2008. ápr. 19.
Csoda a jégyen – magyar módra
„Repülnek a kesztyűk, repülnek a botok, jönnek a magyar játékosok” – ha nem is világirodalmi, de jégkorongklasszikus lett ebből a pár sorból. Tucatnyi évvel később a csapat kapitánya, az adás kapitánya és a mi kapitányunk beszélgetett erről a nem tucatsikerről. Avagy a szapporói csoda mai szemmel Kangyal Balázs válogatottsági rekorder jégkorongozótól, Gallai László szerkesztőtől és Máté Pál programigazgatótól.
A Sport TV jubileumi oldalán a beszélgetések december végétől láthatók-hallhatók.
Kárpáti Roland
, 35 éves
NEMESVAMOS
Sziasztok!
Nyilván sokan vannak így, mint én, de tény: 2008-at ls Szapporót sosem fogom elfelejteni! Akkoriban még a szüleimmel laktam, és az ukrán 4-2 után állva zokogtam a TV előtt, mire anya nagyon megijedt, bejött a szobába, és megkérdezte, mi a baj. Mondtam neki, hogy mi történt, mire azt mondta:
” Fiam, te nem vagy normális! „, és mosolygott!
Üdv: Kárpáti Roland
Spiller István
, 47 éves
Budapest-München
Azt hiszem, megismételhetetlen élmény volt a helyszínen közvetíteni, átélni, odautazni-hazautazni. Szapporó örökre a magyar hoki „tiszteletbeli” fővárosa lesz.A kép a feljutás utáni pillanatokban készült a jégen.
Mesterházi Csaba
, 18 éves
Piliscsév
A szapporói csoda, ahogy az én emlékeimben él:
Mindössze 6 éves voltam. Annyi emlékem van róla, hogy édesapámmal nézzük a meccset, amikor egyszer csak felpattan és kiabál. Természetesen tudtam, hogy gól, így én is elkezdtem kiabálni, ugrálni, főleg úgy, hogy addig még nem láttam a fatert ilyen extázisban egy góltól, azóta is csak egy pár alkalommal. Persze akkor még nem tudtam felfogni, hogy mit is jelentett ez a magyar hoki számára. Talán akkor sikerült, amikor 2015-ben újra feljutottunk. Azóta viszont rengetegszer megnézem, gyakran az egész tornát és nincs olyan alkalom, hogy ne rázna ki a hideg. Hihetetlen, milyen érzelmeket vált ki belőlem egy olyan sportág, amit soha nem űztem és addig gyakorlatilag egy meccset sem láttam belőle. Azóta természetesen nagy rajongója vagyok a magyar hokinak és már nagyon várom az újabb feljutást! 🙂
Hajrá Magyarok!
Pánczél Gábor
, 52 éves
Budapest
Sziasztok!
Kicsit furcsa, kicsit vicces, de nekem örök emlék marad! 8 éves volt a kisfiam, nagyon siettünk haza, de sajnos lemaradtunk az elejéről, hozzáteszem, nem tudom szebben mondani, a pisilés is hajtott, szóval berongyoltunk a lakásba, én azonnal a WC-re, gyerek kapcsolja a tv-t, kérdezem, mennyi, mondja, hát igen, feleltem, ennyivel kb jobbak is az ukránok…. De mi vezetünk Apa! Nos ott álltam a fajansz előtt, kivont karddal, és elsírtam magam….. Korábban is éreztem hasonlót, még a BS nézőterén, a kínaiak elleni meccs végén, persze akkor még „csak” a B csoportba jutottunk, de ez azért magasabb szint volt, igazi csoda! Olyan ami egyszer történik az emberrel egy életben, és én ezt láthattam, köszi nektek!
Pánczél Gábor
Németh László
, 36 éves
Budapest
2008-ban amerikai foci meccsem volt Szombathelyen. A szünetben beszaladtam a büfébe belenézni a meccsbe és majdnem ott ragadtam. Sajnos élőben emiatt nem tudtam átélni a csoda pillanatát, de azt pont láttam, mikor a 3. gólt ütöttük. Míg élek, nem felejtem el, hogy mit éreztem. Máig évente többször megnézem az összefoglalót Spillerékkel, de sajnos utána mindig muszáj vagyok a Ganxta számot is meghallgatni Kiscsicsóról.
Kovács György
, 61 éves
Budapest
A magyar-ukran meccs időpontjában a fiam U8-10-es hokitornáján voltam Káposztasmegyeren. A többi szülővel együtt az aulába kihelyezett tévéken néztük a meccset, amikor a saját gyerekünk éppen nem játszott.
Hát ami a végén volt…. Örök emlék!!!
Van egy felejthetetlen fotód, videód, történeted, vagy akár csak egy kiabálásod, amit szívesen megosztanád mindenkivel?
Oszd meg velünk, hogy mindannyian újra átélhessük ezeket a pillanatokat!
Van egy felejthetetlen fotód, videód, történeted, vagy akár csak egy kiabálásod, amit szívesen megosztanád mindenkivel?
Oszd meg velünk, hogy mindannyian újra átélhessük ezeket a pillanatokat!
Kérjük ellenőrizze e-mail fiókját és erősítse meg feliratkozását.
Kérjük próbálja újra később.