kerülhettetek volna a Real Madridhoz?

Neymar: Minden kétséget kizáróan, hagytunk kicsúszni a kezünkből egy nagy lehetőséget. Elbuktunk két pontot, és ez azért fájó, mert úgy éreztük, hogy ezt a meccset már pedig meg fogjuk nyerni, csak aztán jött a gól az utolsó pillanatban, és ezzel odalett a győzelem.

Riporter: A Real Madrid hat pontra van tőletek. Mit gondolsz erről a különbségről?

Neymar: Nagyon sok van hátra a bajnokságból, még sok meccset kell játszani. A saját feladatunkra kell összpontosítanunk, és nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy mások éppen hol állnak a táblázaton. A Barcelonának saját magával kell foglalkoznia, és nem azzal, hogy mi történik Madridban. Magunkra koncentrálunk, hiszen számolni majd a végén kell, nem most.

Riporter: Ez azonban egy olyan differencia, amiről joggal gondolhatja az ember, hogy innentől kezdve egyetlen hiba sem fér bele, és minden apró kisiklás akár végzetes is lehet.

Neymar: Az elmúlt szezonban, a bajnokság egy adott pillanatában 11 pontot vertünk a második helyezettre, de a bajnoki címet csak az utolsó fordulóban szereztük meg, úgyhogy nem könnyű megválaszolni, mi számít behozhatatlan hátránynak. Spanyol bajnokságot nyerni nagyon nehéz. Az első, a második vagy a harmadik helyezett sosem nyugodhat meg. Minden meccs nehéz, és általában azok a legnehezebbek, amelyekről előzetesen azt gondolod, hogy na, ezt könnyen hozod. A mi dolgunk az, hogy futballozunk és megnyerjük az összes meccset. Saját magunkra kell összpontosítanunk.

Riporter: Ahogy te is mondtad, Spanyolországban nagyon nehéz bajnokságot nyerni, a liga sokat kivesz a csapatokból. Ezek után kíváncsi vagyok arra, mit gondolsz a Real Madrid 33 mérkőzés óta tartó veretlenségi szériájáról, ami tovább nőhet a Dortmund ellen?

Neymar: Remek formában, sorozatban van, nem vitás. Az elmúlt meccseken sokat fejlődött. Azt nem mondhatom, kívánhatom nekik, hogy csak így tovább, hiszen a legnagyobb riválisunkról beszélünk. Sőt, az szeretném, hogy minél több pontot veszítsenek, és ezzel párhuzamosan mi minél többet nyerjünk.

Riporter: Egy új oldaladról ismertünk meg, legalábbis ahhoz képest, amihez hozzászoktattál minket, ugyanis a gólok egy picit háttérbe szorultak, és legújabban a gólpasszaid miatt beszélnek többet rólad. Megváltozott a játékod, és emiatt módosult a statisztikád ezen a téren?

Riporter: Az ég egy adta világon semmi sem változott. Mindig is azon voltam, hogy a társaim segítségére legyek, és ahogy tudok, segítek. Ha kell gólokat lövök, ha kelle, gólpasszokat adok. Nem változott semmi, semmit sem csinálok másképpen, mint korábban, csak azt teszem, amit tudok.

Riporter: Akkor azt is mondhatnánk, az, hogy az elmúlt hónapokban kevesebb gólt lőttél vagy hogy nehezebben jön össze a gól, pusztán a játék velejárója, és nincs rá különösebb magyarázat.

Neymar: Előfordul, hogy nem megy úgy a góllövés, mint korábban. Van ilyen, de nem kell kétségbe esni. Az ember azért van ott a pályán, hogy gólokat rúgjon, hogy gólpasszokat adjon, és nem mindig jön össze minden.

Riporter: Sokszor megfordult a fejedben, főleg így, hogy csak ikszelni tudtatok a klasszikuson, hogy ott volt a lehetőség előtted, amit ha berúgsz, akkor elmentek két góllal?

Neymar: Persze, foglalkoztat, hiszen ezen kívül is volt néhány olyan helyzetünk, amivel lezárhattuk volna a meccset, amivel pontot tehettünk volna a végére. Az általam kihagyott helyzet azóta sem hagyja nyugodni a lelkemet, minden percben erre gondolok, hiszen be kellett volna rúgni, nincs mit szépíteni rajta, de előfordul, hogy az ember a legnagyobb ziccereket is kihagyja.

Riporter: Hogyan emlékszel vissza az akcióra?

Neymar: Andréstől kaptam a labdát, rávezettem Carvajalra, kicseleztem aztán ahelyett, hogy a kapuba lőttem volna, nagy erővel fölé vágtam.

Riporter: Három döntetlen játszottatok zsinórban, a Málaga, a Real Sociedad és a Real Madrid ellen. Hogy látod, történt valami a csapattal, esetleg valamit másképpen csináltatok az előzőekhez képest, vagy csak egyszerűen nem jött ki a lépés, és ezért alakult ki ez a hatpontos differencia a Real Madriddal szemben?

Neymar: Fogalmam sincs, mi történhetett, hiszen minden egyes meccset meg akarunk nyerni, mi ezzel a céllal megyünk a ki a pályára minden egyes alkalommal. Mindenki a legjobb formájára törekszik, ugyanakkor előfordulhat, hogy egy-egy meccsen nem jönnek össze a dolgok. Kihagyod a helyzeteidet, elrontod az utolsó passzokat. Ez, kérem, futball, itt mindig a 100%-ot kell nyújtani.

Riporter: Egy meccs vagy egy-egy edzés után egymás közt szoktatok beszélni arról, hogy mi történhetett, mivel lehet probléma, hogy nem működnek a dolgok? Az öltözőben mindez előkerül?

Neymar: Nagyon sokat lovagolunk a témán. Az edzővel együtt, persze. Beszélgetünk, társalgunk, de a szavakat és az érveket nem lehet pályára küldeni. Játszani kell, és ha a játékod nem jó, nem nyersz.

Riporter: Jó néhány éve a Barcelonát erősíted, tudod, hogy mit jelent a Barcelona és milyen futballt játszik. Az elmúlt időszakban sok szó esett a csapat stílusáról, sokat vitatkoznak arról, hogy megváltozott-e vagy sem a Barcelona játékstílusa. A csapat tagjaként tapasztalsz-e változást, vagy van-e változás ahhoz képest, amit ígértek neked, amikor ide szerződtél, ami a stílust illeti?

Neymar: Semmilyen változást nem tapasztalok. A Barcelonának van egy jól meghatározott filozófiája, ami stabil alapokon nyugszik, és mi sem változtattunk rajta. Játszottunk néhány gyengébb meccset, sokan elkezdtek pusmogni a háttérben, és meg vannak győződve az igazukról, de ez nem amiatt van, mert esetleg ledobtunk egy-két stílusjegyet és újakat tettünk magunkévá. A Barcelona az a Barcelona, és még sokáig az is marad.

Riporter: A triplázás évében a Real Sociedad elleni, idegenbeli meccs egy kijózanító pofonnal ért fel. Látsz hasonlóságot az akkori és a jelenlegi helyzet között? Ebben a szezonban ez az a pillanat, amikor leültök és elgondolkoztok azon, hogyan tudnátok életet lehelni a lehetőségeitekbe, hogy aztán legyen mit ünnepelni az idény végén?

Neymar: Mindannyian tudjuk, hogy csak akkor érhetjük el a céljainkat, ha a maximumon teljesítünk. A triplázás évében vereséget szenvedtünk az Anoétában, elgondolkoztunk a helyzetünkön, nem nyalogattuk a sebeinket, hanem azon nyomban munkához láttunk, megfordítottuk az irányt, repülőrajtot vettünk és mindent megnyertünk. Most is előfordulhat ugyanez. Mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy ez történjen, hiszen mindannyian azért vagyunk itt, hogy trófeákat gyűjtsünk, hogy nyerjünk.

Riporter: Szóval, triplázni akartok.

Neymar: Mondom, mi mindent meg akarunk nyerni.

Riporter: Az Anoeta-átok ül rajtatok. Egyszer ki lehet kapni, nem mondom, de nektek évek óta nem terem babér az Anoétában? Vajon miért?

Neymar: Nem tudom, hogy mi van ott, de valaminek lennie kell, mert ami ott történik, az már megmagyarázhatatlan.

Riporter: Mi történik a Camp Nouban ebben a szezonban? Nagyon sok pontot elhullajtottatok hazai pályán. A számok arról árulkodnak, hogy a csapat hazai környezetben nem úgy teljesít, mint a korábbi években? Mi a baj?

Neymar: Te feltettél nekem egy korrekt kérdést, de én nem tudom megválaszolni, hiszen nincs magyarázatom arra, hogy mi lehet a probléma az itthoni meccsekkel. Minden egyes alkalommal tudásunk legjavát akarjuk nyújtani, de ahogy már mondtam, nem mindig jön ki a lépés, hiszen ez futball, és a történéséket nem lehet előre eltervezni, mert hiába akarsz te 100%-os teljesítményt nyújtani, nyerni, szépen játszani és gólt rúgni, előfordul, hogy semmi nem jön össze, mert még egyszer mondom, a futball ilyen, úgyhogy benne van a pakliban, hogy otthon sem jön össze semmi.

Riporter: Mennyire befolyásolja a játékodat a lelátóról érkező kritika, az elégedetlenség hangja, hiszen ezzel csak felerősítik benned az érzést, hogy nem megy, valami nem stimmel, és a szurkolók elégedetlenek?

Neymar: Előfordul, hogy megzavarnak az ilyesfajta hangok, hozzáteszem, nem minden játékos egyforma, van, akit jobban érint és van, aki elengedi ezeket a füle mellett. A szurkolónak hálásnak kell lenni, hiszen a legnehezebb pillanatokban is segít, átlendít a holtponton, a játékos számára nagyon fontos a szurkoló közelsége. Sok labdarúgót megvisel, ha a szurkolótábor ellene fordul, ugyanakkor ezzel a szurkolók saját maguknak is ártanak, nem csupán a játékosnak.

Neymar: Brazil vagy, tudjuk, hogy ragaszkodsz a hazádhoz. Nehéz napok állnak mögötted, hiszen biztos vagyok benne, hogy nagyon megviselt a Chapecoensét szállító gép tragédiája. A repülőgép szerencsétlenségben 71-en vesztették életüket, köztük 22 futballista.

Riporter: Nehéz pillanatokat éltem meg, hiszen barátok utaztak azon a repülőn. Úgy éreztem, én is ott vagyok velük. A fél életemet a repülőkön töltöttem, és még rengeteg repülőút vár rám, úgyhogy beleképzeltem magam az áldozatok, a családtagok helyébe. Nehéz momentumok ezek mindenkinek, a túlélőknek, a családtagoknak, a futballistáknak, hiszen bármelyikünkkel, bármelyik csapattal megtörténhet ugyanez. Szomorú vagyok a Chapecoense miatt, azt szeretném, ha mihamarabb vissza tudnának térni a megszokott kerékvágásba, szeretném, ha mihamarabb mindenki túl lenne ezen az egészen. Beleborzongok, ha rá gondolok.

Riporter: A Real Madrid elleni meccsre elvitted a Chapecoense egyik játékosának a mezét. Valamit elterveztél? Hogyan akartál a csapatra emlékezni?

Neymar: Úgy terveztem, ha gólt rúgok, akkor felemelem a trikómat, és megmutatom a világnak a Chapecoense trikóját, amit a mezem alatt viseltem. Úgy gondoltam, hogy ezzel erőt tudnék adni a családtagoknak, hogy ezzel valamicskét én is tudnék enyhíteni azon gyerekek fájdalmán, akik a tragédiában elveszítették az édesapjukat. Nagyon fájdalmas történet, sokan életük legnehezebb pillanatait élik most meg. Nehéz erről beszélni.

Riporter: Készen állsz arra, hogy egy kezdeményezés élére állj, hogy pénz gyűjts, hogy segíts?

Neymar: Bármikor. Készen állok arra, hogy segítsek, és meg fogom találni a legjobb módját, hogy segíthessek. Állok rendelkezésre.

Riporter: Váltsunk vidámabb témára, azaz beszéljünk ismételten a futballról. Hétfőn hivatalosan is nyilvánosságra hozzák, hogy ki nyerte az aranylabdát, bár egyre több jel mutat arra, hogy Cristiano Ronaldo lesz a befutó. Hogy látod, Ronaldo megérdemli az Aranylabdát?

Riporter: Nem tudom, ki fog nyerni, de mindegy is, mert számomra Leo a legjobb. Ha a a futballról beszélünk, illetve arról, hogy ki a legjobb futballista, akkor nincs vita, Leo az. Cristiano nagyon jó játékos, évek óta bizonyítja, hogy klasszis labdarúgó. Nagyon tisztelem, de nálam Messi a legjobb és ő érdemli meg az aranylabdát.

Riporter: Amikor arról kérdezlek, szerinted ki érdemli meg az aranylabdát, azt válaszolod, hogy Leo. Te hogy vagy az aranylabdával, ott szerepel a terveid, a céljaid között?

Neymar: El akarom nyerni az aranylabdát, ez világos. A céljaim között szerepel, de nem könnyű, mert amíg Leo játszik, ő a legjobb, legalábbis nálam.

Riporter: 2021-ig hosszabbítottál a Barcelonával. Hogy tervezed, kitöltöd a szerződésedet, vagy úgy gondolod, hogy esetleg bekövetkezhet majd valami, ami megváltoztathatja az elhatározásodat, és talán pont annak érdekében, hogy aranylabdás lehess.

Neymar: Nagyon elégedett vagyok itt Barcelonában, hatalmas örömmel tölt el, hogy ehhez a csapathoz tartozom, szóval a boldogságom határtalan ebben a városban, ennél a klubnál. Ahogy már elmondtam, az aranylabdára fáj a fogam, de nem fogok belehalni, ha esetleg nem jön össze, nem rögeszmém a díj. Én csak egyszerűen boldog akarok lenni, és ennél jobb helyet nem tudok elképzelni, hogy boldog legyek. Az ég egy adta világon semmi nem történik, ha nem leszek aranylabdás. Nem azért játszom, hogy egyszer nekem ítéljék oda ezt a díjat, hanem ezért, mert a futball tesz igazán boldoggá. Imádok játszani, és én futballozni akarok mindennap. Az aranylabdára úgy kell tekinteni, mint a temérdek munka gyümölcsére. A trófeát minden évben csak egy játékos nyerheti meg, és nálam minden egyes alkalommal Leo az. Ő a legjobb, és minden tiszteletünk az övé. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy a csapattársa lehetek, hogy megoszthatom vele az öltözőt és a gólokat, és a pályát, természetesen.

Riporter: Most értél fel a csúcsra? Hogy gondolod, most vagy életed legjobb formájában?

Neymar: Azt hiszem, hogy igen. Nagyon jó formában vagyok, de többre is képes vagyok. Mindennap azért dolgozom, hogy még jobb legyek, és hogy még feljebb kerüljek a ranglétrán.

Riporter: A mostani Neymar mennyiben más ahhoz a játékoshoz képest, aki a Santostól a Barcelonához szerződött. Most már bőven van összehasonlítási alapod. Van változás? Hogy érzed?

Neymar: Apró lépésekben ugyan, de változom én is. Sok mindent tanulok, olyan dolgokra jöttem rá, amikre gyerekkoromban nem is gondoltam, igaz, akkoriban nem is foglakoztatott. Sok mindent másképp látok. Az élettapasztalat, illetve a pályán megszerzett rutin megváltoztatja az embert. Szerintem a változás előnyömre vált, mert most jobb labdarúgó vagyok.

Riporter: Nem vagyok kíváncsi az apró részletekre, csak az érdekel, hogy az elmúlt hónapok hercehurcája, adóügyben, mennyire viselt meg? A bíróságra is beidéztek, ahol vallomást kellett tenned. Hogyan élted meg ezeket a hónapokat magánemberként, és az ügy mennyire hatott ki a teljesítményedre?

Neymar: Játékosként egyáltalán nem volt rám negatív hatással, mert amikor játszom, vagy edzésen vagyok, és dolgozom, minden külsőséget, zavaró tényezőt kizárok az életemből. Ilyenkor csak a futballal foglalkozom, a munkámra összpontosítok. Magánemberként nem tesznek jót a lelkemnek ezek a vádaskodások, mert mi minden esetben igyekszünk a legtisztességesebben eljárni, a legkorrektebb szerződéseket megkötni. Apu tudja, mit csinál, mindig is ezzel foglalkozott, érti a dolgát. Ilyenkor sokan sok mindent mondanak, de a mendemondáknak semmi köze a valósághoz. A kívülálló nem tudja az igazságot, ezért kelnek életre a valótlan hírek, a találgatások. Egy idő után mindenkinek elege lesz, de legfőképpen apu és anyu szenvedi meg ezeket a pillanatokat, nekik a legnehezebb. Ők nehezebben viselik a vádaskodásokat, én nem, mert én már hozzászoktam a nyomáshoz és a negatív kritikákhoz, ahhoz, hogy ütnek-vágnak, de a családomat nagyon megviselik a történtek, rajtuk másképpen csapódik le. Sokan meggondolatlanul és ellenőrizetlenül fejtik ki a véleményüket egy olyasvalamiről, amit nem is ismernek. Abba bele se gondolnak, hogy a túloldalon húsvér, csupaszív és érző emberek emberek állnak, akik kénytelenek elviselni a pofonokat. Sajnos nem tudom mindentől megvédeni a családomat. Nehéz.

Riporter: Úgy gondolod, hogy rosszul bántak veled?

Neymar: Szó sincs róla, ugyanakkor hangsúlyozom, sok valótlanság hangzott el olyanok szájából, akik nincsenek tisztában a dolgokkal, és ez kicsit rosszul érintett.

Riporter: Egy-két Real Madrid játékosról is kiderült, hogy az ő esetükben is vizsgálódik az adóhatóság. Hogy érzed, másként bánnak velük és másként a Barcelona játékosaival ebben az ügyben? Szerinted velük elnézőbbek?

Neymar: Nem, semmilyen különbséget nem tapasztalok, egyébként erről a témáról nem szívesen beszélek.

Riporter: Vissza a futballhoz! Beszéljünk a Barcelona nagy hármasáról. Szóba hoztuk Leót és az aranylabdát, de említsük meg Luis Suárezt is. Szerinted ti hárman alkotjátok a világ legjobb csatársorát? Hogy véled, ez a legjobb csatársor, amit valaha láttál?

Neymar: Nem könnyű magamról beszélni. Nem szeretem fényezni magam, ám minden kétséget kizáróan, mi hárman történelmet írunk. Ezt mindenki tudja. Ráadásul egyre jobban érezzük egymást, egyre jobbak vagyunk. Mindhárman boldogok akarunk lenni, ez vezérel minket a mindennapjaink során, amikor edzünk és amikor játszunk. A trió minden egyes tagja arra törekszik, hogy kihozza magából a maximumot. Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy mellettük játszhatok.

Riporter: Nagy barátságban vagytok. Hogyan őrködtök a barátságotok felett? Mit tesztek ennek érdekében?

Neymar: Fura hármas az biztos, hiszen Dél-Amerikában igen nagy a rivalizálás Brazília, Argentína és Uruguay között, ennek ellenére egy argentin, egy uruguayi és egy brazil baráti kapcsolatot ápol egymással. Arra nem tudok választ adni, hogy összességében mi az, ami ennyire összekovácsolt minket. Állandóan viccelődünk egymással, nevetünk. Nagyon boldog vagyok, hogy a mai futballban ilyen barátokra leltem.

Riporter: Arról esett már szó, hogy mi lenne, ha mindhárman a Barcelonából vonulnátok vissza? Persze, tudom, mindenkinek van egy szerződése, te hosszabbítottál, Luis Suárez kontraktusát is meghosszabbították, és most León a sor, hogy megtoldja a kontraktusát. Szóba került mindez a beszélgetéseitek során?

Neymar: Mint ahogy sok mindenről, úgy erről is beszélgetünk, persze. Egy biztos, még sokáig együtt szeretnénk játszani. Mi az ebédlőasztalnál vagy az ellenfél tizenhatosánál ugyanolyan jól megvagyunk egymással.

Riporter: Még van valaki, akit mindenképpen szóba szeretnék hozni: Andrés Iniesta. A klasszikuson tért vissza. Mitől különleges ez a srác?

Neymar: Senkihez sem lehet hasonlítani, ő más mint a többi futballista. Elegáns, páratlan klasszis, nincs hozzá hasonló. Iniestából csak egy van.

Riporter: Szerinted minek kell bekövetkeznie, hogy egyszer az ilyen típusú játékosokat is elismerjék valamilyen egyéni díjjal? Eljön ez az idő? Beszéltünk Messiről, Ronaldóról, és az aranylabdáról. Szerinted mikor kap majd aranylabdát egy olyen típusú játékos, mint Andrés Iniesta?

Neymar: Nehéz megválaszolni a kérdést, hiszen Iniesta a legjobb középpályás, akit valaha láttam játszani. Kivételes képességekkel rendelkezik, és mindent tud a játékról. Azt hiszem, hogy nem kell külön kiemelnem a képességeit, hiszen mindenki tudja, hogy miről beszélek. Azt hiszem, hogy úgy is legendává válhat valaki, hogy egyszer sem ítélik neki oda az aranylabdát. Nem csupán egy aranylabda birtokában lehet valaki legenda.

Riporter: Az interjú végéhez közeledve mindenképpen szeretnék beszélni az intézményedről, amit Brazíliában működtetsz. Hogyan álltok most, milyen kezdeményezéseken töritek a fejeteket, mivel rukkoltok elő mostanában?

Neymar: Nagyon büszke vagyok az intézményre, és azon vagyunk, hogy minél többet tudjunk fejlődni, növekedni, és hogy minél több srácnak tanulási lehetőséget tudjunk biztosítani. Én pedig ott akarok lenni mellettük. Minden pillanatban. A távolság nagy úr, de mihelyt Brazíliába utazom, az első utam mindig az iskolába vezet, hogy együtt lehessek a gyerekekkel. Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor látom az arcukon az örömöt, a mosolyt.

Riporter: Még egy utolsó kérdést engedj meg nekem. Itt a december, közeledik a karácsony. Ma már sok témát érintettünk, beszéltünk futballról, magánéletről, Barcelonáról. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi a te kívánságod?

Neymar: Mindenem megvan. Hálával tartozom a Jóistennek, hogy ilyen csodálatos élettel ajándékozott meg. Egészség legyen, hogy tudjak játszani, hiszen a futball az életem.