Császár Gábor hamarosan edzőnek áll
2019. 06. 25. 10:43Olvasási idő: 4 perc
A Kadetten Schaffhausen magyar irányítója, Császár Gábor adott interjút a Sport TV Mai helyzet című műsorában. Elárulta, hamarosan edzőnek áll svájci klubjában, de a profi karrierjét nem adja még fel 35 évesen, mivel remek formában van. Klubjának komoly céljai vannak, ő pedig élvezni szeretné a kézilabdát. A januári kézilabda vb-vel kapcsolatban elmondta, nem ezt várta, de ezt kapta, és talán több csalódottság maradt benne, mint gondolta, és lehet ez a frusztráció okozta, hogy a klubjában még jobban játszott, mint előtte.
Császár Gábornak 2021-ig van szerződése a svájci Kadetten Schaffhausennel. Jól érzi magát Svájcban és a klubnál is. Elmondta, neki külföldiként minden nap és minden edzésen bizonyítania kell klubjában. „Mikor márciusban megsérült a bokám, és két hónapra kidőltem, akkor döbbentem rá, hogy még úgy is tudok vezéregyénisége lenni a csapatnak, hogy nem játszom. Ez egy nagyon jó észrevétel volt. Kicsit levetkőztem a saját gátlásaimat, talán az egomat is, és odaálltam. Ezt régóta szerettem volna megtenni, de mindig úgy akartam vezér lenni, hogy jó teljesítményt nyújtok, hogy kiemelkedjek a teljesítményemmel. Most viszont, mivel nem tudtam játszani, de tudtam, hogy fontos mérkőzéseink voltak, ráadásul egy kis krízishelyzet is volt csapaton belül, ezért összehívtam a játékosokat, a csapatot, beszéltem hozzájuk egyénenként és csapatszinten. Azok alapján a tapasztalatok alapján, amiket szereztem például a válogatottban, Veszprémben és máshol, azok alapján érzetem, hogy nekem akkor mi segített, és ez most segített a csapatomon is. Ezt a szerepet be tudtam tölteni, az edzőm még mindig vezérként számol velem, leültünk vele egyeztetni az év végén, és a továbbiakban is ezt a pozíciót szánja nekem. Nagyon élvezem ezt a más helyzetet, hogy ugyanúgy a teljesítményemmel kell kitűnnöm, ami hála istennek még megy, és a testem is engedi, emellett pedig beletanulni ebbe a vezető szerepbe, amit a későbbiekben majd szeretnék kamatoztatni.”
A teljes beszélgetés:
A 35 éves irányító remekformában érzi magát, de gyermekkora óta készül a kézilabdázás utáni életre, mert egy sportolónak mindig készen kell állnia a váltásra. „Elvégeztem a TF-en a sportmenedzseri szakot, Magyarországon sajnos nem tudtam továbblépni, mert nem vagyok itthon, nem tudok tovább tanulni. Ezért most egy héttel előbb visszamegyek az edzőtábor előtt, mert Svájcban elkezdem megcsinálni az edzői papírokat.
A klubbal már le is szerződtünk, hogy a jövő évtől, július elsejétől a második csapatnál én leszek az edző, a másodedző.
– monta a Mai helyzetben Császár. Tulajdonképpen játékosedző, de más formában, a profi karrierem azért nem áldozom fel ennek, csak a junioroknál dolgozom. Lementem az elmúlt három hónapban edzéseket tartani, és nagyon élveztem. Amikor az ember a másik oldalon van, és ezt minden edző elmondja, másképp látni a dolgokat, és én ezt szeretném megtapasztalni a karrierem vége előtt, hogy nekem ez való-e, szeretném-e ezt csinálni.”
Tudja, hogy ha az edző jó edző szeretne lenni, akkor ugyanúgy mennie kell, alkalmanként váltania, mint egy játékosnak. Ez nem tetszik neki annyira, de talán később, amikor nagyobbak lesznek egy a gyermekei, ez nem okoz akkora problémát.
Szóba került a 2019-es kézilabda vb-n kialakult helyzet is, amikor az első csoportkör után hazautazott, miután kikerült a keretből egy csere után. „Az egy magálázó kis helyzet volt számomra, ha szabad úgy mondanom. 20 évesen az ember még örül, ha egyáltalán elmegy egy ilyen helyre, hazajön, és azért dolgozik, hogy legközelebb ez ne forduljon elő. 15-16 év válogatottság után ez egy kicsit nehezebb, de nem is a helyzet maga, ahogyan történt ez az egész, hanem ami előtte történt. Mert én azt gondolom, fair módon szóltam az edzőknek, hogy ha számítanak rám, én jövök, itt vagyok, segítek nagyon szívesen, mert én úgy érzem, bennem van. Sőt, jövőre is BL-meccseket játszom, ott a csapatomban húzóember vagyok, 50-60 perceket kell játszanom minden héten kétszer. Szóval fizikálisan és mentálisan sem estem ki a válogatott témából, de ezt megélni nem volt egyszerű. Megbeszéltük, akkor született meg a kisfiam egy hónappal előtte, ezt sem volt egyszerű megszervezni a családdal, a gyerekekkel, a feleségemnek is rengeteget kellett áldoznia, hogy egy hónapot nem tudtam otthon segíteni. Sok minden történt, és ha az edzőket meghallgatnánk, nekik is biztosan megvan a saját elképzelésük, hogy ott mit láttak. Az igazság az, hogy ezt nem beszéltük meg azóta, mert az elején ezt megbeszéltük, és kértem őket, hogyha nem, akkor szóljanak, és megyek haza, hiszen annyi teendőm van, készülök majd, és jobb erőben leszek a tavaszra; nem, ők szerették volna. Jött az első dániai edzőmeccs, ami borzasztóan sikerült az egész csapatnak, mindenkinek, és azt hiszem, körülbelül ennyi volt az én pozícióm. Ott mentek még azért háttérharcok, azt gondolom, de nem akarok személyeket most kiemelni, ki kit szeretett volna és ilyesmi, mert ezzel nem is érdemes szerintem foglalkozni.”
Válaszolt arra is a Mai helyzetben, hogy mennyi csalódottság maradt benne: „Azt hiszem, kicsit több, mint gondoltam, mert azt gondoltam, hogy oké, ennyi én hazamentem, megbeszéltem, kibeszéltem magamból, aztán visszamentem, csináltam. De amikor láttam, hogy az ottani meccseken nem tudtam 10 gól alatt lőni, akkor éreztem, hogy ez a frusztráltság egy kicsit jobban előjön, mert minden meccsen úgy éreztem, bizonyítanom kell saját magamnak valószínűleg. Hogy a sérülésem mennyire függ össze ezzel, azt nem tudom, mert egy hónappal később jött, de már előtte is éreztem. A lényeg az, hogy nem esett jól, hazudnék, ha azt mondanám, hogy meg sem érintett. Van ilyen helyzet a sportban, tudom nagyon jól, tisztában vagyok vele, de én azt gondolom, nem így kellett volna történnie.
Még ha nincs is rám úgymond szükség, értek a szép szóból, meg tudjuk beszélni ezt a dolgot. Azt gondolom, ennyi lett volna, és itt meg csak a legvégső, utolsó momentumban derült ki, amikor tulajdonképpen kicseréltek, hogy akkor most ez van. Szóval nem ezt vártam, de ezt kaptam. Ennyi.”
A következő szezonban a Kadetten Schaffhausen a BL-ben indul, a C-D csoportok valamelyikében kap majd helyet, a csütörtöki sorsoláson a harmadik kalapba került. Császár elárulta, hogy a klub célja az volt, hogy most mindenképpen legyen bajnok, majd a következő szezonban úgy szerepeljen a Bajnokok Ligájában, hogy a sorozatot érintő változások után jobb helyzetben induljon a nemzetközi porondon.
Ő személy szerint így fogalmazta meg céljait a rá váró évekre:
„Én nagyon élvezem, hogy ilyen feladatok várnak ránk, nagyon-nagyon élvezem a kézilabdát. Valószínűleg azért, mert más kevesebb idő van hátra, felértékelődnek a mérkőzések. A feleségemtől annyit kértem, hogy egész életemben stresszeltem, mi lesz a karrier után, most szeretném ezt a pár évet élvezni, kizárni azt, hogy ’Mi lesz majd?’. Egy svéd barátommal beszéltem, aki azt mondta, mikor erről beszéltünk, hogy ’Hülye vagy, miről beszélsz? Ez egy szuper dolog, jön egy újabb kihívás, egy újabb lehetőség.”
A kézilabda Bajnokok Ligája 2019-20-as szezonjának sorsolását csütörtökön 18 órától élőben közvetíti a Sport1. A férfiaknál a MOL-Pick Szeged és a Telekom Veszprém mellett Császár Gábor csapata, a Kadetten Schaffhausen is érintett. A nőknél természetesen a címvédő Győri Audi ETO KC mellett az FTC-Rail Cargo Hungaria is ott van a mezőnyben.